Arról, hogy méregdrágák és egyre drágábbak a budapesti albérletek, már nagyon sokat írtunk. Így az egyetemi tanév kezdetével viszont releváns kérdés, hogy az egyetemistáknak, akik albérletbe szeretnének költözni, mennyit kellene pontosan dolgozniuk azért, hogy ezt megengedhessék maguknak. Erre a kérdésre ad egyfajta választ a CIG Pannónia biztosító társaság felmérése.

A biztosító (amely egyébként Mészáros Lőrinc cégbirodalmának egyik viszonylag új tagja) régiós szinten hasonlította össze az átlagos albérletárakat és azt, hogy egy olyan tipikus kiegészítő diákmunkával, mint amilyen egy gyorséttermi meló, mennyit is kellene dolgozni ahhoz, hogy ezt ki tudja fizetni az ember. A felmérés eredménye nem túl kecsegető, ugyanis az jött ki, hogy

A kutatásban legalább 25 négyzetméteres, egyszobás, 1-4. emeleti, bútorozott garzonlakások árait hasonlították össze Budapesten, Bukarestben, Pozsonyban, Prágában, Varsóban és Bécsben. A legdrágább kiadó ingatlanok Bécsben találhatók, átlagosan havi 282 ezer forintot kell értük fizetni. Ezt követi Prága (236 ezer Ft), Budapest (170 ezer Ft), Varsó (157 500 Ft), Pozsony (153 ezer Ft), és végül Bukarest (113 ezer Ft). Meg kell jegyezni, hogy Bécsben, Prágában és Budapesten elég nagy szórás van az albérletárakban, de azért érdemes az átlagos árat nézni. Emellett pedig vették az adott városban az átlagos gyorséttermi munkabért, ebből jött ki, hogy mennyit is kellene gürizni egy lakásért.

míg mondjuk az osztrák fővárosban csak 97 órát kellene a sütő mellett vagy a pult mögött állni, kevesebb mint fele annyit, mint magyar diáktársának. Látszik, hogy még egy osztrák diáknak is többet kellene dolgoznia az albérletért, mint egy rendes, heti húsz órás félállás, ami mondjuk tanulás mellett még nagyjából belefér. Prágában, Varsóban és Budapesten viszont egy heti 40 órás teljes állás, vagyis napi 8 óra meló sem lenne elég ahhoz, hogy valaki megengedhessen magának egy átlagos lakást.