Új csalási módozat terjedt el Budapesten. Ha rendkívül kedvező áron lát ingatlant, legyen nagyon óvatos, mert egy fondorlatosan kitervelt, de valójában rendkívül primitív átverési kísérlet áldozata lehet.
A zéró hozamok világában nagyon vonzóvá vált a hazai lakáspiac. Sokan vesznek ingatlant, ráadásul nemcsak lakhatási, hanem kiadási, befektetési célból is. Még olyan is akad, aki nem is Budapesten él, talán nem is a magyar fővárosból intézi egy ilyen lakás megvételét.
Ezt a nagy, aranylázszerű vásárlási hullámot is próbálja kihasználni egy furmányos bűnözői kör. Visszatérő esetekről van szó, több kerületi rendőrkapitánysághoz is érkezett már bejelentés és elindult a nyomozás.
A legprimitívebb csalási módozatok általában a kapzsiságra apellálnak. Nehéz annál valószínűtlenebb történetet elképzelni, hogy a nigériai közlekedési miniszter éppen a mi segítségünkkel szeretne kijuttatni a hazájából 30 millió dollárt, de az így kezdődő levelezések egy része végül sikeres csalásokig vezet.
Az elmúlt hetekben, sajnos e percben is terjedő magyar csalási trükk nem kevésbé arcpirító, a csalók ugyanis valami nagyon valószínűtlen dologra szeretnék rávenni az áldozatokat: azt kérik, hogy úgy utaljanak el egy közjegyzőhöz 30-40 millió forintot, hogy sem az eladóval nem találkoztak még, sem a lakást nem látták.
Ki és miért dőlne be ennek a kérdésnek? Mindjárt mutatjuk.
A csalás lényegi eleme az, hogy senki nem az, akinek látszik:
A hirdetésben meghirdetett lakás valójában nem eladó, a lakás tulajdonosaként feltüntetett ember egyáltalán nem is tud arról, hogy a nevében hamis e-mail-címmel, másnak a mobiltelefonszámával tárgyalások zajlanak, és a hitelesség kedvéért bevont közjegyző sem igazi. Vagyis a közjegyző igazi, de nem ő levelezik, hanem a csalók.
Sok sértettel beszéltünk, többük rendkívül fel volt háborodva, hogy visszaéltek a személyes adataival, nevével, címével, vonalas telefonszámával, ingatlanának a helyrajzi számával. A sértettek kérésére a metódust nem a valódi nevekkel, hanem kitalált személynevekkel írjuk le.
Lássunk egy mintát. Budapesten a frekventált Egyetem téren kint van egy kis cégér, az utcáról is látható, hogy Tótfalvi Emil hegedűkészítő az I. emelet 2.-ben rendezte be műhelyét. A csalók kikeresik a 100 négyzetméteres lakás tulajdoni lapját, megállapítják, hogy az tehermentesen, 100 százalékban Tótfalvi úré, és ezek után feladnak egy hirdetést.
Az ár bőven a piaci szint alatti, a 100 négyzetméteres lakást 30 millió forintért, vagyis 300 ezer forintos négyzetméteres áron hirdetik. Ráadásul a hirdetésekhez lakberendezési katalógus jellegű, irodai vagy műhelykörnyezettől eltérő csodás lakásképeket is mellékelnek.
A csalók generálnak egy hamis, de valódinak tetsző e-mail-címet, mondjuk azt, hogy totfalviemilhegedu@gmail.com, aki érdeklődő levelet ír, hamarosan választ is kap. A szöveg szerint az eladás sürgős, ezért az alacsony ár, majd a következő elemek bukkannak fel:
A vevők megküldik az ajánlatot, a csalók mindenkit kiértesítenek, hogy ők nyertek, és Ludoviki Béla közjegyző úr fogja keresni a győztest. A csalók egy valódi közjegyző adatait lesik le az internetről, megint kreálnak egy gmailes címet, ahonnan megérkezik a szerencsés nyerteshez a „pénzügyi közjegyzői letéti szerződés”, és az a bankszámlaszám, ahová lehet utalni. Az ígéret szerint aki utal, annak nyílik kizárólagos lehetősége a vásárlásra.
Ez mindenképpen gyanús kell, hogy legyen, egy valódi közjegyző vélhetően nem gmailes címről fog hivatalos jellegű levelet küldeni.
Sőt, mint azt a Magyar Országos Közjegyzői Kamarától (MOKK) megtudtuk a közjegyzők csak mokk.hu és kozjegyzo.hu kiterjesztésű e-mail címről írhatnak levelet, a hivatalos közjegyzői elérhetőségek ezen a helyen, a közjegyző-kereső pont alatt találhatók meg.
Ha valaki nem utalna, hanem készpénzben adná át az összeget, a közjegyző úr el tudja küldeni a pénzért egy munkatársát. Aki mindennek bedől, és tényleg utal, az nyilván futhat a pénze után, nem kap vissza majd semmit.
A csalás primitív, ki venne látatlanba ingatlant? Sajnos ezzel tapasztalatunk szerint sokan kacérkodnak, esetleg az, aki gyorsan akar külföldről lecsapni az ajánlatra, vagy aki csak egyszerűen „elvakul", és nem akar lemaradni a csodás vételről. A baj az, hogy
Ugyanakkor a módszer primitív is. Aki eladónak vagy közjegyzőnek van feltüntetve, azt az interneten feltüntetett valódi elérhetőségein is keresik majd, így hamar értesül a csalásról. Akiknek a nevével visszaélnek, azok hamar szólnak a rendőrségnek, illetve megkérhetik az ingatlant hirdető oldalt, hogy azonnal távolítsák el a csalárd hirdetést (ezt a portál meg is teszi).
Az már a nyomozók dolga lesz, hogy az elkövetőket megtalálja, esetleg azt megértse, hogy milyen számlákra mennek/mennének ezek a pénzek, onnan hogy veszik/vennék fel a csalók a pénzt, vagy éppen hova utalják/utalnák tovább az összegeket. (Azt nem tudjuk, hogy a csalásnak vannak-e, és ha igen, milyen számban áldozatai, mi csak olyanokkal beszéltünk, akik ügyvédhez, közjegyzőhöz fordultak, és végül nem utaltak.)
Mindenesetre azt hallottuk, hogy több írásos és több személyes bejelentés is érkezett már a különböző kerületi rendőrkapitányságokhoz. A közjegyzők soha nem fogadnak el aláírt szerződést, pénzt személyes találkozó nélkül, a munkájuk lényege, hogy hitelesen azonosítsák a szerződő feleket. Mivel biztosan tudjuk, hogy visszatérő módszerről van szó (három esetet követtünk végig részleteiben), és jelenleg is zajlik a csalás, megköszönjük, ha megosztják a személyes tapasztalataikat velünk.
(A borítókép illusztráció!)