A rák hatalmas üzlet, hiszen az ázsiai éttermek globális térhódítása miatt a fejlett nyugaton folyamatosan nő a rákfogyasztás. A dúsgazdag madagaszkári Aziz Ismail azonban nagyon mohó volt, sok rákot exportált Franciaországba, de adót is csalt, illetve kizsákmányolta a környezetet és a munkavállalóit.
Újabb részletes feltárást köszönhetünk a Panama-iratoknak. Ezúttal egy igazi világpolgár, az indiai eredetű, de madagaszkári születésű, és még francia állampolgársággal is bíró Aziz Ismail és fia, Amyne Ismail, az afrikai garnélakirályok buktak meg.
A képlet a szokásos. Miután a Mossack Fonseca panamai székhely-szolgáltató társaság dokumentumai oknyomozó újságírók kezébe jutottak, sorra jelennek meg a részletes feltárások. A legrondább esetekben eleve szegény államokból térítenek el adóbefizetéseket a csalók, kreált, nem-valós gazdasági tevékenységek látszatával, amelynek révén a nyereség mindig az alacsony adózású országokban csapódik ki.
Ismailék négy évtizede sikeresek a rákbizniszben, ráadásul a politikai elittel is nagyon jóban vannak, így végül hatalmas vagyonra tettek szert.
Ám adózni nem szerettek, ezért kialakítottak egy madagaszkári, Brit Virgin-szigeteki és egy monacói cégből álló hálózatot
és a nulla, illetve az alacsony adózású országokba terelték a cégcsoport nyereségét.
A gazdag rákkereskedő céghálózatát azonban egy nemzetközi oknyomozó szervezet, az Investigative Journalists International Consortium (IJIC) újságírói, adószakértőket bevonva, lebuktatták.
Az áttanulmányozott e-mailekből, szerződésekből és vállalati nyilvántartásokból pontosan ki lehetett mutatni, hogy a csoport központi madagaszkári cége, az Unima hogyan „optimalizált” adót az Ergia Ltd offshore-céghálózat segítségével.
A rák óriási üzlet a világban, mert ahogy keverednek a különböző konyhakultúrák, a nagyon fizetőképes európai és észak-amerikai piac rengeteg rákot vesz meg a szegényebb országoktól. A hideg vízi rákfajtákat főleg Kanada, Grönland, Izland, míg a melegkedvelő rákokat Thaiföld, Vietnam és Kína szállítja Európába, illetve Észak-Amerikába, de vannak dél-amerikai és afrikai termelők is.
Madagaszkár nem tartozott a világ legnagyobb ráktermelői közé, de azért így is a szegény államnak ez volt az ötödik legfontosabb kiviteli terméke, a vanília, a nikkel, a szegfűszeg és a ruházati cikkek után.
Az Unima évente több ezer tonna szabadon kifogott és ternyésztett tigrisrákot exportált, főleg Franciaországba, és a 75 millió dolláros madagaszkári garnéla-iparág legnagyobb szereplője volt.
Tevékenysége kapcsán azonban gyakran érte az a vád, hogy úgy pusztítja le a természetet, mint a hőskor erdőirtói, gyakorlatilag a vonóhálós hajói a tengeri talaj végiggereblyézésével visszafordíthatatlan környezeti károkat okoztak.
Mindezt egy olyan országban, ahol fillérekért kapott a cég munkaerőt, mert az ország lakosságának 75 százaléka napi 1,9 dollárnál is kevesebb összegből kénytelen megélni.
Az oknyomozó újságírók 16 évnyi dokumentumot néztek át, és elsősorban az Ergia Ltd. nevű társaság mozgásait tárta fel, amely mindenféle jogcím, menedzsment-szolgáltatások révén áramoltatta a dollármilliókat az adóparadicsomokba.
Ahhoz azonban már lusta, vagy spúr volt a garnélapápa, hogy jobban megalapozza a szerződéseket, az Ergiának, amely milliós értékben szolgáltatott, egyetlen alkalmazottja sem volt.
A pénzügyi folyamatok bonyolultak voltak, óriási veszteségek, hitelek és nyereségek mozogtak, a család még a szintén alacsony adózású Mauritiusban is bejegyzett egy céget. Az újságírók afrikai adószakértőket is bevonva végigvezették a láncokat, megkérdezték a családot is, de ők nem válaszoltak.
Az afrikai garnélapápa lebukásának ma még beláthatatlanok a következményei, vélhetően eljárások indulnak az adócsaló vállalkozó ellen, bár a ráktenyésztő egyik unokatestvére az ország leggazdagabb embere, egészen komoly politikai kapcsolatokkal.
A rák mindenesetre óriási üzlet marad, ma már valamivel több mesterséges telepen tenyésztett rákot fogyasztunk, de az ázsiai éttermek európai térhódítása miatt a kereslet növekedésére lehet számítani. Érdekes módon Magyarországon egyelőre különös kettősség tapasztalható, a különböző thai, indiai, vagy éppen spanyol éttermek kínálatában a vendégek előszeretettel választanak rákételeket, de a háztartások otthoni étkezéseiben ma még ritka falat a rák.