Rapid sebességgel, nagyon különös érvekkel vágott alá a Fidesz a lakás-takarékpénztári (ltp) rendszernek. Mindez azért is érthetetlen, mert a „NER-es” alternatív megoldás, a nemzeti otthonteremtési közösségek (nok) nagy kudarc, egy év alatt annyi embernek segít lakáshoz jutni, mint ahány szerződést egy nap alatt köt az ltp-világ.
Pénteken titkos irat érkezett átnézésre az Igazságügyi Minisztériumba, hétfőn pedig Bánki Erik már be is terjesztette a lakás-takarékpénztári (ltp) rendszert megborító törvénymódosítóját, amit kedden már el is fogadhatnak a honatyák. Több ltp-s szakemberrel beszéltünk, akik elmondták: valamit éreztek,
de így is derült égből a villámcsapás volt számukra a bejelentés, iparáguk kivégzése.
A szektor tehát természetesen alaposan kiborult.
Évtizedek alatt felépült egy nagyon sikeres iparág, amit két nap alatt ledöftek."
„Tudtuk, igen, már a nemzeti otthonteremtési közösségek, azaz a nok bejelentése utáni első pillanattól fogva tudtuk, hogy ez vár ránk, mert a mi szektorunkat nem a NER találta ki. Az ő kezdeményezéseik közül a csok valamennyire tényleg sikeres, azt azért kell támogatni a rovásunkra, a nok pedig bántó kudarc, abba azért kell további pénzt és energiát ölni” – mesélték a forrásaink.
A szakmai emberek szerint minden ellenük felhozott érv hamis.
Extraprofitot keresünk? Az ltp tulajdonosai a nyereség egyharmadát vették fel osztalékként, és közben egy olyan kör vádol minket ezzel, akik megszervezték, hogy a letelepedési kötvényekkel 100 milliárdot kapjanak a furcsa baráti offshore cégek.
Nem épülnek lakások az ltp-ből, mert kicsi egy szerződés értéke? Ez butaság, mintha a kormány nem hallott volna arról, hogy a családtagok több szerződést is összetolhattak.
Az indoklásban már nem volt benne, de korábban az ltp-rendszer azt is megkapta kritikaként, hogy túlfűti az építőipart.
Ez viszont két szempontból is fals érv. Egyrészt a kormány az ltp-ken megtakarított pénzt is lakáscélú elemekre (csok, nok) kívánja fordítani, másrészt a 4 millió lakásból álló magyar piacon minimális elvárás lehetne az, hogy évente egyszázaléknyi lakás megújuljon, teljesen kicserélődjön, ami 40 ezer új lakást feltételez. Ettől pedig messze vagyunk. Ráadásul a lakások felújítására csak az ltp volt megfelelő támogatási eszköz.
Abban ugyanakkor egyetértettek beszélgetőpartnereink, hogy
az állami támogatás mértékét (30 százalék, legfeljebb 72 ezer forint) le lehetett volna vinni.
Ha például 30 százalékról, 15 százalékra viszi le a szabályozó az elérhető támogatást, azzal még nőtt is volna az érintett piac.
A piacon négyen dolgoztak (Fundamenta, OTP, Erste, Aegon), de valójában méretre az első kettő emelkedett ki. Most ezek a cégek fokozatosan leépülhetnek, új értékesítés nélkül már nincs szükség a 4000 értékesítőre, és a vég felé haladó cégeknél aligha lesz nagy élmény dolgozni.
A szereplők nem ugyanúgy dolgoztak. Az OTP üzleti modellje kicsit eltérő volt, hiszen mivel a bankcsoportban a profittermelés fő hangsúlya a bank volt, az OTP ügyesen kombinálta a banki hitelezést a lakosság által elérhető ltp-kedvezményekkel.
A Fundamenta ugyan tisztán ltp-cég volt, de korábban itt is felmerült, hogy a cég jelzálogbankká alakul, amelynek egy nagy előnye lett volna. Ha beüt a krach, ami tényleg beütött, a bank könnyebben eladható lett volna a versenytársaknak.
Többekkel beszélve a csalódottság nagyon erősnek tűnik.
Mi a pénzügyi szférában nem vagyunk arról híresek, hogy hangosan ostoroznánk a mindenkori kormányzatot. Amikor mégis nagyon kiakad a pénzügyi szektor, mint például a végtörlesztésnél vagy a nemzeti otthonteremtési közösségek (nok) bevezetésénél, esetleg most az ltp-k kinyírásánál, akkor szinte biztosra vehető, hogy tényleg valami teljesen észszerűtlen és igazságtalan konstrukciót próbál a kormányzat lenyomni a torkunkon – hallottuk.
Az előbb említett intézkedések nem is függetlenek egymástól. A pénzügyi szektort okkal vagy ok nélkül teljesen ellentétes előjellel is szokták kritizálni a politikusok.
Örök vita, hogy van-e egyáltalán bármi dolga az államnak a lakásépítések támogatásánál, miért nem lehet azt a piacra bízni?
Az egyik véglet szerint alacsony kamatkörnyezetben a bankok lakossági hitelei megbízható fedezetek mellett elérhetőek; akinek nem megy önerőből vagy családi segítséggel, az kaphat piaci megoldást.
A másik véglet szerint minden forint, amit a lakhatás támogatásába öl a kormányzat, remek, mert abból a családoknak lakásuk lesz, a gazdaságnak növekedése, az államnak meg a kiadása mellett adóbevétele is, például az áfa révén.
Akármelyiknek is a híve valaki, azt vélhetően biztosan érzi, hogy a sajátos magyar út gellert kapott, hiszen a „mi” lakhatási reformunk, a lakáslottó, más néven a nok elnevezésű program nagyon elhibázott.
Keveseken segít, azok is főleg befektetési céllal vásárló, gazdag emberek, ráadásul mindössze egyetlen cég űzhet ilyen tevékenységet Magyarországon,
nincsen verseny, láthatóan a politika csak egyetlen üzleti körnek adott esélyt.
Az állam amúgy a nok 2016-os beharangozásánál ambivalensen viselkedett, ugyan Rogán Antal azonnal beszólogatott az ltp-knek, de az állam azt ígérte, hogy a lakás-takarékpénztárak működési környezete nem fog változni. Nem is változott. Egy ideig, aztán az egész megy a levesbe.
Az ltp-k kidobása a független szereplők szemével is meglepetés. Természetesen azt lehetett sejteni, hogy az állam előbb-utóbb megunja a magas támogatási mértéket, de az nem volt benne a pakliban, hogy ennyire drasztikusan zár le egy fejezetet.
Az ltp pozitívuma elsősorban a rendszeresség volt, ezzel vált a lakossági öngondoskodás és a pénzügyi tudatosság egyik legfontosabb eszközévé. A 22 év alatt nagyságrendileg 4 millió szerződés született, a lakosság hatoda vett ilyet.
Igen, volt vele bőven kiadása az államnak, de bevétele is, 60-70 milliárd forint támogatás mellett évente egy kisebb magyar városnyi lakosság (20 ezer fő) lakhatását segítette, kombinálható volt a kamattámogatott hitelekkel, illetve a csok igényléseket is kiegészítette.
Pozitív szerepe volt a gazdaság, elsősorban az építőipar fehérítésében, hiszen az állami támogatáshoz a lakáscélú felhasználást számlával kellett igazolni, az emiatt befolyó pótlólagos adóbevételek a kiadásokat ellensúlyozták. Az ltp-k felhalmozásai jól tervezhető elemei voltak az államháztartás finanszírozásának is.
Most az állam a csok és a nok irányába tereli el a támogatásait. Előbbi talán tényleg segít a családokon, de a vásárlói csoportszerűen működő sorsolgatás tévútnak tűnik, az ilyen fogyasztói csoportok a nagy értékű vételeknél már egész Európában megbuktak.