A magyar lakosság eladósodottságát és a lakhatási szegénység területi folyamatait dolgozza fel a Habitat for Humanity legújabb lakhatási jelentése. (A tanulmány előző fejezeteiről itt írtunk részletesen.)

A tanulmány szerint "Magyarországon a háztartások eladósodottsága jelentős részben a lakhatási költségekhez kapcsolódik." Ennek egyik fő oka, hogy az emberek a legtöbb esetben csak hitellel tudnak saját tulajdonú ingatlanhoz jutni.

A lakáshitel a stabilan és jól keresők számára hatásos segítség, a szegényebbeknek viszont könnyen csapdává válhat. A lakhatási költségek nagy része ezen kívül a rezsire megy el, aminek folyamatos fizetése sokak számára jelent problémát. A Habitat szerint "az eladósodás két fő forrása (a lakáshitelek és a lakásfenntartási költségek) igen gyakran együttesen jelentkezik.

Tanulmányukban felhívták a figyelmet arra, hogy

"Ez a lakáspolitika egyrészt nem nyújt megoldást a nem hitelképes háztartások számára (ami a válság után sok háztartást jellemzett), másrészt pedig a rosszabb anyagi helyzetű háztartásokat kiszolgáltatott helyzetbe hozza" - írták.

Hozzátették, hogy ez a lakáspolitika növeli a társadalmi különbségeket, mert a tehetősek számára hatásos segítség lehet a vagyoni helyzet javítására, a szegényebbeket viszont "adósságspirálba sodorhatja".

A kutatás felidézte, hogy a magyar háztartások 32,2 százalékának van hitele, ez 1,4 millió ember. "Mivel fontos szempont a magyaroknál, hogy saját ingatlannal rendelkezzenek, a jelzáloghitelek 80 százalékát költötték lakásvásárlásra vagy felújításra".

A hitelek és az eladósodottság nem egyenlően oszlik el a társadalomban. A legszegényebb ötöd birtokolta 2014-ben az összes háztartási hitelállomány 34 százalékát.

A Habitat jelentéséből derült ki, hogy 2001 és 2011 között megduplázódott a zártkerti övezetekben és üdülőterületeken élők száma, és a magas ingatlanárak, illetve rezsiköltségek miatt folyamatosan költöznek ki a városokból az emberek. A jelenséggel két cikkben foglalkoztunk, ezeket itt és itt lehet elérni.