A NomadTrainnel Moszkvától Ulánbátorig utazhatnak azok, akik szeretik az utazást munkával kombinálni. A híres, de sokak számára egyedüli utazásra riasztó transzszibériai vonalra három digitális nomád szervez utakat. Már két ilyen kéthetes túra is volt.
Vannak azok a szerencsés emberek, akiknek mindegy, honnan dolgoznak, elég nekik egy laptop és internet. Ezek a szerencsés emberek vagy kávézókban üldögélnek vagy coworking irodákban, mindent digitálisan intéznek, néha egy-egy skype megbeszélés és dől a lé.
A még ennél is szerencsésebbek ezt utazással kombinálják, és a világ legjobb helyeit bejárják munka közben egy vagy két hátizsákkal, néha családdal, néha barátokkal, néha egyedül. Ők a digitális nomádok.
Bár a mi alanyaink szeretik ezt az életmódot, nem lehet nem észrevenni, hogy pár év után lassítanak, nem bírják már a sok váltást, Az állandó utazás mellett a munkájuk is folyamatos, a munkaidő számukra nem értelmezhető kategória, aminek előnyei és hátrányai is jócskán vannak.
Ha pedig mindegy, honnan dolgoznak, munkaidejük alatt akár kipipálhatják a bakancslistájukon szereplő tételeket is. A NomadTrain egyik alapítója, Olga Iszajeva szerint a transzszibériai expressz sok digitális és nem digitális nomád bakancslistáján szerepel, ezért alapítottak rá egy vállalkozást.
A Föld leghosszabb vasútvonaláról beszélünk, teljes hossza 9300 kilométer. A NomadTrainnel ebből hatezret tehet meg, aki felszáll rá, Moszkvától Ulánbátorig. Tizenhárom nap alatt öt várost érintenek, közben átlagosan 30 órát vonatoznak, a városokban pedig egy-két napokra megállnak. És vesznek egy forró zuhanyt, mert az a vonaton nincs.
Az utazás a digitális nomádságra alapoz, azokat célozza, akik már eleve mozgásban dolgoznak, ezzel az utazással csak egy időre befogják őket. A hivatásos utazóknak ez olyan, mint az átlagembereknek, tulajdonképpen egy kéthetes szabadság, mert nem a szokványos módon nomádkodnak, hanem együtt.
A NomadTrain alapítói két éve találkoztak a spanyolországi Gran Canarián, egy olyan coworking táborban, ahol a távmunkások egyszerre élnek és dolgoznak. A tábort az orosz Maria Szirotkinya alapította, a szintén orosz Olga Iszajeva és az akkor már öt éve nomád német Daniel Heitz pedig látogatóban voltak a helyszínen. Hármójuk közül Daniel utazott csak korábban a transzszibériai expresszen, tulajdonképpen ott kezdődött a vándorlása, de a két lánynak is a tervei között szerepelt már a híres útvonal. Akkor találták ki, hogy nem csak hárman mennek, inkább megszerveznek egy nagyobb utazást, szereznek még társakat, akiknek a befizetett útiköltségért cserébe mindent leszerveznek.
2017 szeptemberében volt az első túra, idén szeptemberben pedig a második és már előkészítés alatt a jövő évi. A túrákat átlagosan két hónap előkészíteni, az utazás maga pedig majdnem két hét. Ha nagyobb a csapatlétszám, több alapító is elmegy az útra, de egyikük mindenképp.
Kétféle alvási lehetőség van a vonaton: lehet négyfős kupékban utazni, ahol a két emeletes ágyat nappalra irodává, ülésekké lehet alakítani, vagy hálókocsiban, ami végig ágyakból áll.
A fejenként 1170 euróban benne vannak a vonatjegyek, az étkezések a vonaton, a városi megállókban coworking irodahasználat, az út alatt pedig a mobilinternet-hozzáférés.
Merthogy a digitális nomádok többsége hű a nevéhez és még a transzszibériai expresszen is dolgozik, ehhez pedig többnyire internet kell.
A csapat értelemszerűen összerázódik az út alatt, amellett, megosztják egymással a digitális nomádság tapasztalatait, különböző aktivitásokkal szórakoztatják is magukat, közös jógaórát vagy workshopokat tartanak.
„Azt tapasztaltuk, az összezárt emberek jó hatással vannak egymásra, a diverzitás segíti a csapatokat, tanulnak egymástól, ötletelnek, inspirálják egymást” – mondta Olga, akinek első útja a vonaton egyben a NomadTrain első útja is volt. Olga egyébként hazájában – már amennyit otthon tölt – vállalkozó, saját cégén keresztül főleg rendezvényekkel foglalkozik szerte a világban, otthon pedig világítótorony-túrákra szakosodott.
A 30 éves szlovák Wiktor Vincej az első túra egyik utasa volt. Három éve utazik, három éve digitális nomád. Az elején gyorsan utazott, néhány hétre telepedett csak le valahol, ma már lassul, ahogy mondja, de ez szerinte általában igaz minden utazóra. Most már inkább hónapokra cövekel le egy-egy állomáson, jelenleg épp rekordközeli hat hónapra van Barcelonában, ami ez egyetlen város, ahova visszatért, annyira tetszett neki. A három év alatt 64 országban járt, köztük Magyarországon is, ami nem volt egy hatalmas távolság számára, a magyar határtól mindössze 10 kilométerre született, Szlovákiában.
A közösségi médián keresztül értesült a NomadTrainről, a digitális nomádok mindenféle csoportokban osztják meg egymással az izgalmas utakat, így volt Wiktor is, még a transzszibériai expressz előtt, az Atlanti-óceánon egy hajós digitális nomád túrán (Nomad Cruise).
A transzszibériai vasút régi álma volt, de egyedül nem mert belevágni.
Azt mondja, ő inkább nyaralt a 13 nap alatt, kevesebbet dolgozott, de ez mindig egyéni. Amikor megálltak a városokban, néhányan rohantak a coworking irodákba, ő nem bírta megállni, hogy ne a városnézéssel kezdjen, ezért ő akkor kevesebbet haladt. Munkát is a szabad életmódhoz választott, online marketinggel foglalkozik és két online magazint is működtet, az egyik az utazással, a másik webdizájnnal foglalkozik. Wiktor azt mondja, ő lassan leáll az utazással, mert kimerítő annyit dolgoznia, hogy legyen pénze rá. Szerinte élete hátralévő részére elég lesz most már csak két-három ország is.
A 34 éves Halter Szilvia is az első túrán volt, ami egyébként komoly hirdetési kampány nélkül 30 fősre sikerült (a másodikon csak tízen voltak). Már vagy öt perce beszéltünk angolul a telefonban, amikor elárulja, hogy magyar, de már jobban esik neki angolul beszélni, elnézést kér. Az egyetemet még Budapesten végezte, de itt is angolul, tíz éve él Angliában. Már ha azt Angliában élésnek lehet nevezni, mert Szilvia is hivatásos utazó. 2016-ban kezdte, azóta 20 országban járt, egy hónap volt a legrövidebb megállása, Vietnámban mondjuk 8 hónapig élt, de az egy második bázis volt, onnan is el-elutazgatott. Másfél-két évre tervezte a vándorlást, ő is a vége felé jár, utoljára Portugáliában volt, és úgy néz ki, az is lesz a végállomás.
Saját könyvelő cégét még Londonban alapította, de már azt is nomád alapon, fontos volt, hogy ő távolról is vezethesse a céget és az is, hogy az alkalmazottak is szabadan élhessenek. Az közös, hogy a 10 fős cégből mindenki távolról dolgozik, de ezért nem mindenki utazik is mellette. Azt mondja, az ügyfelek is nagyon bírják, hogy bármikor rendelkezésre tudnak állni.
„A transzszibériai vasúton imádtam, hogy annyi közös gondolkodású ember gyűlt össze, és egy jó barátnőt is szereztem az út alatt, aki Bécsben él és dolgozik. Ő nem nomád.” Szilviának az út során a legnagyobb gondot a rengeteg időzóna okozta, a NomadTrain vonalon 8 időzónán is átmentek, ami eléggé nehezítette a munkáját, merthogy ő azok között volt, akik végig dolgoztak az utazás alatt.
A távmunkát vakációval kombináló alkalmazottaknak egyre több esélyük van, a Wall Street Journal szerint a cégek kétharmada megengedi a dolgozóinak, hogy alkalmanként otthonról (vagy ki honnan akar) dolgozzon, 38 százalékuk pedig a rendszeres távmunkát is támogatja. A NomadTrain csapata a transzszibériai túra után pedig Indiát és Kínát szemelte ki magának.