"Döntsünk közösen a jövőről, töltse ki az alábbi kérdőívet!" - ezzel a felszólítással tárja a kormány újabb nemzeti konzultációját a magyarok elé, a levelek postázását már meg is kezdték, a héten több százezren kaphatják meg a papírt, amit aztán ingyen vissza is lehet küldeni.

Nem valódi a kíváncsiság

A felszólítás kissé megtévesztő, a nemzeti konzultáció ugyanis jellemzően sem mint a döntés-előkészítés eszköze, sem mint kérdőív nem igazán értelmezhető – részben már meghozott kormányzati döntésekre kérdez rá, miközben a kutatásmódszertan alapvetéseit söpri félre – de mint marketingeszköz természetesen működik.

Mozgósít, tudatosít, sokaknak munkát és témát ad: biztosak lehetünk benne, hogy mostantól még sokat halljuk emlegetni a kormányzati szereplők különböző megnyilatkozásaiban, találkozhatunk majd ezzel reklámokban, beszélgetős műsorokban, rádióban, tévében, plakátokon.

A legújabb konzultáció a családtámogatásokról szól, a formula a szokásos. Egy bevezető mondat, amely megemlékezik egy kormányzati intézkedésről, nyakon öntve egy az ellenzéket vagy Brüsszelt szidalmazó kiszólással, ezután jön egy "sokak által osztott" vélemény ismertetése, amely történetesen a kormányéval egyezik. Majd következik az "egyetért-e" kezdetű, falhoz szegező rákérdezés, amely bár jellemzően túlságosan leegyszerűsítő és általános, a válasznál nem hagynak teret árnyalatoknak vagy kiegészítésnek.

A konzultációnak a konzultáció része azonban egyébként is másodlagos, ahogyan az már korábban is gyakran előfordult, az emberek még vissza sem küldték a levelet, a kormány már meg is hozta az ott belengetett intézkedést, majd később "az eredményeket kiértékelve" megállapította, hogy az teljes mértékben a "választók akaratával összhangban" történt.

Még több támogatás jöhet

Ezzel együtt a nemzeti konzultáció mégis tud informatív lenni, gyakran előkerülnek ugyanis benne olyan elemek, amelyek csak később kibontakozó kormányzati szándékokat tükröznek. A mostani konzultációnál is ez a helyzet, a témák ugyan részben ismertek, a töltelékkérdések és ismert elemek mellett azonban új terveket is találhatunk az anyagban.

• Megállapítják például, hogy az Alaptörvény csak annyit határoz meg, hogy "a szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni", de ezt sokak szerint ki kellene egészíteni azzal, hogy a "gyermeknek joga van családban, lehetőleg az anya és az apa szerető gondoskodása mellett felnőni." Hogy ez a változtatás pontosan milyen célt szolgálna, arról egyelőre inkább csak találgathatunk.
• Felvetik az 5-10 millió forintos, "kamatmentes életkezdési kölcsön" fogalmát, amit a fiatal pároknak lehetne adni, és az elindulásban, az önálló élet elkezdésében segítene, előrébb hozhatná a gyerekvállalás időpontját. A kissé elnagyoltan vázolt ötlet nem teljesen ugyanaz, mint a most elérhető csokos konstrukciók, illetve a megfogalmazás alapján is arra lehet következtetni, hogy ez inkább a meglévő, illetve már bejelentett támogatások mellett jelenhetne meg.
• A legalább három gyereket felnevelők életük végéig támogatást kapnának. (Ezt már korábban is belengették.) Négy gyerek fölött "valódi főállású anyaként" magasabb állami juttatást lehetne kapni.
• Illetve bedobják azt is, hogy a költségvetést érintő családtámogatásokat kétharmadossá tennék, hogy azokat ne legyen olyan könnyű eltörölni.