Újabb pofont kapott az Alkotmánybíróságtól a Nemzeti Együttműködés Rendszere: a testület hosszas vita után kimondta, hogy a kormány megszegett egy, az emberi jogok védelméről szóló nemzetközi szerződést azzal, ahogy az elmúlt években elvette a rokkantnyugdíjasok juttatásainak nagy részét. Kérdés, hogy ezzel mit kezdenek a magyar bíróságok, a magyar állam és maguk a károsultak.
Az ügy, amelyben az Alkotmánybíróságnak (AB) döntenie kellett, már megjárta a Kúriát, ott viszont felfüggesztették a per tárgyalását, és arra kérték az AB-t, hogy vizsgálja meg, nem ütközik-e nemzetközi szerződésbe a törvény, amely alapján az állam sok rokkantnyugdíjastól az addigi ellátásának több mint felét elvette.
Az AB döntése szerint 2012-ben a kormány a rokkantsági ellátórendszer és a rokkantság szintjét megállapító felülvizsgálati rendszer átalakításánál nem alkotott olyan szabályokat, amelyek az ellátásra jogosultak tényleges fizikai állapotának javulását és az átalakítás előtt kapott ellátását figyelembe vették volna. Ezzel a bonyolult nyelvezettel az AB azt akarja mondani, hogy
Emiatt a rokkantsági ellátást átalakító 2011-es törvény bizonyos részei ellentétesek az Emberi Jogok Európai Egyezményével.
A döntés értelmében az AB előírja a bíróságoknak, hogy a rokkantsági ellátásuk visszavágása miatt pereket indítók ügyében ne azokat a százalékos minősítéseket vegyék figyelembe, amiket a 2012-es új rendszerben kaptak az emberek, hanem azt, hogy ténylegesen javult-e az emberek egészségügyi állapotuk. Az Országgyűlést pedig kötelezi, hogy 2019. március 31-ig úgy módosítsa a törvényt, hogy az ne sértse a strasbourgi emberi jogi egyezményt.
Hogy megértsük, mi ez az egész, viszont vissza kell mennünk az időben 2011-ig. A második Orbán-kormány ekkoriban, 2010–11-ben vívta első nagy harcát az államadósság ellen – pontosabban az IMF és az Európai Bizottság ellen, amelyek az államadósságra hivatkozva beleavatkozhattak volna a Fidesz kormányzásába. Éppen ezért a Matolcsy-féle unortodox gazdaságpolitika elsődleges célja az volt, hogy régi vágású megszorítások nélkül, de valahogy segítse az államot az adósság lefaragásában. Ennek volt része a válságadók bevezetése és egy idő után a magánnyugdíjvagyonok einstandja is. És az is, hogy
megpróbálták visszarángatni a rokkantnyugdíjasokat a munkaerőpiacra,
leginkább úgy, hogy megvonták tőlük az addigi ellátások nagy részét. (Ennek a lépésnek komoly hatása volt a munkaerőpiacra is, hozzájárult például ahhoz, a kormány elég jól áll a beígért egymillió munkahely megteremtésében, ahogy azt ebben a cikkben kifejtettük).
Mindezt a 2011. évi, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló CXCI. törvénnyel (Mmtv.) tették, amely 2012 januárjától gyakorlatilag megszüntette a rokkantsági nyugdíjat mint olyat, helyette pedig bevezette a rokkantsági ellátást.
Ahhoz viszont, hogy ezt megkapja az ember, egy felülvizsgálaton kellett átesnie. Hogy hogyan néz ki ez a felülvizsgálat, azt rendeletben szabályozta a kormány 2012-ben. A felülvizsgálaton megnézték, hogy tényleg jár-e a pénz az adott embernek, ha pedig úgy állapították meg, hogy „állapotjavulás” történt, akkor csak kevesebb pénzt kapott az illető.
Mennyivel kevesebbet? Nagyon sokkal. A Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetsége szerint
volt olyan, akinek havi 122 ezer forintról 30 ezer forint alá esett az ellátása a felülvizsgálat után, a 2012-ben lefolytatott felülvizsgálatok során pedig a vizsgált emberek több mint 10 százaléka teljesen kikerült a rendszerből.
A rendszer újragondolását a kormány emellett olyasmivel szokta indokolni, hogy sok volt a csalás a régi szisztémában, könnyű volt az embereknek leszázalékoltatniuk magukat, ami valószínűleg igaz is.
Azt a kormány sem rejti véka alá, hogy alapvetően spórolni akart a rokkantnyugdíjasokon, csak kicsit megfűszerezte ezt az önellátásról és a munkaalapú társadalomról szóló érveléssel. Ahogy Czibere Károly, szociális ügyekért felelős Emmi-államtitkár az AB-nek még áprilisban küldött levelében fogalmazott:
A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv. ) elfogadására a Széll Kálmán Terv 11. Adósság és Akcióterv alcimet viselő fejezetének 6. pontja végrehajtása érdekében került sor, amely értelmében "az államháztartási egyensúly fenntartása megkívánja, hogy a költségvetés takarékoskodjon azokkal az állami kiadásokkal, amelyek esetében az állampolgár - állami ellátás igénybevétele helyett - aktív részese lehet a társadalmi értékteremtésnek és annak, hogy önmaga ellátásáról gondoskodjon"
Azt is írja, hogy a megváltozott munkaképességű személyek ellátórendszerének átalakítása is hozzájárult ahhoz, hogy 2006 és 2016 között a foglalkoztatás 10,7 százalékkal emelkedett, a munkanélküliek száma pedig 26,3 százalékkal csökkent. Mindehhez Czibere elmondásában úgy gondolták át a rendszert, hogy „a megváltozott munkaképességű személyek megmaradt, illetve fejleszthető képességeire épülő” rehabilitációval dolgozni tudjanak.
Átalakították az értékelési szempontokat, amelyek alapján megállapították, hogy ki milyen egészségi állapotban van, mennyi pénz jár neki.
Az új vizsgálat pedig nagyon sokaknál megállapította, hogy javult az egészségi állapota, vagyis csökkent a rokkantságának a százaléka. Például volt olyan, akiről évekkel azelőtt azt állapították meg, hogy 50 százalékos mértékű egészségkárosodása van, az új vizsgálat szerint pedig ez 43 százalékra javult.
Csakhogy az AB szerint nem az emberek lettek egészségesebbek, csak a szempontok, és így a számok változtak,
így ugyanolyan beteg vagy sérült emberekhez rendelt a rendszer alacsonyabb százalékos értéket. Papíron úgy tűnhetett, az emberek állapota jobb, mint amit korábban állítottak róluk és magukról, valójában azonban az új értékelési rendszerben kapott értékek nem voltak összehasonlíthatók a korábbi eredményekkel, a két rendszert nem próbálták meg összehangolni.
Ennek ellenére (majdnem) mindenki úgy kezelte, hogy a kettő ugyanaz, így akinek javultak a számai, annak javult az egészsége.
Az érintettek persze egyáltalán nem érezték úgy, hogy ők jobban lettek volna, legalábbis nem annyival, mint amennyi pénzt elvettek tőlük a felülvizsgálat után, így többen is beperelték az államot. Már az Alkotmánybíróság előtt is voltak ilyen ügyek, de azokat akkor visszautasították. Pár ügy viszont eljutott az strasbourgi emberi jogi bíróságig, ahol a bírók két ügyben is azt állapították meg, hogy
azzal, ahogy a magyar állam lecsökkentette a rokkantnyugdíjasok támogatását, megsértette az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményt.
Ennek is a magántulajdon védelméről szóló pontját, valami olyasféle logika szerint, hogy a rokkantnyugdíjakként kifizetett biztosítást az emberek a magántulajdonukból fizetik be az államnak járulékként, vagyis az ilyen kifizetéseket is a magántulajdon védelme illeti meg.
A Kúria úgy ítélte meg, hogy az előttük lévő esetben ugyanúgy fennáll, hogy a magyar jogszabály egy pontja megsérti az európai egyezményt, ezért arra kérte az AB-t, vizsgálja meg ezt, mert csak az AB-nek van joga kimondani, hogy egy magyar jogszabály nemzetközi jogba ütközik. Az AB pedig (lényegében) igazat adott a Kúriának.
Az AB döntése elég sok embert érinthet, olyanokat is, akik a 2012-es átalakítással vesztették el az ellátásukat, és olyanokat is, akik ezután szorulnak majd az állam segítségére. Hogy hány ember került rosszabb helyzetbe 2012 után, azt nem lehet pontosan tudni, de
A KSH 2016-os mikrocenzusa szerint 2011 és 2016 között 180 ezer fővel csökkent a rokkantsági, rehabilitációs és vagy egyéb egészségkárosodási ellátásban részesülők száma.
Arról, hogy hányan vannak azok, akik az ellátásban maradtak, de radikálisan kevesebb pénzt kapnak az államtól a felülvizsgálat után, sajnos nem rendelkezik adatokkal a KSH, de valószínűleg azok is sokan vannak, akiktől az állam jogellenesen vette el a pénzüket az AB szerint.
Az biztos, hogy a jövőben a bíróságoknak egész máshogy kell kezelniük az érintettek peres ügyeit, mint eddig. Korábban is volt már, hogy bíróság kimondta, a felülvizsgálat által adott százalékos érték alapján egyáltalán nem biztos, hogy az adott ember tényleg jobban lett, de a kormányhivatal eddig általában fellebbezett az ilyen döntések ellen, sikeresen. Most viszont az AB kimondta: állapotjavulás alatt nem pusztán az egészségi állapot meghatározására szolgáló százalékos értékek változását, hanem az ellátásra jogosult élethelyzetét érdemben meghatározó tényleges fizikai állapotának kedvező változását kell érteni.
Ezt pedig a bíróságoknak komolyan kell venniük, így az AB gyakorlatilag felülírta az eddigi rendszert. Az viszont kérdéses, hogy a parlament mennyire veszi majd komolyan az AB határidejét, és kijavítja-e azokat a rendelkezéseket, amelyek a döntés szerint nemzetközi emberi jogokat sértenek. Az nyomást jelenthet a kormányra és a kormánypártokra, ha az AB döntése nyomán még többen perelik be az államot a jogosultságuk elvesztése miatt, ráadásul még Strasbourgig sem kell elverekedniük magukat ahhoz, hogy pozitív döntést kapjanak. Eddig a kormány megúszhatta azzal, hogy kifizette azt a pár embert, aki pert nyert a nemzetközi bíróságon, ez viszont a jövőben nem biztos, hogy tartható stratégia lesz.
(Borítókép: 2017-es Rehab Critical Mass résztvevői Budapesten, szeptember 30-án. Fotó: Huszti István / Index)