Az egész magyar hulladékgazdálkodás úgy elfuserált, ahogy van az új ombudsmani jelentés szerint. Nincs elég pénz a rendszerben, a rezsicsökkentés olyanoknak is kedvez, akiknek nem kéne, az NHKV működése egy jogi agyrém, senki nincs ösztönözve a jó gyakorlatok folytatására, az uniós célokat pedig valószínűleg nem fogjuk teljesíteni.
Éppen jó időzítéssel, az elhúzódó szemétkáosz közepén készült el az Alapvető Jogok Biztosa hivatalának átfogó jelentése, amelyben a teljes hulladékgazdálkodási ágazat hazai helyzetét vizsgálta meg. A 33 oldalas, november 6-i keltezésű dokumentum szerzője Bándi Gyula, a jövő nemzedékek szószólója, aki a jelentésben nem kíméli a kormányzati szemétpolitikát, annak gyakorlatilag minden szegmenséről éles kritikát fogalmaz meg.
Bándi a jelentés létjogosultságát azzal indokolja, a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás kiszámítható, folyamatos és biztonságos működése, a hulladékok kezelésének mikéntje mindenkit érint, ezért indokoltnak tartotta egy átfogó értékelés lefolytatását.
A rendszerrel már elvi szinten komoly problémák vannak a jelentés szerint.
Általános alapelv és az Alaptörvényből is fakadó követelmény, hogy minden tevékenységet úgy kell végezni, hogy az a környezetet a lehető legkisebb mértékben terhelje, és azt a jövő nemzedékek számára megóvja
– írja Bándi Gyula. Ehhez kapcsolódóan a hulladékgazdálkodásban például érvényesülnie kellene "a szennyező fizet" elvének, és "olyan rendszert kellene kialakítani, amely lehetőséget, ösztönzőt nyújt a folyamatos fejlesztésre és innovációra".
Mint írja, a hulladékgazdálkodás hatályos hazai szabályozása nem érvényesíti kellőképpen ezeket az elveket, hiányzik a polgárokat ésszerű hulladékgazdálkodásra ösztönző anyagi érdekeltség. Jól illusztrálja az anomáliát például az, hogy a hulladéklerakási járulékot nem a hulladéktermelő, hanem a közszolgáltató fizeti, amely annak keletkezését valójában nem tudja mérsékelni. Vagyis nem azokra terhelik a többletköltségeket, akik magatartásuk megváltoztatásával a hulladék mennyiségére, minőségére hatással lehetnek.
A magyar rendszerben alapszintű probléma az is Bándi szerint, hogy a hulladékgazdálkodással kapcsolatos feladat- és hatásköröket leválasztották a környezetvédelmi feladat- és hatáskörökről. Mint írja, ez azzal a veszéllyel jár, hogy sérül az integráció elve, azaz a környezetvédelmi szempontok nem épülnek be kellőképpen a hulladékgazdálkodásról szóló miniszteri szintű döntésekbe.
Hiába a lassan hetedik éve tartó csiszolgatás, állandó újraszabályozás, a hulladékgazdálkodásban a hatályos jogszabályok ellentmondásosak (pl. a feladat- és hatáskörök tekintetében) és folyamatosan változnak – derül ki a dokumentumból. Nem segíti az átláthatóságot, hogy
hatálybalépése óta a hulladéktörvény legalább 400 ponton változott,
a szabályozás túlságosan gyakori változása aggályos lehet a jogbiztonság követelménye szempontjából. Ráadásul a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt., (NHKV) olyan Országos Hulladékgazdálkodási Közszolgáltatási Terv (OHKT) alapján hoz döntéseket, és alapít arra finanszírozási kérdéseket, amely már második alkalommal csak a tárgyév végére készül el.
A 2017-es évet meghatározó OHKT-t csak 2017 decemberében fogadták el.
Így tehát, bár az OHKT-ben foglaltak a 2017-es évvel kapcsolatosan tartalmaznak előírásokat, ez mégsem vált megismerhetővé a rendszer szereplői számára 2017. december végéig.
Az ellentmondásos, átláthatatlan jogi környezet miatt a szabályozás nem képes célját elérni, ezzel pedig veszélybe sodorhatja nem csupán a közszolgáltatás rendszerének biztonságos működőképességét, sőt magát a közszolgáltatás ellátását is, hanem a környezetvédelem céljainak érvényesülését is – állapítja meg az jövő nemzedékek szószólója.
A jelentés udvarias stílusban bár, de páros lábbal száll bele az állami kukaholding NHKV-ba. Bándi szerint külső szemlélő számára úgy tűnik,
az NHKV Zrt. tevékenységét tényleges jogkövetkezmények nélkül végzi.
Az érintett szereplők nem tudják, hogy mikor és kihez fordulhatnak, ha az NHKV Zrt. jogszabályban rögzített kötelezettségének teljesítését elmulasztotta, vagy úgy érzik, hogy jogával visszaélve hozott döntést, vagy egyáltalán nem értenek egyet a meghozott döntéssel. Ezért jogbiztonság szempontjából aggályos az NHKV Zrt. többes szerepe, és azok jogi jellegének tisztázatlansága, amit erősít az NHKV Zrt. jogi formája.
Az ezzel kapcsolatos gyakorlati problémák egyike, hogy az NHKV Zrt. a közszolgáltatókat minősítő megfelelőségi vélemény (ennek alapján lehet valaki közszolgáltató, vagyis viheti el a szemetet) kiadásakor hatósági jogkörrel jár el, miközben az eljárásban nem érvényesülnek az alapvető eljárásjogi garanciák.
A másik gyakran felmerülő, ide tartozó gond, hogy az NHKV a közszolgáltatónak nem fizeti meg a szolgáltatási díjat időben, de ennek a kukaholdingra nézve semmiféle következménye nincsen. Bándi megállapítja, hogy ilyen esetekben
az NHKV kötelmi jogviszonyból fakadó kötelezettségének teljesítését mulasztja el és, ezért szerinte viselnie kell ennek magánjogi jogkövetkezményeit.
A legutóbbi, Zöld-Híd-féle szemétkáosz kapcsán a finanszírozási kérdések kerültek előtérbe, nevezetesen hogy a közszolgáltatóknak a kukaholding által visszacsorgatott, rezsicsökkentett díjakból adott szolgáltatási díj nem elegendő a tényleges költségek fedezésére. A jelentésben Bándi is tényként állapítja meg, hogy
a költségek növekedésével is összefüggésben a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díj jelenleg csak a tényleges költségeknek a kisebb részét fedezi.
Mindez természetesen azért van, mert 2012-óta nincs változás a közszolgáltatás díjában, miközben a közszolgáltatás kapcsolódó költségei (mint pl. a minimálbér, a változó üzemanyagárak, a járulékok és közterhek változása) folyamatosan emelkedtek.
Az NHKV Zrt. ráadásul rendszeresen több hónapos késéssel utalja át az általa ugyancsak késve beszedett díjakból a közszolgáltatók számára nem ellenőrizhető módon számított összegeket. Az ebből fakadó átmeneti vagy tartós forráshiány immár a biztonságos ellátást veszélyezteti a jövő nemzedékek szószólója szerint, ami azt látszik megerősíteni, hogy a kormányzati kommunikációval ellentétben nem egy "LMP-s játszma" a szemétkáosz, hanem valóban rendszerszintű az alulfinanszírozottság és a csúszások.
Gazdálkodjon bármilyen racionálisan és hatékonyan egy közszolgáltató a szolgáltatási díj több hónapos késését nem képes ellensúlyozni
– áll a jelentésben.
További gyengesége a szisztémának a dokumentum szerint, hogy a díjkialakítási és számlázási rendszer következtében a közszolgáltatók tulajdonosa (önkormányzat) gyakorlatilag alig rendelkezik ráhatással a szolgáltatásért járó ellenszolgáltatásra, annak mértékére. A szolgáltatási díj az önkormányzati tulajdonú eszközök, gépek, létesítmények pótlásához szükséges fedezet képzését sem biztosítja, ami a vagyoni értékvesztést növeli, miközben annak megállítására nincsenek alternatív megoldások.
Bándi nem látja tisztázottnak, ebben a finanszírozási rendszerben miként alkalmazható az Alkotmánybíróság szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányosságára épülő gyakorlata, amikor az ingatlanhasználók által fizetett közszolgáltatási díj a közszolgáltatás tényleges költségének kevesebb, mint felét fedezik, és a közszolgáltatók tevékenységükért az NHKV Zrt.-től kapják a közszolgáltatási díjtól függetlenített szolgáltatási díjat, és egyre növekszik a rendszer állami támogatása a központi költségvetésen keresztül.
Mint írja, "az államnak Alaptörvényből fakadó kötelezettsége a közszolgáltatással kapcsolatos költségek alakulásának figyelembevétele, valamint a díjak befagyasztása és a rezsicsökkentés következményeként megjelent hiányzó bevételek forrásának szükségképpeni megteremtése". A rezsicsökkentéssel kapcsolatban pedig kritizálja, hogy az 6 éve a közszolgáltatás minden igénybevevőjét, azaz nem csupán a lakosságot támogatja, holott a vállalkozások hulladékgazdálkodással kapcsolatos költségterheinek csökkentése nem szükségszerű, ezért rájuk nézve nem indokolható a szennyező fizet elvének figyelmen kívül hagyása.
A dokumentumban javaslatok is szerepelnek, ezek összességében a mostani rendszer totális felforgatásának irányába mutatnak.
A jövő nemzedékek szószólója az állami közfeladatok, illetve azok ellátásáért, végrehajtásáért felelős szervezeti megoldás újragondolását javasolja,
egyértelművé téve az egyes feladatok magánjogi és közhatalmi jellegét, a közfeladatot ellátó szerv eljárására és felelősségére vonatkozó szabályok világos megállapítását, valamint a hatósági feladatok és az azokat gyakorló szerv pontos kijelölését.
Bándi Gyula szerint az önkormányzatok több hatalommal való felruházásának irányába kellene inkább elvinni a rendszert, de ha a jogalkotó mégis inkább állam felé tolná el, akkor is fontos lenne, hogy a helyi igényeket és lehetőségeket jobban figyelembe vegyék.
Fontos lenne Bándi szerint a közszolgáltatásért fizetendő díj és a közszolgáltatónak járó díj közötti összhang és folyamatos kapcsolat megteremtése. A közszolgáltatóknak járó díj kiszámításának egyértelműen követhetőnek és a közszolgáltatók által (is) ellenőrizhetőnek, illetve akár megkérdőjelezhető formájúnak kellene lennie.
Javasolja továbbá olyan garanciális eszköz bevezetését, amely alkalmas felváltani a közszolgáltatót korábban megillető jogosultságát arra, hogy a közszolgáltatásért maga számlázzon és szedje be a közszolgáltatási díjat.
A jelentésben az áll, meg kellene teremteni az elkülönített gyűjtési rendszerek állandóságát – a helyi igények és lehetőségek figyelembevétele mellett, azokhoz igazodó változatosságban – az üvegekre is kiterjedően, bővíteni kellene a rendszert. Ehhez kapcsolódóan olyan ösztönzőrendszert kellene kidolgozni, amely épít a lakosság és a közszolgáltató érdekeltségére a hulladék keletkezésének megelőzésében, a haszonanyag külön gyűjtésében, értékesíthetőségében és annak javításában.
Kifejti továbbá, hogy az éves OHKT-ról szóló kormányhatározatnak minden tárgyévet megelőző december 31-ig meg kéne jelennie, ennek hiányában ugyanis a tisztességes eljárás és a jogbiztonság szempontjából is aggályosak az NHKV Zrt. az OHKT-ra tekintettel meghozott döntései.
Végezetül a jelentésben szó esik a hazánkkal kapcsolatos uniós elvárásokról a hulladékgazdálkodásra vonatkozóan.
A 2030-ra előirányzott EU-s célok láthatóak már, a Bizottság közös uniós cél kitűzései szerint:
A hulladék keretirányelv végrehajtását az Európai Bizottság folyamatosan nyomon követi, legutóbbi jelentését e témában 2018. szeptember 24-én adta ki.
A korai előrejelző jelentésében 14 tagállam, köztük Magyarország esetében jelezte a Bizottság annak fennálló veszélyét, hogy nem fogják tudni teljesíteni a 2020-ra kitűzött 50%-os célértéket a települési hulladék újrahasználatra való előkészítés és az újrafeldolgozás vonatkozásában.
A magyar rendszer hiányosságaira ellentmondásaira több körben figyelmeztette már a kormányt az EU és az OECD, nagyjából hasonló pontok mentén, mint ami a mostani ombudsmani jelentésből kiolvasható. Bándi Gyula szerint az unió és az OECD érdemi figyelmeztetéseire sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani a jövőben, mert azok a jobbítás szándékával készültek és kifejezetten szakmai megfontolásokat tartalmaznak.
(Borítókép: Balázs Attila / MTI)