Nem lesz a népélelmezés alappillére, de prémium mezőgazdasági exportcikknek alkalmas a galambhús, és a galambtenyésztés a vidéki népességmegtartást is elősegítheti az új nemzeti húsprogram kitalálói szerint. Külföldi kereslet elvileg van, és Magyarországon rengeteg galambot tartottak haszonállatként a rendszerváltás környékén, de a főként kistermelőkre alapozó felállás beleállt a földbe. Ezt élesztenék fel a jövőre induló pályázati rendszerrel, amelytől nagy telepek és kis családi vállalkozások létrejöttét is várják.
A lakosság hírekre érzékeny része egy emberként húzta fel a szemöldökét hétvégén, amikor "Szárnyaló gazdaság" néven nemzeti húsgalambprogram elindítását jelentette be Nagy István agrárminiszter. A galamb szó hallatán ugyanis manapság inkább egy forgalmas városi tér közepén szemetet csipegető, csapzott, piszkos és pofátlan madár jut eszünkbe, vagy ha nem ez, akkor egy erdei faágon turbékoló szerelmes gerlepár. Egyik sem olyasvalami, amit eszünkbe jutna megenni, ráadásul galambhúsba még piacon is csak szökőévente lehet belefutni, nemhogy fóliázva árulnák a sarki bolt hűtőpultjában.
Pedig a húsgalamb-tenyésztésnek, kereskedelemnek és fogyasztásnak nagy hagyománya volt Magyarországon néhány évtizeddel ezelőttig. Az új kezdeményezés ezt szeretné újra felvirágoztatni, az ötletgazdák úgy gondolják, nagy kiaknázatlan potenciál rejlik az ágazatban a falusi népességmegtartás, a kiegészítő foglalkoztatás és agrárexport szempontjából is.
Magyarországon a Kádár-rendszer vége felé, a családi háztájizás felfutásával összefüggésben volt a csúcson az étkezési célú galambtenyésztés. Az 1980-as években és az 1990-es évek elején az ország húsgalamb-nagyhatalomnak számított, az exportált mennyiség elérte az évi 1000 tonnát, vagyis kb. 2 millió galambot – mondta az Indexnek Bárdos István, az új galambprogram koordinátora, a Magyar Postagalamb Szövetség elnöke.
A húsgalambászatnak azonban betett a vidéki bolthálózatokat üzemeltető ÁFÉSZ-rendszer (Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet) összeomlása a rendszerváltás után, a kicsiben galambokkal foglalkozó családok túlnyomó része átvevő híján felhagyott a tevékenységgel.
Jelenleg a havi 25 tonna sem nagyon jön össze exportra, pedig igény bőven lenne rá, de a nagy boltoknak csak akkor kellene a galambhús, ha az kereskedő tudná garantálni, hogy folyamatos az ellátás – mondta Bárdos. Ez pedig a mai viszonyok között aligha lehetséges széles körben, hiszen a legnagyobb hazai telepek is csak 1-2 ezer galambbal dolgoznak. Egy ekkora szereplő termelését a csúcsidőszakokban (karácsony előtt, húsvét előtt) teljesen felszívják a külföldi partnerei, itthonra alig-alig jut, ezért sem találkozunk sűrűn galambhússal a magyar húsboltokban.
Meg persze azért sem, mert a cikk elején említett képzettársítások és előítéletek miatt a magyarok többsége manapság már nem biztos, hogy szívesen vásárolna galambhúst. Az ínyencek persze igen,– az éttermek közül is leginkább a fine dining vonalon lehet galambbal találkozni az étlapon –, de belső piacban csak egy nagyobb marketingkampány, a fogyasztók idegenkedésének legyőzése után lehetne nagyobb potenciál.
A fiatalabbak közül valószínűleg kevesen kóstolták, ezért érdemes pár szót ejteni róla, milyen is a galambhús, és milyen állat maga a húsáért tartott galamb.
A jó minőségű galambot kifejezetten egészséges húsként tartják számon, régen szokás volt betegeket táplálni vele magas fehérjetartalma miatt, ugyanezért kórházakban is előszeretettel főztek húslevest galambaprólékból. A Magyar Mezőgazdaság nevű portálnak egy galambtenyésztő arról beszélt, hogy tőle több Chron-betegségben, hasnyálmirigy-betegségben szenvedő ember vásárolja a galambfiókákat, és szerinte a vashiányos esetekben is nagy segítség a galambhús.
Egy méretes galamb melle húsa 60-65 dekás is lehet, konyhakész változatának kilónkénti ára pedig elérheti a 3000-4000 forintot, vagyis prémium termék. A főleg levesekhez használható aprólék persze olcsóbb, de mivel Magyarországon jelenleg a galambnak nincs értelmezhető méretű piaca, általánosan jellemző, hogy nagy szóródást mutatnak az árak, és van olyan termelő, aki nem kilóra, hanem darabra értékesít. A mezőgazdasági szakportál vonatkozó cikke szerint majdnem minden galambfajtát lehet húsgalambként tartani, de vannak kifejezetten pecsenyegalambnak kitenyésztett fajták. Ezek jellemzője "a kellően (de nem túlságosan) nagy test, az erőteljes fejlődési erély, a kedvező szaporodóképesség". A cikk néhány tipikus fajtát is végigvesz, ilyen például a king, a strasszer, vagy texán.
Bárdos István a Szárnyaló gazdaság programhoz külföldről, a nagy tenyésztési hagyományokkal rendelkező Olaszországból és Franciaországból importálna galambokat.
A program a hétvégi nagy bejelentés ellenére még kezdeteleges fázisban van, egyelőre csak a tervezés zajlik. Így azt sem tudtuk meg, mekkora keretösszegből működik majd, de valószínű, hogy hazai költségvetési és uniós forrást is bevonnak a finanszírozásba. Ami biztos, hogy az induláshoz szükség lesz 3-4 ezer galamb megvásárlására külföldön, az állatok darabja 15 euró lehet, vagyis a mintegy 15 millió forintos költség garantált. A program költségtervei jelenleg a Földművelésügyi Minisztériumnál várnak elbírálásra.
A Bárdos Istvánék által a nemzeti húsgalamb-projekt koordinálására gründölt Agro-World Egyesület a szövetkezeti forma visszahozatalában is gondolkozik. Ez azt jelenti, hogy egységes felvásárlási és értékesítési rendszert dolgoznak ki, így a szövetkezeti tagok kizárólag a szövetkezeten keresztül értékesítenének, a tenyésztőkkel pedig termelői szerződést kötnének. A rendszer lényege, hogy egészen kis volumen előállítása esetén is megérje beszállni, hiszen a tudásátadástól kezdve a piacosításig sok olyan terület van, amit a szövetkezet le tud venni a kistermelő válláról, így neki csak a galambjairól kell gondoskodnia. Ugyanakkor nem kellene szövetkezeti társasági formában működnie a résztvevőknek, az egyéni vállalkozóktól és őstermelőktől kezdve a kis családi vállalkozásokon át a nagy telepekig bárki beszállíthatna.
Az egyesület koncepciója szerint az első pályázati ciklusban régiónként 4-5 vállalkozásban működő 500 páras mintatelep, és 10-20 200 páras családi vállalkozás létrejötte lenne az optimális.
Bárdosék szerint a hivatásszerűen ezzel foglalkozókon felül a galambtartás jó kiegészítő jövedelem lehet vidéki családoknak.
Pár tucat galamból persze megélni senki nem fog, de a galambdúcok rendben tartása nem nehéz fizikai munka, akár gyerekek, kismamák, nyugdíjasok is végezhetik, akik némi pluszpénzre tehetnek szert így. Már a legminimálisabb példányszám, a napi maximum 1 óra munkával fenntartható 10 galambpár is képes kitermelni 150 ezer forintot évente a szaporulat értékesítése révén.
Ahogy abban is látnak potenciált, hogy falusi önkormányzatok a közmunkaprogram keretében galambtenyésztésbe vonják be a közfoglalkoztatottakat. Manapság is vannak települések, ahol ez működik, például a Borsod megyei Karcsa, ahol Bárdos elmondása szerint 700 galambbal fut a program.
Az Agro-Worldnél arra is számítanak, hogy a postagalambokkal foglalkozók ráharapnak a lehetőségre. Magyarországon több ezer postagalamb-szervezeti tag van, ők többnyire versenyeztetik is az állataikat, ám jó pénzért eladni csak azok tudnak galambokat, akik helyezéseket érnek el. Versenyből és jegyzett helyen befutó galambból viszont kevés van, a több ezer embernek csak viszi a pénzét a galambászat. Ha a versenygalambjaik mellé beszereznek haszonállatként tartott galambokat is, az sokkal nem dobja meg a ráfordítási időt, de kompenzálja a költségeket – vélekedett Bárdos István.
Az előzetes számítások szerint 73 postagalambászklub és 43 díszgalambászklub tagjai lesznek bevonhatók a programba, valamint mintegy ezer település a közfoglalkoztatáson keresztül.
Az ütemezés egyelőre szintén kérdéses, de a koordinátorok remélik, hogy januárban sikerül végezni a szervezőmunkával, és jövő tavasszal elindul a program az első 3-4 ezer fiatal galamb kiosztásával. A tervek szerint a nyertes pályázók ingyen kapnák az állatokat, nekik csak a dúc kialakításáról és a takarmányozásról kellene gondoskodniuk.
Ha minden a tervek szerint alakul, egy év alatt 100 ezer példány közelébe is felkúszhat az egyedszám (a galambok fél éves korukban már elkezdenek szaporodni). Bárdos István szerint a cél, hogy újra elérje az ország az évi 1000 tonna körüli kibocsátást, egyelőre azt lőtték be, 5 év alatt mindenképpen jussanak el 500 tonnáig. Mint mondta, stabil mennyiség termelése esetén keresletből nem lesz hiány, hiszen a hagyományos európai piacok (pl. Németország, Franciaország, Svájc) mellett az utóbbi időben keletről (pl. Oroszország, Kína, Szaúd-Arábia) is érdeklődnek a magyar galambhús iránt.
(Borítókép: Egy postagalamb Nyíregyházán 2017. május 3-án. Fotó: Balázs Attila / MTI)