A teljes termékenységi arányszám (TFR, Total Fertility Rate) a szülőképes korú (15–49) nőkre számított hipotetikus gyermekszám, amelyet egy nő szülne élete folyamán, ha az adott évi gyakoriság egész élete folyamán állandósulna. Egyszerűbben: a szülőképes korú női népességre jutó születések átlaga. A népesség középtávú fennmaradásához a rátának el kell érnie vagy megközelítenie a 2,1-es szintet – csak ebben az esetben biztosított a populációban a két szülő, az idő előtt elhalálozottak és a nem szaporodóképes egyének pótlása. 1,3-es érték alatt a népesség gyors ütemű fogyása valószínűsíthető, belátható időn belül bekövetkezhet teljes eltűnése, asszimilációja.
Megnéztük, hogy mikkel próbálkoznak a világ országai a termékenységi ráta javításában. A pénz sokat számít, de önmagában nem elég. A példák azt mutatják, hogy a rugalmas munkaidő, a jó szociális háló és a mindenki számára hozzáférhető óvodai és bölcsődei helyek érnek a legtöbbet. Ott, ahol az embereknek félteniük kell a munkahelyüket, vagy hetente sok órában kötötten kell dolgozniuk, a támogatások sem érnek olyan sokat. Nagyon sokat számít a nemek közötti egyenlőség is, hiszen manapság már a legtöbb nő dolgozik, ezért fenntarthatatlan az a rendszer, hogy egyedül végezzék a gyereknevelést, és vezessék a háztartást is.
A világ 201 olyan országa vagy régiója közül, ahol legalább 90 ezer ember él, az ENSZ becslése szerint legalább 83-ban alacsonyabb volt a termékenység, mint az a népességszám hosszú távú fenntartásához szükséges lenne.
Az országok 42 százalékában hoztak olyan intézkedéseket, amik a termékenység csökkentését szolgálják (olcsó és biztonságos fogamzásgátlás, családtervezési programok). A magas termékenységű országok 100, a közepes 64 százalékában hoztak ilyen intézkedéseket.
Látható, hogy Európában a legdominánsabbak a népességnövelést megcélzó intézkedések, az ENSZ 2011-es adatai szerint itt 29 országban volt túl alacsony a termékenység, 15-ben kielégítő, és egyben sem volt magas. De mik azok a tényezők, amik befolyásolják egy országban a szülési hajlandóságot? Az ENSZ 2015-ös, alacsony termékenységgel foglalkozó szakértői csúcsán a következő szempontokat vették kiemeltnek:
Összeszedtünk néhány példát rá, hogy a különböző országokban milyen módokon próbálták, próbálják növelni a gyerekvállalási kedvet. (Az információk 2015-ös állapotokat tükröznek.)
Ausztráliában az elmúlt negyven évben stabil volt a születésszám, annak ellenére, hogy több különböző stratégiát alkalmaztak az egymást követő kormányok. Az országban több modellt is kipróbáltak az évek folyamán: adókedvezményeket, készpénzes támogatásokat, a rászoruló családok támogatását. Az országban a gyermekfelügyelet 75 százaléka fizetős magánintézményekben történik. A gyermekes családok évente 10 nap szabadságot kapnak, amit a gyerekükkel kapcsolatos teendők intézésére fordíthatnak.
Az elmúlt évtizedben a pártok nem helyeztek hangsúlyt a termékenység növelésére, mivel a népességet és a munkaerőt bevándorláson keresztül oldják meg, az elmúlt húsz évben a népességgyarapodásban a migráció szerepe 50 százalék körül volt.
Ausztriában a második világháború után volt egy kisebb baby boom, 1963-ban volt a legmagasabb a termékenységi ráta, 2,83; majd egy lassú csökkenés következett, és végül 1,33 és 1,61 közé állt be. Az elmúlt száz évben Ausztria népessége 6-ról 8,4 millióra nőtt. Az évszázad folyamán az osztrák családmodell jelentős változáson esett át: míg a század elején a korai házasság és a három gyerek volt a jellemző, addig a 80-as évekre a két gyerek és a házasságon kívüli szülés került előtérbe.
A felsőoktatás elterjedése kicsit kitolta a szülés idejét, azonban a széles körben hozzáférhető bérlakások növelték a szülési hajlandóságot. Ausztria fertilitási rátáját az elmúlt évtizedben növelték a bevándorlók, akiknél – ahogy más országokban is – magasabb ez a szám.
Az osztrák anyák 16 hónap fizetett szülési szabadságra mehetnek. A szülők ötféle szabadság közül választhatnak, köztük olyat is, ahol a fizetésük 80 százalékát kapják, valamint hosszabb ideig maradhatnak otthon, ha hajlandó az apa is részt vállalni – bár ez nem jellemző. A szabadságot az állam fizeti, azonban a munkaadók csak 2 évig kötelesek fenntartani az anyák számára a pozíciókat.
Kanada termékenységi rátája sajátos, mivel az országon belül a provinciák nagy eltérést mutatnak. Québec tartományban sokkal magasabb a gyermekvállalási kedv, ennek főleg kulturális okai vannak. A tartomány erős francia identitással bír, a francia a hivatalos nyelv és a tartomány lakosságának 80 százaléka katolikus (összehasonlításként: a többi tartományban ez a szám 30 százalék). Kanadában 15 hét szülési szabadság jár az anyának és 35 a két szülőnek összesen, bár ezt jellemzően az anya használja fel. Québec tartományban jelentős emelkedés figyelhető meg a termékenységi mutatóban 1988 és 1997 között, amikor bevezették az adómentes baby bonust, ami később beépült a kereset alapú child allowancebe. Valamint 2006-ban, miután a helyi közigazgatás a fizetés 70 százalékára emelte a fizetendő pénz a szabadság ideje alatt, valamint kiszélesítette a támogatások körét.
Bár a támogatások bizonyosan hozzájárultak a gyerekvállalási kedvhez, valamint a bölcsődei férőhelyek bővítése után 70 ezer québeci nő tért vissza a munkába, a régió kulturális, valamint gazdasági sajátosságai miatt nem lehet egyértelműen megmondani, hogy valójában mennyire voltak hatékonyak az intézkedések.
Bár Kína a Föld legnépesebb országa, a 90-es évek óta a termékenységi ráta alacsonyabb, mint az a népesség fenntartásához szükséges lenne, mindössze 1,5. Meglepő módon a termékenység már a híres egy család–egy gyerek korlátozást megelőzően csökkenni kezdett, míg 1970-ben kiemelkedően magas volt, 5,8; addig ez a szám 79-re 2,7-re csökkent. 2013-ban a kínai kormány nyitott a korlátozás feloldása felé, de az eredmény mesze alulmúlta a várakozásokat.
Ennek egyik oka az elképesztő gazdasági növekedés, a felsőoktatásban részt vevők száma a nyolcszorosára nőtt, a lakosság nagymértékben elkezdett urbanizálódni. Az új lehetőségek nagy nyomást helyeznek a fiatalokra, hogy haladjanak az életükben, így csökken a gyerekvállalási kedv. Bár a számok szintjén még mindig növekszik a népesség, hatalmas problémát jelent az elöregedés.
A változás igen nehéz, mivel Kínának jelentősen át kéne szerveznie a szociális és egészségügyi rendszerét, hogy garantálni tudja az egyre idősebb lakosság eltartását, azonban ez a megtorpanni látszó gazdasági növekedés miatt sem könnyű.
Kínán belül is rendkívül súlyos gondokkal néz szembe Hongkong különleges közigazgatási körzet, ahol 2040-re a lakosság negyede 65 évnél idősebb lesz a becslések szerint. Hongkongban kiemelkedően magas a gyermektelenek és az egyedülállók száma, ami különösen nagy gondot jelent egy olyan társadalomban, ahol hagyományosan a család és nem a kormány feladata az idősek ellátása. Ahogy a nők lehetőségei kinyíltak a munka terén, úgy egyre inkább csökkent a házasság és gyerekvállalás iránti igény, mivel a társadalom továbbra is tőlük várná el, hogy vezessék a háztartást és neveljék a gyerekeket, így döntésre kényszerülnek a munka és a család között.
Hatalmas a nyomás az embereken, hogy sokat költsenek a gyerekük oktatására, valamint Hongkong alapból a világ egyik legdrágább városa, így sokan nem mernek gyereket vállalni. A lakások is drágák, és ami elérhető az is kicsi, az átlag lakás 45 m² körül van. Hongkong különleges közigazgatási státusza is akadályozza a változásokat, a rendkívül alacsony adók miatt az átfogó szociális intézkedések nem megvalósíthatóak.
Tajvan hasonló gondokkal küzd, mint Hongkong és a Kínai Népköztársaság, valamint Szingapúr is. Tajvan termékenységi rátája az 50-es évek elején még kiemelkedően magas volt, 7,04; viszont a hosszú évek családtervezési programjainak hála ez a szám negatív rekordot döntött 2010-ben, amikor 0,895-re zuhant. Hasonlóan a többi vizsgált ázsiai országhoz és régióhoz, Tajvanban is komoly gondot jelent, hogy drága a felsőoktatás, és a társadalmi nyomás, hogy mindenki a lehető legjobb iskolába írassa a gyerekét.
Bár Tajvan vezetése hangzatos célokat tűzött ki maga elé születésszámban, érdemi rendelkezések csak mérsékelten történtek. Azok a férfiak, akik gyereket vállalnak, hamarabb befejezhetik a kötelező kétéves katonai szolgálatukat, bevezették az ingyenes óvodai és bölcsődei ellátást 5 éves korig, valamint némi készpénzes támogatásban is részesülnek a gyerekes családok. Kezdetben csak fizetés nélküli szabadság járt a szülés után, később bevezették, hogy az első 6 hónapban az anyák megkapják a fizetésük 60 százalékát.
Hszincsu városban viszont a 90-es években magasabb támogatásokat vezettek be a helyi családok számára, a 2001 óta a tartományban stabil 15 százalékkal magasabb a termékenység.
Csehországban a rendszerváltást követő gazdasági és társadalmi változások miatt a termékenység rémisztő mértékben esni kezdett. Míg 1990-ben 1,89 volt, 1999-re ez a szám 1,13-ra esett vissza, ami még a régiót nézve is alacsony. A csökkenés okai többek között a házasság és gyermekvállalás átlagos korának kitolódása, a modern fogamzásgátlás elterjedése voltak – Csehországban régen gyakoriak voltak a nem kívánt terhességek és az abortusz. Míg korábban a cseh nők jellemzően a húszas éveikben szültek, manapság már egyre inkább harminc fölött vállalnak gyereket.
A cseh kormány a bölcsődék számának növelésével próbálja ösztönözni a fiatalokat a gyerekvállalásra, azonban nem a hagyományos állami rendszert bővítették, hanem magánfenntartású központok létrehozását bátorították. A rendkívül merev munkaerőpiac, ami nem teszi lehetővé a részmunkaidős állásokat, valamint a drága lakhatás azonban továbbra is gátolják a gyerekvállalási kedv növekedését.
Franciaország helyzete sajátos Európán belül, mivel relatíve magas és stabil a termékenységi rátája. A franciák nagyon sokat költenek a gyerekes családokra, valamint az élettársi kapcsolat után ugyanolyan adókedvezmények járnak, mint a házasoknak. A támogatások nagy része adókedvezmény, amivel a magas jövedelműek járnak inkább jól, a szegényebbek pedig anyagi juttatásokban részesülnek, valamint szociális szolgáltatásokkal és lakhatással segítik őket. A szülők akár 3 év szabadságra is elmehetnek. Franciaország sokat költ a családokra, ennek a nagy része óvodai férőhelyekre megy el.
Ingyenes bölcsődék híján a 3 év alatti gyerekek 63 százalékára családtagok vigyáznak. Ezzel a szegényebbek járnak rosszul, akik sokszor kénytelen otthagyni a munkahelyüket. A francia kormány ezt ellensúlyozandó 2013-ban törvényt hozott rá, hogy a bölcsődei férőhelyek 10 százalékát a szegénységi küszöb alatt élők számára kell fenntartani. A francia családtámogatási rendszer sikere feltehetően a kiszámíthatóságban rejlik, a biztonság, hogy a gyerekek támogatva vannak születéstől az iskoláig, javítja a gyermekvállalási kedvet.
Olaszország sok szempontból hasonlít Csehországra, itt is extrém alacsony volt a termékenységi ráta a 90-es évek elején, mindössze 1,19. Bár a déli régiókban hagyományosan magasabb a gyermekvállalási kedv társadalmi okok miatt, mára már inkább északon szülnek több gyereket az erősebb gazdaságnak hála. A csehekhez hasonlóan az olaszoknál is elkezdett kitolódni a gyerekvállalás kora 30 év fölé, az ábrát megnézve nagyon hasonló kép rajzolódik ki elénk, mint Csehország esetén.
Olaszországban az is problémát okoz, hogy egyre tovább függésben maradnak az emberek a szüleiktől, a 25-25 közöttiek 44 százaléka a szüleivel él, mivel problémát jelent az elhelyezkedés és a lakhatás. A rossz munkaerőpiaci körülmények miatt a beosztások nem elég rugalmasak, így nehéz összeegyeztetni a családot a munkával. A fiatalok nagy része alkalmi munkákból él, azonban az alkalmi munka nagy létbizonytalansággal jár, így nagy kockázatnak teszi ki a (potenciális) anyákat. Az egyenlőtlenül hozzáférhető bölcsődei helyek miatt Olaszországban kiemelt szerepe van a nagyszülőknek, 81 százalékban ők vigyáznak a kisgyerekekre.
Olaszországban nincs egységes politika a családalapítás ösztönzésére, mivel a jobb és bal, valamint a katolikus és nem katolikus politikai erők között nincs egyetértés, hogyan is kéne megvalósítani azt. A szülési szabadság a hosszát tekintve elég nagyvonalú, az anyák 21 hét szabadságra jogosultak a szülést követően, erre az időre a fizetésük 80 százalékát kapják, valamint a szülők jogosultak még összesen 10 hónap szabadságra, ezt azonban már csak 30 százalékban térítik meg. Nincs egységes anyagi juttatás a gyerekek után az államtól, az adókedvezmények kicsit, és a családokat is erősen mérsékelten támogatják.
Japánban két nagy átmenet volt a termékenységben, az egyik a második világháborút követő csökkenés, ekkor a szám 2,1-re csökkent, tehát a népességfenntartás szintjére, majd a 70-es években tovább csökkent az arány 1,4 környékére. Az előrejelzések szerint Japán népességre 128 millióról 2060-ig 87 millióra fog csökkenni, és a lakosság 40 százaléka 65 évnél idősebb lesz. Míg a Japán szociális intézmények a családok támogatására koncentrálnak, a házasságok száma egyre csökken, egy 2010-es jelentés szerint az 50 évesek között a nők 11, a férfiak 20 százaléka még sosem volt házas.
Bár a japán munkaerőpiacon lassan, de biztosan egyre nagyobb a nők térnyerése, és a férfiak egyre jobban visszaszorulnak, a rendkívül merev társadalmi berendezkedés még mindig a nőktől várja el, hogy ügyeljenek a házra és a gyerekekre. Ilyen körülmények között a nőknek nem túl vonzó alternatíva a házasság.
Japánban 1992 óta van szülési szabadság, és 1995 óta kapnak pénzt a szülési szabadságon lévő anyák, a fizetésük felét. Azonban a kevés a jogi hatóereje az intézkedéseknek, főleg a kis és a közepes vállalatoknál kockáztatják a munkájuk elvesztését a nők. A gyerekek után jár némi juttatás, de ez is relatíve alacsony. Mindent összevetve a népességnövekedést célzó japán politika egyáltalán nem hatékony, főleg a munka és a család összeegyeztethetőségének tekintetében állnak rendkívül rosszul.
Bár Hollandiában nincsenek direktben a termékenység növelését célzó kormányzati programok, mégis egész magas tudott maradni a gyerekvállalási arány. A széles körű és nagyvonalú segélyek és a nőket támogató kultúra kedvező környezetet teremt a gyerekvállaláshoz. A kormány kedvezményes hitelekkel támogatja a családok lakásvásárlását, valamint a helyi fizetések mellett az albérletek is megfizethetőek. A többi európai országhoz képest Hollandiában kifejezetten rövid a szülési szabadság, mindössze 16 hét, azonban ezt egészében kifizetik, valamint a gyerek megszületését követően az apa is kivehet 5 nap szabadságot.
A gyerekek bölcsődei elhelyezését korábban harmadában az állam, harmadában a munkáltató fizette, azonban ez a rendszer nem bizonyult maradandónak. Hollandiában a kisgyerekekre jellemzően a nagyszülők vigyáznak. Hollandiában extrém magas a részmunkaidőben dolgozók száma, ez kedvez a gyerekvállalásnak, 2005-ben a nők 61 százaléka részmunkaidőben dolgozott. A holland példa azt mutatja, hogy a kedvező szociális környezet és a rugalmas munkahelyek többet számítanak a termékenységben, mint a tudatosan a gyerekvállalás növelését célzó kormányzati programok.
Norvégiában a szülések száma a 60-as években kezdett csökkenni, amikor a felsőoktatás nyitottabbá vált a nők számára is, elterjedtek a modern fogamzásgátlók, valamint az emberek később és ritkábban házasodtak. Ekkor az ország termékenységi rátája 1,6 alá esett, azonban 1990 óta 1,8-1,9 környékén mozog.
Látszik, hogy Norvégia esete nagyban hasonlít Hollandiáéra, és a stabilizálódás okai is hasonlóak. Norvégiában nagyon jó a szociális rendszer, a családoknak nem kell létbizonytalanságtól tartaniuk. Norvégiában nagymértékben megfigyelhető a családmodell liberalizálódása, a házasság háttérbe szorulása, 2014-ben a norvég anyák 44 százaléka élettársi kapcsolatban élt, 13 százalékuk pedig egyedülálló volt.
A norvég állam 49 hét teljesen fedezett, vagy 59 hét a fizetés 80 százalékában fedezett szülési szabadság biztosít, valamint 10 hét szülői szabadság jár mindkét szülőnek. A munkaidők rugalmasak, sokan dolgoznak részmunkaidőben, valamint sok az bölcsődei és óvodai férőhely, a gyerekek 97 százaléka óvodás. A bölcsődei és óvodai árak alacsonyak, ezt részben adókedvezményekkel biztosítják. Azok, akik nem tudják, vagy nem akarják bölcsődébe adni a gyereküket, készpénzbeli támogatásban részesülnek, valamint minden szülő kap támogatást és adókedvezményt a gyerekei után. Az iskola biztosít délutáni programokat is a gyerekeknek, valamint az emberek átlagosan 37,5 órát dolgoznak egy héten, ez különösen könnyűvé teszi a család és a munka összehangolását.
A magas keresetek, alacsony munkanélküliség is segítik, hogy jó környezet alakuljon ki a családok számára, valamint kevesen élnek szegénységben. Az apák magasabb mértékben veszik ki a részüket háztartásból, mint sok más országban. A nőknek akkor sem kell félniük, hogyha egyedül maradnak, mivel nem társulnak stigmák az egyedülálló anyákhoz, és az állam garantálja az egzisztenciájukat is. Bár a norvég minta elég hatékony, nehéz átültetni olyan országokban, ahol nincs ennyire erős társadalmi konszenzus az egymás iránti felelősségvállalásról, valamint a nemek közötti egyenlőségről.
Az elmúlt ötven évben Dél-Koreában az egyik legdrasztikusabb csökkenés következett be a termékenységben a Földön, míg 1960-ban a termékenységi ráta az országban 6,0 volt, addig 1998-ban már csak 1,5; napjainkban pedig 1,2 körül ingadozik. Hasonlóan Japánhoz, Kínához és Hongkonghoz, Korea extrém mértékű elöregedéssel néz szembe, ami egyre súlyosabb terheket ró a szociális ellátórendszerre.
Az országban rendkívüli gazdasági fellendülés zajlott le az elmúlt évszázadban, azonban a jó munkahelyekért zajló versenyben az emberek sokat költenek az oktatásra, így amikor valaki szülni megy, sokat veszít vele, ha kiesik a munkából. Koreában kulturális okokból csak a gyerekek 2 százaléka születik házasságon kívül, azonban a fiatalok félnek tőle, hogy nem fogják tudni összeegyeztetni a munkát és a családot, ezért nem házasodnak. A koreai kormány többféle képen próbálja élénkíteni a gyerekvállalási kedvet: a szülési és gyereknevelési támogatások növelésével, a családbarát és a nemek közötti egyenlőséget szem előtt tartó kultúra propagálásával. A kormány támogatja az óvodai és bölcsődei ellátást, vagy készpénzzel segíti azokat, akik otthon maradnak gyerekükkel. A kormány kötelezi a munkahelyeket, hogy biztosítsanak 90 nap teljes mértékben kifizetett szülési szabadságot, valamint egy évet 40 százalékos támogatással, azonban a változások lassan mennek át, és a munkavállalók is sokszor vonakodnak élni a szabadsággal.
Bár a 1958 és 1975 között az ország termékenységi rátája még 2,8 volt, ez a szám 1998-ban 1,15-re csökkent, és 2013-ban is csak 1,27 volt. Spanyolországban is, ahogy Csehországban és az olaszoknál már láttuk, jelentősen kitolódott az első szülés ideje, részben a felsőoktatás nagyobb hozzáférhetősége miatt. Hasonlóan Olaszországhoz Spanyolországban is sokan dolgoznak alkalmi és idénymunkákat, ezek a munkák azonban nem járnak anyagi biztonsággal, akik alkalmi munkából élnek, azok 40 százalékkal kisebb eséllyel vállalnak gyereket. Akiknek nincs fix állása, azok a lakáshitelekhez is nehezen férnek hozzá, pedig a saját lakás jelentősen javítja a gyerekvállalási kedvet. Ahogy ezt Japánnál is megfigyelhettük, a férfiak részvétele a házimunkában alig növekedett, pedig a nők sokkal nagyobb arányban dolgoznak, mint korábban. Az is nagyban rontja a gyerekvállalási hajlandóságot, hogy súlyos hátrányt szenvednek azok, akik kimaradnak a munkából.
Hiába az alacsony termékenység, az országban nem történt jelentős erőfeszítés a gyerekvállalási kedv növelésére. Bár 100 százalékban megtérítik, a nők csak 16 hetet kapnak a szülés után. Jár még 3 év szülési szabadság, azonban erre az időre nem adnak semmi térítést, így szinte alig él vele valaki. Továbbá az is problémát jelent, hogy nincs elég óvodai és bölcsődei férőhely, hagyományosan a nagyszülők segítenek be, azonban az idősek közül is egyre többen dolgozni kényszerülnek.
Szingapúr termékenységi rátája a 60-as évek óta csökken, és a 2000-es évek óta extrém alacsony szinteken van, 2011-ben mindössze 1,2 volt. Szingapúrban van a világ egyik legátfogóbb és leghosszabb ideje működő kormányzati programja a termékenység növelésére, mégis alacsony a születésszám. A szingapúriak életszínvonala radikálisan megnőtt, ez azonban hatalmas nyomást helyez az emberekre, akárcsak Dél-Koreában, az emberek megpróbálják a lehető legjobban kiaknázni a társadalmi mobilitás nyújtotta lehetőségeket. Az emberek szeretnék a lehető legjobb oktatást biztosítani a gyerekeinek, és kiemelkedő teljesítményt várnak el tőlük. Hasonlóan Japánhoz és Hongkonghoz, a nők helyzete sokat javult a munkahelyen, azonban otthon továbbra is tőlük várják el, hogy helytálljanak.
Szingapúr bőkezűen támogatja a családvállalást, készpénzzel, megtakarítási támogatásokkal, adókedvezményekkel. Az évek folyamán egyre több és több pénzt fordítottak a családok támogatására, egy család 2 gyerekkel 118 000 szingapúri dollárt, azaz nagyjából 25 millió forintot kaphat összesen, mire a gyerekek 13 évesek lesznek, a kedvezményeket és szabadságokat is beleszámolva ez 166 000 dollár, nagyjából 35 millió forint.
Hiába a sok pénz, nem látni, hogy igazi hatása lenne, mivel számos a gátló tényező: lassan változnak a kulturális és szociális normák, és nagy a gazdasági nyomás az erősen fogyasztás központú neoliberális gazdasági berendezkedés miatt. Nagy a nyomás az embereken, hogy sokat dolgozzanak, és a beosztás nagyon merev, így sokan félnek családot alapítani.
Az Egyesült Királyságban is lejátszódott az, ami sok más európai országban, hogy a 60-as években csökkenni kezdett a termékenység, 3,0-ról a 90-es évekre 1,8 környékére esett, majd egy kis zuhanás után 2006 óta stabilan ismét tartja ezt a szintet. Bár az Egyesült Királyságban nincsenek olyan nagyvonalú juttatások, mint például Hollandiában, mégis egyszerre magas tud maradni a termékenység és a nők foglalkoztatottsága. Ez azt eredményezi, hogy inkább az alacsonyabb jövedelműek vállalnak szívesen gyereket, mivel nekik nincs olyan sok vesztenivalójuk, mint a képzettebbeknek, akik, miután kiesnek a munkából, sokszor csak rosszabb pozíciókba tudnak visszatérni. Így az Egyesült Királyságban sokkal jobban polarizált a termékenység a társadalomban, és magasabb a gyerektelenek száma a diplomások között, mint más relatíve magas termékenységű országokban.
Igaz, az állam biztosít szülési szabadságot, de ez az anyákra korlátozódik, és az óvodai rendszer sem fedi le a teljes munkahetet, így tovább erősödik az a kép, hogy az anyák megbízhatatlan, másodrendű munkaerőt jelentenek.
Javítja az ország termékenységi rátáját, hogy bár sok bevándorló olyan országból érkezik, ahol alacsonyabb a termékenység (például Magyarország), az országba érve magasabb termékenységet mutatnak, mint a bennszülöttek.
A nagy gazdasági világválságot követő visszaesést, majd az amerikai baby boomot követően az USA fertilitása a népesség fenntartásához szükséges 2,1 körül mozgott negyven éven át, jelenleg pedig 1,9. Az átlag amerikai jellemzően két gyerekkel tervez. Emellett sok a nem kívánt terhesség és a nem tervezett gyerek, ez utóbbiak 10-15 százalékkal növelik az USA termékenységi rátáját, azonban a gyerekvállalás kitolódása korban nagyjából ugyanennyivel csökkenti is.
Az államokon belül is eltérés mutatkozik a termékenységben, a liberálisabb államokban alacsonyabb, míg a konzervatívabbakban magasabb. Utóbbiakban magasabb a tervezett és a nem tervezett terhességek száma is. Ezekben a közösségekben jellemző a vallásosság, nem egy felekezetre vagy hitre levetítve, hanem általánosságban értve, ugyanis az USA-ban a vallásosság fogalma összeforr a konzervatívsággal, és magában foglalja a gyerekvállalás és a családot, mint értéket.
Korábban szokás volt a kisebbségekkel magyarázni az USA magas termékenységét, azonban az elmúlt időben a fekete lakosság termékenysége már alig különbözik a fehérekétől, a hispán lakosság között némileg magasabb ez a szám, de ez is csökkenni látszik, ugyanis a frissen érkezettek között sok a fiatal, és ez némileg torzítja a képet.
Az Egyesült Államokban nagyon magas a nem tervezett terhességek és gyerekek száma, a terhességek fele, a gyerekek 37 százaléka nem volt előre eltervezve. A társadalom rétegeiben elég eltérő a hozzáállás a korai, vagy a nem kívánt terhességekhez. Míg a szegényebbek között sok példaértékűnek tekintett történt azt sugallja, hogy egy gyerek nemhogy tönkreteszi az ember életét, hanem rendet és boldogságot hoz abba, addig a tehetősebbek és az iskolázottak számára inkább a elszalasztott élet és karrierlehetőségek vannak szem előtt.
Az USA-nak nincs tudatos politikája a népességszaporulatot illetően, azonban azok az intézkedések, amik általában csökkentik a szegénységet, azok jellemzően kedveznek a gyerekvállalásnak is. Összességében az Egyesült Államok termékenységét inkább kulturális és történelmi tényezők befolyásolják, és nem gazdaságiak.
(Borítókép: Waltraud Grubitzsch / AFP.)