Nyugodjanak meg, nem röpködnek a pengék össze-vissza, de azért vegyenek fel védőszemüveget
- így viccelődött el a világ legnagyobb borotvagyárának igazgatója, Mike Ericssen az újságírókkal, akik éppen arra készültek, hogy bejárják annak a 27 focipályányi területnek legalább egy részét, amelyet a Gillette lengyelországi gyára elfoglal.
A Gillette gyárába eddig nem nagyon engedtek be újságírókat, úgyhogy elég különleges látogatásban lehetett részünk, amikor március végén elmehettünk a cég Lengyelország harmadik legnagyobb városában, Łódź-ban lévő gyárába, ahonnan az egész világot ellátják férfi és női borotvákkal.
Itt megnézhettük, hogy hogyan is készülnek a borotvák az egyszerű eldobhatós daraboktól a legújabb ultramodern masinákig, és megtudhattunk pár váratlanul érdekes dolgot arról, hogy mennyire megviselik a borotvagyártókat a szőrmók férfiak.
A Gillette céget King C. Gillette feltaláló és üzletember alapította Bostonban, ő volt az, aki levédette az első, cseréhető pengés biztonsági borotvát. A találmánya annyira népszerű volt, hogy az 1904-ben levédetett szabadalomra éveken belül már több gyárat épített Amerikai után Nagy-Britanniában és Németországban is, a találmánya pedig annyira elterjedt, hogy sok nyelvben csak dzsilettként hivatkoznak a borotvára.
A cég eddigi legnagyobb, lengyelországi gyárát 2005-ben nyitotta, ugyanabban az évben, amikor a céget megvásárolta a mosószereken át pelenkákig szinte mindenfajta háztartási terméket gyártó Procter & Gamble.
A gyárban közel 1200 ember dolgozik három műszakban állít elő évente több milliárd borotvapengét és több millió borotvát. A munka nagy részét persze gépek végzik, úgyhogy a gyárban állandó az óriási, fehér gépek zúgása.
A 190 ezer négyzetméter alapterületű gyárban alapvetően két csarnokban folyik a termelés, egy nagyobban gyártják a pengéket, az eldobható borotvákat, a markolatokat és a cserélhető férfi borotvafejeket, egy másikban pedig a női borotvafejeket.
Az elválasztást leginkább az indokolja, hogy a női borotvákra szappancsíkot is kell ragasztani, az pedig, hogy szappannal kell dolgozni, eléggé megbonyolítja a folyamatot. Olyannyira, hogy ebben a kisebb csarnokban mindent sterilen kell tartani és kontrollálják a légnyomást és a páratartalmat. Ezeket a termékeket amúgy egyedül itt gyártják a világon.
A borotvagyártás amúgy egy elég precíziós művelet, ami érthető: pár milimétert vagy miliméter tört részét se lehet hibázni, ha arról vagy szó, hogy az emberek a sebész szikéknél is élesebb tárgyakat szorítanak a testükhöz. Éppen ezért a pengéket például 0,001 miliméteres pontossággal ellenőrzik még a gyártási folyamat alatt a gyárban, majd később minták alapján tesztlaborokban. A borotvák maguk is meglepően bonyolult készülékek,
egy női borotva például 20 különböző elemből áll, amelynek gyártásához 16 gépre van szükség.
Bár talán a penge a borotva legfontosabb része, a legtöbb dolog, amit a gyár gyárt, valójában műanyag alkatrész, amiből a markolat és a pengék foglalata áll össze. Ehhez a műanyagot az üzemcsarnok mellett, óriási silókban kis golyócskák formájában tartják, majd egy bonyolult csőrendszeren juttatják el azokhoz az óriási gépekhez, amelyek végül formába öntik.
A gépek, amelyek a borotvák markolatát gyártják, elég lenyűgöző munkát végeznek, hiszen nem elég, hogy borzasztó precízen és hatalmas erővel kell összezárniuk a formákat, amikbe az öntött műanyag kerül (kísérőink elmondása szerint olyan erővel zárul az öntőforma, mintha száz elefánt ülne a forma tetejére) de nagy sebességgel forgatnia is kell az önmagában 3,5 tonnás öntőformát, hogy a kész alkatrészek mehessenek tovább a futószalagon a maguk útján.
A Gillette minket kísérő munkatársai szerint még alig volt olyan alkalom, hogy megmutatták volna a legnagyobb gyárukat, bár így is borzasztóan titkolózók és titokzatosak voltak azzal kapcsolatban, hogy mi az, amit megnézhetünk/megkérdezhetünk vagy meg is mutathatunk.
Így például mi nem is készíthettünk képeket a gyárban, mondván hogy abból olyan információkat tudhatnának meg a Gillette versenytársai, amelyeket azok versenyelőnnyé formálhatnának. Pedig kicsit utánanézve a borotvapiacnak úgy tűnik, hogy
az igazi verseny és az innováció már nem a borotvák tökéletesítésében, hanem azok eladásában és a fogyasztók megszólításában van.
A Gillette legnagyobb vetélytársai, legalábbis az amerikai piacon olyan kis cégek, amelyek, mint a Dollar Shave Club vagy a Harry's, amelyek úgy tudtak nagy szeleteket kiharapni a borotvapiacról, hogy egyszerű és olcsó termékeket árulnak közvetlenül a fogyasztóknak.
A Dollar Shave Club például egyfajta előfizetési rendszert talált ki, amelyben havi egy dollárért küld az előfizetőinek egyszerű, de teljesen használható borotvákat. A cég alapítói pedig reklámjukban azzal viccelődnek, hogy a Gillette és más borotvamárkák lassan “rezgő markolatot, zseblámpát, hátvakarót és tíz pengét” építenek a borotváikba, hogy valami újat dobhassanak a piacra. A DSC modellje pedig annyira sikeres volt, hogy a céget egymilliárd (!) dollárért vásárolta fel a P&G nagy riválisa, az Unilever.
A viccen a Gillette egyik vezetője, Pankaj Bhalla is osztozott, aki tavaly egy szakmai konferencián azzal kezdte a beszédét, hogy most bemutatja a cég legújabb, 19 pengéjű borotváját. És bár ezzel nem is tervez előállni a Gillette, valami újat ki kell majd találnia, mert nemcsak egyre kisebb szelet jut neki a borotvapiaci tortából (amelynek azért még mindig bőven 50 százalék feletti részét kapja), de a torta is csökken, az emberek ugyanis egyre kevesebbet borotválkoznak.
Ennek több oka is van, divatba jött a szakáll és ha az ember fia nem is kötelezi el magát a favágószakáll mellett, már sokkal elfogadottabb, hogy ha egy férfi nem teljesen kékre borotválva, kicsit borostásan megy be dolgozni (discalimer: e sorok szerzője például számításai szerint úgy 8 éve borotválta utoljára simára az arcát, és amerre csak néz a szerkesztőségben, szőrös férfiarcokat lát).
Ha pedig nem minden nap, csak minden második vagy harmadik nap borotválkozik az ember, akkor jóval kevesebbet kopik a borotvapengéje, később vesz új pengéket, a gyártó pedig a nap, vagy hát az év végén pedig kevesebb terméket adott el. Egyesek szerint szintén hozzájárul a folyamathoz az, hogy a nyugati piacokon öregszik a népesség, idősebb korukra pedig az egész életükben rendszeresen borotválkozó férfiak is nagyobb eséllyel növesztenek egy nagypapás szakállt.
Mindennek az az eredménye, hogy a Gillette évek óta egyre kevesebb borotvát ad el, legalábbis a férfiaknak,
az amerikai piacon például az elmúlt pár évben 25 százalékkal estek vissza az eladások. Az európai piacon is visszaesés látszott évekig, bár itt a P&G képviselői szerint már látszik egy fordulat, részben például az erős közép-kelet-európai eredmények miatt (A női piacon más a helyzet, ott folyamatos a növekedés, viszont kisebb is a piac, mert a női szőrtelenítésre nem a pengével lekaparás az egyetlen opció, és a verseny is nagyobb a gyártók között.)
Éppen ezért a Gillette, amellett, hogy a fenti extrém ötletekhez azért eléggé hasonló innovációkon dolgozik (láttuk például egy melegített fejű borotvát, amely a borbély forró törölközőjének érzését hivatott visszaadni), a cég azon is gondolkodik, hogy beszálljon a szakállápolási termékek piacára. Vagy ahogy a cég képviselői megfogalmazták, “shaving” márka helyett “grooming” márka szeretne lenni a Gillette, vagyis a borotválkozás helyett az ápolásra helyeznék a hangsúlyt.
De azért azt is szeretnék, hogy az emberek minél több borotvát vegyenek, lehetőleg minél több pénzért, vagyis ne az egyszer használatos olcsó darabokat vegyék, hanem a drágább, cserélhető fejes szetteket. Ebben pedig elvileg még van tér a fejlődésre: Európa keleti részén például állítólag egy férfi átlagosan évente 4-5 borotvapengét használ el, míg nyugaton kétszer ennyit.
Azért nem kell nagyon félteni a Gillette-et, a márka a clg képviselői szerint még így is többet ér, mint a Porsche, a Red Bull vagy a Rolex és a P&G egyik legnagyobb márkája, úgyhogy a lengyel gyárban még jó ideig pöröghet a termelés nulla huszonnégyben.
A lengyelországi utat a Procter&Gamble támogatta.
(Címlap- és borítókép: Gillette)