Adott egy magyar alapítású, Amerikában bejegyzett cég, ami tíz éve amerikai turistákat utaztat főleg második világháborús európai helyszínekre. Idén 3500 utasuk és 50 túrájuk van. Tavaly 10 millió dolláros árbevétellel és 1,5 millió dolláros eredménnyel zártak, idén az első negyedévben 6 millió dollár bevételük volt. Az utasok 75 százaléka Normandiában, a partraszállás helyszínén kezdi a túrát, és tölti el az első 4-5 napot. A helyszínen viszont egyre szűkösebb a szállodai kapacitás, ezért a Beyond Band of Brothers Tour 30 millió euróból, 15 ezer négyzetméteren, 200 szobás szállodát húz fel Carentanban, Franciaországban.
Carantan egy ikonikus hely. Ez volt az első város, amit az amerikaiak felszabadítottak 1944. június 6-i partraszállás után. A várost mindenki ismeri az Egyesült Államokban, rengeteg filmben szerepel vagy említik meg, például a Ryan közlegény megmentésében vagy az HBO emlékezetes sorozatában, a Band of Brothersben, amiben egy külön részt szenteltek neki, de háborús videójátékok is előszeretettel használják virtuális helyszínként. Ezért nem csak az amerikai nyugdíjasok vagy az idősek ismerik Carentan nevét, hanem nagyjából mindenki Amerikában.
És bár egy híres város, mindössze hatezer lakosú és infrastruktúrában nem bírja el azt az érdeklődést, amit a története kíván. „A normandiai partraszálló szektorok közül három brit és két amerikai szektor van. A három brit igen jól beépített, fejlett, sok a mieinkhez hasonló angol szervezésű túra is arrafelé, a két amerikai környékén viszont sokkal fejletlenebb az infrastruktúra. Nincsenek szállodák, nincs annyi étterem, bevásárlóközpont, nem olyan jó az úthálózat sem. Ezt a helyi városvezetés is tudja, ezért tudatos fejlesztésbe kezdtek.”
A megyei közgyűlés elnöke megtalálta a túraszervező céget, hogy kedvezményes áron eladnának nekik egy telket, ha felhúznak rá egy szállodát. A cég pedig pont szállodaépítésen gondolkodott, így megállapodtak. A városvezetés segít, amiben tud (közművesítés, engedélyek beszerzése), a beruházást pedig úgy néz ki, egy nyugat-franciaországi fejlesztési bank finanszírozza majd.
A szállodának háborús karaktere lesz, ahogy majdnem mindennek a környéken, az elmúlt 20 évben az 50 kilométeres normandiai partszakaszon mintegy kétszáz háborús múzeum épült. Közülük az egyik legnagyobbnak (Utah Beach Museum) a tervezőjével, Nicolas Kelemennel (aki egyébként a partraszálló szektorok kedvenc dizájnere) szerződött le Gaál Péter cége. A terv az, hogy elsősorban a cég utasai szálljanak meg itt, de ha marad kapacitás a túrák foglalásai után, akkor mások számára is nyitott lesz, akiknek bejön a háborús dizájn.
„Ez egy nagyon szerencsés konstelláció egyébként, hiszen van egy tudatos fejlesztési program azon a területen, amibe mi bele tudunk illeszkedni. És itt pont tetten érhető az a piaci rés is, amit mi 10 évvel ezelőtt megtaláltunk. A normandiai második világháborús turizmus igen fejlett, ha a brit közönséget tekintjük. Sok brit megy Normandiába, de jellemzően a brit partraszálló szektorokat látogatják. Van kereslet, és a kínálat követi ezt. Az Egyesült Államokból viszont eddig alig látogattak oda emberek, nem azért, mert nem érdekelné őket, hanem egyszerűen azért, mert jóval messzebbről jönnek, és addig, amíg egy amerikai arra az elhatározásra jut, hogy ő Franciaországba látogat, ahol nem ismeri a nyelvet, a kultúrát, mindezt segítség nélkül, az egy nagyon hosszú döntési folyamat. Az a szolgáltatási struktúra nem alakult ki korábban, amelyik segítette volna őket – 10 évvel ezelőtt ez volt a mi piaci résünk.
A céget Gaál Péter 2007-ben két évtizednyi multis, marketingterületen eltöltött karrier után indította. A háborús történetekhez családi emlékek fűzik: nagyapja, Újházy Béla huszár őrnagy volt a második világháborúban, a híres bábolnai ménes parancsnoka. A német megszállás idején azt a parancsot kapta, hogy menekítse a lovakat, amerre tudja. A német-osztrák határig jutott, ott George S. Patton amerikai tábornokkal találkozott. A hivatalosan ellenséges vezér letartóztatta a ménes parancsnokát, ennek ellenére többéves békés együttélés következett. Újházy egyik fia, Dezső naplót írt a történtekről, ez az írás került Gaál Péter kezébe, innen datálható az érdeklődése a történelem iránt.
Tíz éve hosszas piackutatás és egy befektető bevonása után startolt el a cég. Az üzletbe Gaál Péteren kívül Várkonyi Attila, a közép-európai régióban befektető Fast Ventures tulajdonosa szállt be. A befektető többnyire biotechnológiába, orvostechnológiába és informatikába teszi a pénzét, általában magyarországi fejlesztőközpontokkal, külföldi piacra történő értékesítéssel. "Tulajdonképpen a Beyond Band of Brothers Tour is ilyen, amiben van persze némi társadalmi cél is a tartalma miatt, de a cég életútja - ha befektetésként és a sikerrátáját nézem - nem sokban tér el a többi projektemtől" - mondta Várkonyi Attila az Indexnek.
Sokáig évről évre duplázták az utasszámot és a bevételt, látszott, a niche, de jól megcélzott célközönség hálás az ötletért. Az amerikaiak rajonganak a második világháború történetéért, és korántsem csak a veteránok, de azok leszármazottjai, a filmek, könyvek, sorozatok és videójátékok miatt a fiatalok is. Az elsődleges célcsoport mégis azok az 50 évnél idősebb amerikaiak, akik már megengedhetnek maguknak egy európai utazást, mert van rá pénzük és van rá idejük. (Az amerikai nyugdíjrendszerben csak önkéntes nyugdíjpénztárak vannak, aki úgy érzi, már összegyűjtött elég pénzt a hátralévő idejére, az nyugdíjba mehet, így sokszor korábban, mint a magyar nyugdíjkorhatár.)
Ezek a középkorú vagy idős és gazdag amerikaiak pedig szeretnek utazni. Évente kétszer-háromszor is szabadságra mennek, elsősorban világkörüli hajóutakra. Gaál Péter szerint az ő utasaik is ilyenek, csak évente egyszer egy háborús túrára is befizetnek. Ráadásul elég hűségesek, mert az utasaik 20 százaléka visszatér. „Ha bármilyen iparág esetében mondjuk kockázati befektetésről beszélünk, vagy startup cégről, akkor a befektetők 80 százaléka azt fogja mondani, hogy ő informatikába, biotechnológiába fog befektetni, és egyébként a célcsoportja az 25-45 közötti, városban élő, aktív, dinamikus jól kereső ember."
Ha én azt mondom, hogy 50 év feletti, konzervatív, keresztény, nemzeti öntudattal megáldott amerikaiakra fogok lőni, és 70 százalékban férfiakra, akkor ez ma nem egy trendi célcsoport. Emiatt viszont rendkívül elhanyagoltak, ebből adódik az, hogy ők valódi niche-t jelentenek.
A világháborús túraszervező piacon alig néhány szereplő működik Amerikában, számuk tíz alatt van, közülük kettő-három az igazán komolyan vehető tényező, de utasszám és bevétel alapján is a Beyond Band of Brothers a piacvezető. A Stephen Ambrose Tour vagy a New Orleansban működő amerikai második világháború múzeum (The National WWII Museum) által szervezett túrák a szó szoros értelmében ugyan konkurenciát jelentenek a magyar hátterű cégnek, de nagyságrendben jócskán lemaradva mögöttük.
2015-ig elég ideálisan alakult a cég sorsa, évenként duplázták az utasok számát és a bevételüket, amikor az európai terrorhullám egyik pillanatról a másikra szinte teljesen befagyasztotta a piacukat. „2015-ben és 2016-ban nagyon komoly problémáink voltak. Egymás után jöttek a hírek az európai bűncselekményekről. 2015-ben már Charles Hebdo után nagy volt a visszaesés, de az ugyanaz évi nagy párizsi mészárlás után teljesen leállt a foglalás és utána két hónapig csak lemondások voltak.
A bizalmat komoly munkával tudtuk helyreállítani: a célországok általános kommunikációs kampányára is fel lehetett ülni, mert a legkülönfélébb biztonsági intézkedéseket vezették be, és erről folyamatosan kommunikáltak is. Ezen felül azt próbáltuk meg megértetni az utasokkal, hogy a terror bárhol lecsaphat, ehhez nem kell feltétlenül elutazni.” Tanultak az esetből, ma már sokkal változatosabb a túrakínálatuk, nem csak európai utakat szerveznek, így könnyebben tudnak más célpontot ajánlani, ha valahol kritikus helyzet alakulna ki.
A cég arra is rájött, hiába tűnt úgy sokáig, hogy a marketingkiadások nem érnek semmit a válságos időkben, később kiderült, a folyamatos kampánnyal elérték, hogy az emberek hamarabb felejtsék el a szomorú eseményeket. A cég 2018-ra heverte ki teljesen a terror okozta sokkot, mostanra pedig visszatért a 2015 előtti növekedési ütem is. A cégnek így nyílik most lehetősége a szállodaépítésre. Közben a befektető egy részleges exitet is végrehajt: Várkonyi Attila 75 százalékos tulajdonrészéből 25 százalékot vesz meg Gaál Péter, így végül 50-50 százalékban lesznek tulajdonosok.
Normandia a partraszállás miatt a legjelentősebb második világháborús harctér amerikai szempontból. A legnagyobb csatákat ugyan az egykori Szovjetunió területén vívták, és az egykori keleti front sokkal nagyobb is, az nem annyira érdekli az amerikaiakat, hiszen nem voltak ott. Így a Beyond Band of Brothers általában Franciaországból indítja a túráit, innen többek között Belgiumba, Olaszországba, Németországba, Magyarországra, Lengyelországba, Oroszországba kiviteleznek túrákat. Első és második világháborús tematikák is vannak, és egy ideje már utaznak a csendes-óceáni régióba is, tehát Pearl Harbor, Hawaii, Guam, Saipan, Tinian irányába. Az észak-amerikai kontinensen már amerikai polgárháborús túráik is vannak, három útvonallal. 2020-tól pedig Vietnámba is utaznak majd.
A céggel rendszeresen utaznak veterán katonák is. A túrák ugyan nem nekik szólnak, de sokan közülük – idős koruk ellenére - szeretnek visszatérni az egykori csaták helyszíneire. Az ő visszalátogatásukat amerikai alapítványok is segítik, illetve egyes légitársaságoknál ingyen is utazhatnak. Ha egy-egy veterán felbukkan egy túrán, az a résztvevők számára egy különleges plusz érték. Az utazók szinte kivétel nélkül amerikaiak, és a túrák is nekik szólnak elsősorban. „Mi tudjuk, hogy ki volt Kossuth Lajos, de nem feltétlenül tudjuk, hogy ki volt George S. Patton” – világítja meg Gaál Péter, miért ritka, hogy más országból, netán Magyarországról utazzanak velük.
A túrákat viszont Magyarországon állítják össze, a magyar csapat adja a teljes logisztikai hátteret, itt van a túraszervezés, a tartalmat magyar történészek állítják össze.
„Ha úgy tetszik, a mi gyártósorunk itt van Európában, mert logisztikailag innen sokkal könnyebb a szervezés a főleg európai desztinációkra, mint Amerikából.” A budapesti irodában 30 alkalmazott dolgozik, Kentuckyban 7 fő, az a csapat nemsokára átveszi az észak-amerikai túrák tartalmát, és nemsokára startolnak Floridában is. Az amerikai nyugdíjasok Mekkájában offline irodákat nyitnak, bevásárlóközpontokban lesznek jelen sajátos, háborús dizájnú értékesítő pontokkal.
Gaál Péter a mai napig örömét leli a háborús történetekben, ahogy ő mondja, „néha horizontálisan, néha vertikálisan szélesíti a tudását”, nyilván sokszor az új túrák kapcsán is. Sokszor az utasok is valószerűtlen történeteket hoznak magukkal. Nemrég például az egyik utasukról kiderült, hogy nagybátyja egy olyan ikerpár egyik tagja volt, akik a második világháború idején elszakadtak egymástól. A zsidó származású ikrek szüleik elváltak, egyikük Németországban, másikuk Trinidadon és Venezuelában töltötte a gyerekkorát. Mindketten bevonultak, de a háborúban két ellentétes oldalon harcoltak, két teljesen eltérő lelkiállapotban, mert merőben más neveltetést kaptak. Felnőttként aztán – többszöri próbálkozás után – jó kapcsolatba kerültek.