Autó, robogó, roller, egyre több mindent kölcsönvehetünk két gombnyomással bármelyik budapesti utcasarkon, azonban Szingapúrban van egy ennél is hiánypótlóbb közösségi szolgáltatás:

Mint a legtöbb jó ötlet, ez is ingyenes közösségi kezdeményezésnek indult az egész még 2017 elején: a helyi műszaki egyetem diákjai a végzős vizsgamunkára ötlötték ki, mi lenne, ha esernyőkölcsönző pontokat állítanának fel, ahonnan a járókelők kölcsönvehetnek egy ernyőt az esős napokon. Esős napokban pedig nincs hiány a törpeállamban, ugyanis az egyenlítői éghajlatnak hála szinten naponta van esőszakadás. 

A diákok témavezető tanára lelkesen nyilatkozott 2017-ben az első tapasztalatokról egy helyi lapnak: "Eddig Sembawang kerületében próbáltuk ki a dolgot nagyobb léptékben. Egyszerű, olcsó és hasznos. Megmutatja, hogy Szingapúr már elért egy bizonyos szintet állampolgári öntudat és közösségi gondolkodás terén" – mondta Joshua Hong, a helyi műszaki egyetem tanára.

Hong arról is beszélt, hogy nem jellemző, hogy ellopják az ernyőket, és ha egy el is tűnik néhány napra, akkor is jellemzően végül megkerül. 

"A Nestia örömmel jelenti be új projektjét: az esernyőkölcsönzést, amivel egyszerűbbé próbájuk tenni a szingapúriak életét" – olvasható a cég közleményében. A Nestia már nem annyira optimista az embereket illetően, mint Hong úr, ugyanis 2000 forintnyi kauciót kérnek egy ernyőre, az esernyők napidíja pedig 200 forint körül van. 

Az ernyőket, hasonlóan a nálunk is működő biciklikölcsönzőkhöz, mobilalkalmazáson keresztül lehet feloldani a dokkoló állomásról. A Nestiának három hónap se kellett, hogy előálljon az üzleti alapú változattal, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az ingyenes változatban nem volt túl sok esernyő, szóval inkább csak érdekességnek volt jó. 

Én személy szerint ma is bőrig áztam, nem azért, mert nem tudtam, hogy esni fog, hanem egyszerűen gyűlölök az esernyővel bajlódni. Úgy, mint:

• Napközben eláll az eső, ezért bennhagyom a szerkesztőségben, és soha többet nem viszem haza. (Így csatlakozik a kabátomhoz, sálamhoz, pulóveremhez, hátizsákomhoz, és egy készlet ételhordó dobozhoz.)
• Mielőtt felszállna az ember a közlekedésben, pánikban eszmél rá, hogy vizes az ernyő, ezért gyorsan lerázza összefröcskölve a többi felszállni készülő utast. 
• Előbb-utóbb az egyik bordán felszalad az ernyő anyaga. Mindig. Így még használható az ernyő, szóval nincs szíve az embernek kidobni, mégis ronda és igénytelen – ráadásul totálisan javíthatatlan. 
• Kölcsön adja az ember, és soha nem kapja vissza. 

Mindezt számba véve én nem zárkóznék el az esernyőkölcsönzőktől, lehet megérné az a 200 forint a sok macerát. Bár kétséges, hogy megérné-e itt, ahol a kontinentális éghajlat az uralkodó, és közel sem esik annyit az eső mint Szingapúrban.