Hogy kerülhetett szennyező klór az orosz export szempontjából kulcsfontosságú Barátság-kőolajvezetékbe? Nem tudjuk. Megzavarhatja-e ez Magyarország üzemanyag-ellátást? Nem hisszük. Lehet-e köze a megdöbbentő balesetnek, vagy szabotázsnak a nagypolitikához? Nem valószínű.
A Magyarország kőolaj-ellátását nagyrészt biztosító Barátság (Druzsba) kőolajvezetékbe április 19-én szerves klórvegyület-szennyeződést észleltek.
Az összeesküvés-elméletek hívei azonnal kezdhettek spekulálni, hiszen egy nappal korábban jelentette be Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök, hogy Oroszország június elsejétől leállítja és külön engedélyhez köti a szén, a kőolaj, illetve a földgáz exportját Ukrajnába, válaszul az ellene Kijev által bevezetett szankciókra.
A szennyezés természetesen nem játék, jó esetben nem politikai csapásmérő eszköz, mert a klór rendkívül veszélyes, gyakorlatilag óriási károkat okozhat, tönkreteszi a finomító-berendezéseket. Moszkva pedig csak nem öli meg a saját exportbevételeinek zömét jelentő nyersanyagexportot azzal, hogy kinyírja, az azt feldolgozni képes kapacitásokat.
Voltak mégis olyan gondolatok, hogy Oroszország így csap oda a vele ellenséges Nyugatnak, vagy éppen így bünteti az orosz anyanyelvű, de ukrán patrióta Volodimir Zelenszkijt elnökké választó Ukrajnát, esetleg a legközelebbi feldolgozási pontot, vagyis Fehéroroszországot fenyegeti, nehogy Minszknek eszébe jusson Oroszország helyett kőolajtermékekkel kiszolgálni Ukrajnát.
Mindezek a vadregényes forgatókönyvek elég értelmetlennek tűnnek, igaz a baleset, vagy a szabotázs is meglepő, hiszen döbbenetes mennyiségű klór jutott be a vezetékbe, abba a vezetékbe, amelyet a Transznyefty, egy professzionális, 70 ezer kilométer vezetéket üzemeltető cég felügyel.
A klór mennyiségénél egyébként az arány a lényeges, vagyis ha 1 a ppm, azaz egy molekula van egymillió molekula között, akkor semmi baj nem történik, ha 30 (erre is volt már nemrégiben példa), az veszélyes, ha 500 (mint most), azt felfoghatatlanul nagy szennyezés.
A vezeték három ága is szennyezett lett, az északi, a nyugati és a déli egyaránt észlelte a bajt, a legrosszabbul Fehéroroszország járt, náluk a finomítókba is bekerült a szennyezett cucc. Azóta már meg is indult a kommunikációs játék, a fehéroroszok a remélt nagy kártérítés miatt hatalmasnak láttatják a bajt, a vélhető felelősök, vagyis az orosz szállítók, kereskedők, vezeték-üzemeltetők, végső soron a Kreml, majd próbálják ellenőrizni ezeket az állításokat.
A balti államok szerencsésebb helyzetben vannak, az észt finomítók nem sérültek és a szennyezett olajat nagy tankerekbe viszonylag gyorsan ki lehet szedni a vezetékszakasz végén.
A többiek, Magyarország, Lengyelország, Németország, Ukrajna, Szlovákia, Szerbia sem vesz most a vezetéken anyagot, a nagy kérdés az, hogy mennyire gyorsan lehet a több millió tonna szennyezett anyagot vasúti kocsikkal, egyéb módszerekkel kifejteni a rendszerből. A szennyezett olajt egyébként nem kell megsemmisíteni, csak kellően fel kell majd hígítani.
Itthon persze a fogyasztók számára az a legérdekesebb, hogy mennyire van veszélyben az ellátás-biztonság?
Ha a probléma pár héten belül megoldódik, akkor nincsen gond, mert a stratégiai és kereskedelmi kőolaj-tartalékainkból kölcsönvehető az ott tárolt anyag, amit a normál üzletmenet megindulása után vissza lehet tölteni.
Ezen kívül Magyarország és Szlovákia számára is van lehetőség a Janaf, vagyis az Omisaljból induló Adria-kőolajvezetéken keresztül is venni olajat, amely képes ellátni a százhalombattai és a pozsonyi finomítókat. Ezek a Mol-csoport birtokában levő finomítók olykor amúgy is igénybe veszik a fedezet növelése érdekében a Janafot és ott egyiptomi, kurd, ha éppen legális, líbiai iráni olajat vesznek, ám a finomító műszaki jellege miatt, ezek a szállítmányok csak kiegészítő jellegűek lehetnek az orosz olaj mellett. Ha hosszabb távon áll fenn a probléma, akkor lehet nem-szennyezett, de orosz olajat is szállítani Omisaljba tankerrel, majd onnan azt felhozni. Elvileg Magyarország ellátható átmenetileg a Druzsbán, de ez az eshetőség azért még soha nem volt letesztelve.
A Transznyefty orosz olajszállítási vállalat szerint a szerves klórvegyületek az olajat kisebb termelőktől begyűjtő Szamaranyefty-Terminal magánvállalat felügyelete alatt álló mérőállomáson kerültek be a vezetékbe. Teljesen érthetetlen, hogy történhetett ekkora malőr, hiszen állítólag csak Lengyelországban egymillió tonna szennyezett olaj ragadt a rendszerben.
A magyar infrastruktúrában nem keletkezett érdemi kár, így nálunk aligha nem várható erősebb jogi vita, de természetesen azért biztosan sérültek a szerződések feltételei.
Azt pedig végképp nem lehet tudni, hogy valaha is meg tudjuk-e, hogy mi történt, ki okozott dollárszázmilliós, dollármilliárdos kárt Oroszországnak, Legalábbis Csernobil óta ugyanis tudjuk, hogy ha baj van és oroszok (akkor még szovjetek) a felelősök, ők világbajnokok a dezinformálásban.