A fenntarthatóság az új hatékonyság - derült ki az SAP Ariba barcelonai fenntarthatósági csúcsán. A cég vállalati beszerzések szervezésére kínál felhőalapú digitális megoldásokat. Szakértői úgy tartják, hogy elmúltak azok az idők, amikor üzletileg az a vállalat a legsikeresebb, amelyik a legköltséghatékonyabban működteti beszállítói láncát. Ehelyett a partnerek ma már a fenntartható beszerzéseket, a távoli országokban dolgozók munkakörülményeinek emelését, és a gyermek- és rabszolgamunka teljes kizárását tartják a legfontosabbnak. Vagyis a jófejség nagyon is kifizetődik. Legalábbis ez az üzenet.
"Két hete voltam egy londoni konferencián, és egyetlen vállalatvezető sem említette a költségek megtakarítását, mint a siker fokmérőjét. Ez döbbenetes volt, én meg nem hallottam ilyet az elmúlt 20 évben" – mondta a barcelonai fenntarthatósági konferencián Justin Sadler-Smith, az SAP Ariba Egyesült Királyságért és Írországért felelős igazgatója. "Viszont mind említették a megőrzendő értékeket és a fenntarthatóságot. Különleges korban élünk, hiszen ma már úgy tudunk tenni a legmagasztosabb célokért, hogy
közben jó üzletet csinálunk."
Félreértés ne essék, amikor a vállalatirányítási rendszerek gyártói környezetvédelemről, fair trade-ről, fenntarthatóságról, diverzitásról és emberi munkakörülményekről kezdenek értekezni, az nem azt jelenti, hogy a kapitalizmus alaptörvényeit sutba dobva valami naiv hippikolóniává akarják alakítani a globális gazdasági rendszert. Pontosan ugyanazok a szempontok működnek ennek a döntésnek a hátterében is, amelyek már évszázadok óta irányítják a sikeres vállalatok döntéseit: hogy a végén több legyen a profit.
Mindössze az a változás, hogy az informatikai fejlesztéseknek köszönhetően ma már jobban képesek vagyunk előrejelezni, hogy milyen globális hatásai lehetnek az üzleti döntéseknek, erre pedig egyre érzékenyebbek a fogyasztók is. Márpedig - emelik ki az SAP Ariba szakértői -
a költséghatékony megoldásokra irányuló történelmi fókusz káros folyamatokat indított be. E folyamatok között felbukkan a rabszolgamunka, a veszélyes munkahelyi körülmények, a nyomorba taszító fizetési konstrukciók, illetve a környezetrombolás.
Még e körülmények sem feltétlenül indítják a vállalatokat arra, hogy a beszerzői láncolatukat úgy alakítsák át, hogy az minél jobban kiszűrje a rossz üzleti praktikák okozta károkat. Viszont a partnerek vélekedése már sokkal fontosabb. Márpedig manapság csak az a cégvezető számíthat arra, hogy a vállalatát a vevők modernnek, elismerésre méltónak, innovatívnak, vagyis: üzleti szempontból jónak fogják tartani, aki bizonyítani tudja, hogy figyelembe veszi a közösségi szempontokat.
Számos példát lehet sorolni arra, hogy milyen, súlyos - profitkiesésben mérhető - károkat okozott a legnagyobb világcégeknek az, amikor nyilvánosságra került, hogy áttételesen, valahol a beszerzési lánc túlsó végén, milyen nyomorúságos körülményeket teremt a működése. Telefongyártókról derült ki, hogy a beszállítóik kínai üzemeiben gyakorlatilag rabszolga módjára dolgoznak tömegek, ahogy a legnagyobb ruhaipari cégek egyes modelljeit is bangladesi gyerekek varrják éhbérért.
Ezek a jelenségek nem mindig a cég lelketlensége, cinizmusa, önzősége miatt alakulnak ki, sokszor előfordul, hogy olyan átláthatatlanul kusza a beszerzési lánc, hogy ők maguk sem tudják, hogy az az alkatrész vagy csat a ruhán pontosan hol és milyen körülmények között készült, hogyan módon károsodott miatta a környezet,
hány embert zsákmányoltak ki közben.
A problémára megoldást kínálnak a beszerzési láncot analizáló, egyre okosabb algoritmusok. A gépi tanulás, a big data technológiák és a mesterséges intelligencia révén a cégek és emberi jogi szervezetek olyan vállalatirányítási és -ellenőrzési megoldásokat fejleszthetnek ki, amelyek segítségével a korábbinál sokkal transzparensebbé tehetik a beszerzési láncot.
A korábban feltárt visszaélések adatait elemezve megállapítható, hogy melyik területek számítanak kockázatosnak a társadalmi, a gazdasági és a környezeti fenntarthatóság szempontjából. A tapasztalatok segítségével azok a faktorok is feltárhatók, amelyek jó eséllyel előre jelezhetik, ha beszerzési lánc egy pontján illegális, vagy az üzleti etikával ellentétes jelenségek üthetik fel a fejüket.
Ugyanígy csökkenteni lehet a káros hatásokat a hulladékgazdálkodás terén is. Az SAP Leonardo nevű adatelemző megoldásaiból például egy olyan app nőtt ki, amely az Egyesült Királyságban a hulladék jellegéből megítéli, hogy azt hol lenne a leghatékonyabb leadni, hogy minél könnyebben bekerülhessen az újrahasznosító láncba.
Persze ezek az elvek szépek, de a legtöbb cégvezető mégis azt gondolja magában, hogy az ilyesmire csak ráfizetni lehet. Ha mégis bevezetnek hasonló reformokat, azt sokszor kizárólag PR-célokból teszik. Közben összeszorítják a fogukat, és erősen próbálnak a fair trade-et dicsőítő Facebook-posztjukra érkező lájkokra gondolni, nem pedig az emiatt emelkedő költségeikre.
Pedig, mint arra egyre több kutatás rávilágít, a fenntartható üzleti gyakorlat haszna hosszú távon jelentősen meghaladja a költségeit. A Harvard Business Review-ban megjelent tanulmány megállapításai szerint a beágyazott, fenntarthatóságot célzó erőfeszítések egyértelműen pozitív hatást gyakorolnak az üzleti teljesítményre. A fenntartható üzleti modellt az különbözteti meg leginkább a hagyományostól, hogy ennek tervezésekor szempont a piac és a közösség egyéb szereplőinek gyarapodása is. A hagyományos stratégia csak a saját cég nyereségét tartotta fontosnak, miközben ez sokszor más szereplők (más cégek, az alkalmazottak, az adott területen élők, a környezet maga) kárára vált.
A kérdés az, hogy lehet-e ezt úgy csinálni, hogy abból mindenki profitáljon.
Hogy ez ne csak álom maradjon, ahhoz a teoretikusok szerint a hagyományosnál sokkal intenzívebb és állandó kommunikációra van szükség a különböző szereplők között. Ennek célja, hogy az esetlegesen felbukkanó negatív jelenségekre még időben tudjanak reagálni. Ott van például az aranybányászat. Egy tanulmány kimutatta, hogy azok a bányavállalatok, amelyek sokat kommunikálnak mindazokkal, akikre a tevékenységük bármilyen módon is hatással lehet, azok bányásszák ki a legnagyobb aranytojást tojó tyúkot (képzavar!). A konkrét előnyök megjelentek a bányászati koncessziók megszerzésében, az adóztatásban, az engedélyeztetési környezetben. Vagyis a közösséggel folytatott kommunikáció nemcsak a társadalmi felelősségteljességről szól, hanem
a cég önös érdeke is ezt kívánja.
A beszerzési láncra a legkülönfélébb fenntarthatósági kockázatok gyakorolnak negatív hatást. Egy tanulmány szerint ezek a kockázatok a bevételek 70 százalékát veszélyeztetik, szóval nem árt velük foglalkozni. Kifejezetten a klímaváltozás egy több mint 8000 beszállítót felölelő felmérés megállapításai szerint a cégek 72 százalékának működését veszélyezteti. Ezek a kockázatok nemcsak szinte minden céget egyszerre érintenek, de a hagyományos veszélyekkel ellentétben egy adott vállalatot több oldalról párhuzamosan veszélyeztetnek, így nehezebb is ellenük védekezni.
Ma már rendelkezésre állnak kézzelfogható számok is arról, hogy a fenntarthatóság növelésébe helyezett befektetések milyen hatással vannak a profitra. A világ nagy csokoládégyárai közül sokan például pénzt juttatnak az esőerdő megőrzéséért küzdő Rainforest Alliance szervezetnek. A szervezet többek között olyan mezőgazdasági módszereket terjeszt el a kakaótermelők között, amelyek segítségével csökkenthetik tevékenységük hatását a környezetre.
A támogatások üzleti racionalitását vizsgálta egy független tanácsadó szervezet, és úgy találta, hogy a bekapcsolódó elefántcsontparti kakaótermelők hektáronként 576 kg kakaóbabot arattak, ellentétben a nem résztvevők 334 kilogrammjával. A nettó bevétel (a költségek lefaragása révén) még sokkal jobban nőtt, mint a termésátlag:
403 dollárt kerestek hektáronként, 113 dollárral szemben.
Összességében tehát a fenntarthatóság növelése a teljes üzleti infrastruktúrában, a beszerzésektől a hulladékgazdálkodásig, nemcsak a bolygó megmentéséről, hanem a cég nyereségességének fenntartásáról szól. A vevők elvárásai folyamatosan nőnek, ma már megkövetelik, hogy a velük kapcsolatban álló cég fenntartható módon működjék. Azok a cégek, amelyek külön hangsúlyt fektetnek erre, átlagosan 4,8 százalékkal teljesítenek jobban, mint a piaci átlag.
Ezzel együtt mára kialakult az átlátható és a hatékonyság mellett az etikusságot is prioritásnak tekintő vállalatirányítási rendszerek piaca is. A célorientáltság megmaradt, de a cél nem a puszta pénzszerzés, hanem az a pénzszerzés, aminek nem látja kárát mindenki más.
(Borítókép: Kakaóbab szárítása Kolumbiában 2017. december 5-én.)