Szárnyal a magyar építőipar, 2019 első negyedévében 47 százalékkal többet tett hozzá a haza GDP volumenéhez, mint az előző év azonos periódusában. A kiugró növekedéshez hozzájárulnak az uniós pénzből megtámogatott óriásberuházások, a lakóingatlanok ideiglenes áfacsökkentése, és valószínűleg a kiterjesztett csok és a családvédelmi akcióterv keretében megvalósuló egyéb támogatások is további növekedést hoznak majd.
Ha szeretné megosztani tapasztalatait, elmondani, hogy miért ment ki, esetleg miért jött vissza, vagy hogy hogyan látja az építőipar helyzetét itthon és kint, írja meg történetét a tema+kulfoldondolgozom@mail.index.hu címre.
De hiába van pénz és lenne munka, évek óta közhely, hogy hiány van munkásokból az országban, és ez a probléma az építőipart kiemelten terheli.
A magyar munkaerőt szívesen látják Németországban és Ausztriában, ahol sokszor még a magasabb lakhatási költségek mellett is jobban megéri dolgozni, mint itthon.
Nemrég különös rendezvényt szervezett Münchenben az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ), egy úgynevezett „hazatérő börzét”, ahol alternatívát próbáltak kínálni a kint dolgozó magyaroknak – Bajorország ugyanis népszerű célpont a külföldön szerencsét próbáló magyarok körében. Állításuk szerint a hazai építőipari bérek már a jellemző német fizetések 60 százaléka körül alakulnak, így figyelembe véve az olcsóbb hazai megélhetést és a emberi tényezőket (család, barátok, nyelv), akár vonzó alternatíva lehet az itthoni munkavállalás.
De tényleg bezárulni látszik az olló a német és a magyar építőipari bérek között? Az elképzelés nem légből kapott. Azonban tucatnyi apró tényező játszik még közre, amikor valaki eldönti, hogy Magyarországon vagy éppen a bajor régióban vállal munkát.
A KSH adatai szerint tavaly, az évtizedben először, többen jöttek vissza Magyarországra, mint ahányan elmentek – azonban a be- és kivándorlást mindig problémás mérni, sokszor egymással ellentétes adatokra jutnak különböző statisztikák. Annyi biztos, hogy a német Szövetségi Statisztikai Hivatal (Statistisches Bundesamt) adatai szerint 2018-ban 212 360 fő magyar tartózkodott külföldiként az országban, többen, mint 2017-ben, tehát tömeges hazavándorlásról még nem beszélhetünk.
De miért mennek vagy maradnak az emberek? Természetesen kiemelt kérdés a pénz. A magyar nyelvű, németországi állást ajánló hirdetéseket böngészve azt látjuk, hogy egy munkás jellemző havi bére kétezer euró környékén mozog, a szállásért 250-300 eurót kérnek, van ahol pedig bérkiegészítésként jár. A legalacsonyabb bruttó órabéreket 12 euró környékére ígérik, plusz erre adott esetben rájön rá a napi kiküldetési pénz, az úgynevezett Auslöse.
A német munkajog szerint egy a lakóhelytől távol végzett munkánál kötelező, étkezésre, nyilvános mosdók használatára szánt bérkiegészítés.
Az Auslösében szélsőséges eltérések vannak, a napi nettó 30-40 eurótól akár az óránkénti 15 euróig terjedhet (bár utóbbi példa az összességében is kiemelt fizetéssel járó betegápolás és idős gondozás területéről van).
Aki jól gazdálkodik (például visz magával ételt), az jelentős plusz pénzekhez juthat ebből a bérkiegészítésből is.
Tehát hivatalosan egy 12 eurós bruttó órabérben dolgozó segédmunkás, aki 40 órát dolgozik hetente, 1920 eurót visz haza, ennek kedvezmények nélkül a becsült nettója 1300 euró, 420 ezer forint havonta, plusz esetleg néhány száz euró Auslöse. Így – pusztán az elméletre alapozva – aki nem szakember vagy vállalkozó, de kicsit tud németül és elboldogul az építőiparban, az több pénzt tud összeszedni Németországban – ha hajlandó vállalni a munkásszállót és a család, barátok hiányát.
Egy német cégnél dolgozó magyar munkaközvetítő kérdésünkre azt mondta, hogy számos olyan előnye van a kinti munkának, amivel Magyarország nehezen tud versenyezni – azonban nem mindenki élvezheti ki ezeket az előnyöket. A legjobban azok járnak, akik német közvetítőcégen keresztül dolgoznak, ők tíz év után jogosultak a nyugdíjra, és fedezve van az egészségbiztosításuk is. Akik egy magyar céghez vannak bejelentve, bár lehet, többet kapnak kézhez, kiszolgáltatott helyzetben vannak. Ugyanis a magyar cég itthoni minimálbérre jelenti be őket,
így bármi probléma lép fel, csak a magyar minimálbérüket tudják jogi úton behajtani.
Forrásunk tapasztalatai szerint sokan meghúzzák az első éveket, és akár 200-220 órát is dolgoznak havonta, így a nettó bérük még az alacsonyabb bérkategóriában is elérheti a 2000 eurót. Igaz, ezt nem lehet a végtelenségig csinálni, de aki okosan csinálja, jó pénzt meg tud keresni, és dönthet, hogy hazajön, és esetleg valami újba kezd, vagy kint építi tovább az egzisztenciáját. Azt nehéz elképzelni, hogy valaki hazatérne, és itthon ismét beállna segédmunkásnak, miután kint megszedte magát – persze biztos vannak ilyenek is.
Családdal már nehezebb dolga van az embernek, de azért nem lehetetlen – elég csak a tömeges kivándorlásra gondolni Szerbiából Németországba. Ha kihúz egy rövid időt munkásszállón – ami kényelmetlen, de tiszta és élhető –, akár a családját is ki tudja vinni maga után.
Bálint Zsolt, a kinti élettel, munkavállalással foglalkozó nemetorszagi-magyar.de portál üzemeltetője és üzletvezetője elmondta,
hogy a fő gond a szállás.
Nagyon nehéz lakást találni, ugyanis ha az iparvidék nagyvárosaiban meghirdetnek egy albérletet, akkor arra akár több százan is lecsapnak, és a 3-4000 euró kezdő fizetésű mérnökökkel nehezen tudnak versenyezni még a viszonylag jól kereső építőipari szakmunkások is.
Tapasztalatai szerint amúgy is lecsengett a nagy kiköltözési hullám, 2012 és 2014 között özönlöttek a magyarok Németországba, az elmúlt négy-öt évben azonban jelentős visszaesés tapasztalható. Véleménye szerint akik szakmunkásként kiköltöznek, azok nem a pénz miatt teszik már, mert – ahogy lentebb kifejtjük – a képzett szakmunkások otthon is szép pénzt meg tudnak keresni.
Sokat nyom a latban azonban a tágabb értelembe vett környezet, a mentalitás, a rendszerszintű tapasztalatok.
Míg sokaknak a regionális eltérések pont az otthon maradás mellett szólnak (például a család, a kultúra, olcsóbb lakhatás), addig mások Németországot találhatják vonzóbbnak, például a védettebb jogi környezet, a jobb szociális háló, jobb infrastruktúra, színvonalasabb oktatás miatt.
A már említett nyugdíj mellett sokat nyom a latban az adórendszer is. Egy felnőtt számára évi 9000 euró kereshető meg adómentesen, továbbá gyermekenként jelentős kedvezmények járnak. Egy kétgyermekes család akár évente 33 000 eurót is hazavihet adómentesen. Könnyű elindítani egy vállalkozást is Bálint Zsolt elmondása szerint, Stuttgartban egy óra ügyintézésbe és 40 euróba kerül az egész, és máris adószámmal a kezében munkára készen áll az ember.
Mégis a képzett szakmunkások egyre kisebb számban választják Németországot, ami talán onnan érthető meg, hogy egy egyéni vállalkozói engedély ma már itthon is minimális bürokráciával, javarészt az interneten keresztül kiváltható, és akik még beférnek a kata kereteibe, azok nagyon kedvező módon adózhatnak. De természetesen a feketéző szakmunkások aránya is magas itthon, miközben a lebukás veszélye továbbra sem nagy, így sokan a munkáért elkért díjból adót sem fizetnek.
Tehát, aki képzett szakember, annak nem feltétlenül éri meg kimenni, hiszen az alacsony kínálat és a magas kereslet miatt Magyarországon is jó pénzt csinálhat, főleg a nyugati régióban, ahol sokan átdolgoznak Ausztriába is.
Azoknak éri meg a legkevésbé visszajönni, akikre a nagy létszámú építkezéseken szükség van: a megbízható segédmunkásoknak, akik a mesterek keze alá dolgoznak, valamint akik elvégzik a fizikai munkát. A szakemberekért már belföldön is nagy a harc. Már a lakossági igények és a nagyberuházások (például az utóbbi időben tömegével megvalósuló kapacitásbővítési beruházások) is konkurenciát jelentenek egymásnak.
Sőt, az sem ritka, hogy egyik építkezésről próbálják átcsábítani az embereket egy másikra.
A nagy projekteknél alvállalkozóként több embernek lehet fixen munkát adni, viszont cserébe minél alacsonyabban van valaki a kivitelezői a láncban, annál kevesebb a haszna. A lakossági munkák, például lakásfelújítások ellenben jól fizetnek, a belvárosban egy lakás teljes felújításáért (új villany, víz, szigetelés, stb.) akár 1 milliót is elkérnek négyzetméterenként. Viszont egy lakáson egyszerre maximum három-négy ember tud dolgozni, így nehezebb mindenkinek feladatot találni, és esetleg az emberek már nem lesznek ott, amikor kellenének – átpártolnak egy másik főnökhöz, aki tud elég munkát adni.
Tehát a munkaerő megtartása az országon belül is fontos szempont, néha még fontosabb a rövid távú haszonnál is.
De azért végül a pénz dönt. Magyarországon, ha valaki építkezéseken, egy brigád tagjaként dolgozik, tehát nem vállalkozóként teljesít egyéni megrendeléseket, akkor segédmunkásként óránként 1000 forint körül kap, van, ahol ez felmehet 1200-1300 forintig is. Szakvégzettség nélkül, de komplexebb feladatok esetén, betanított munkánál forrásaink szerint 1600 forint körül alakulnak az órabérek. Egy szakmunkás már inkább 2000 forint körül kap, de vannak kiemelt szakmák, például egy villanyszerelő könnyen megkereshet 3000 forintot is.
160 órával számolva havonta ez:
Ez jellemzően kéthetente, kézbe van kifizetve. Az Index fizetéses játékához készült nem reprezentatív adatbázisból az is kiderül, hogy akik egyéni vállalkozóként dolgoznak az építőiparban, ők jellemzően nettó félmillió, vagy akár afölött is hazavisznek havonta. (Náluk nyilván másképpen alakulnak a ténylegesen szerelésre, építésre fordított órabérek, hiszen felmérést és terveket végeznek, naponta több címre is kimennek, utaznak, benzinre költenek, eszközöket tartanak fenn, ezt mind a megrendelőtől kapott pénzből állják.)
Egy villanyszerelő, saját autóval és nyelvtudással megkereshetne kint 2100 eurót is nettóban, azaz kb. 675 000 forintot, nagyjából az itthoni bére 1,4-szeresét. Egy segédmunkásnál ez az arány akár 2,6-szoros is lehet, akkor is, ha csak egy szerény 1300 eurót kap kézhez. Ha vállalkozó az ember, és érti a szakmáját, pedig még közelebb vihet haza a német fizetésekhez mérten.
Összesítve a tapasztalatokat, azt lehet elmondani, hogy:
(Borítókép: Munkások a Liget Budapest Projekt keretében megvalósuló Magyar Zene Házának építkezésén a Városligetben 2019. április 30-án. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)