A százat is elérheti azoknak a vevőknek a száma, akik adásvételi szerződéseik ellenére tartanak attól, hogy második éve várt lakásaikat nem kapják meg. Közben elindultak a nyomozások a Hermina Center Kft. beruházása körül, vizsgálódott a GVH is. A jelek szerint szokatlan konstrukcióban finanszírozott beruházásból van, aki veszteséggel is kilépne, de a szerződések alapján az sem tűnt biztosnak, hogy legalább rég befizetett pénzét viszontlátja. Az ügyvezető szerint jogszerűen szűntek meg a szerződések, az ezt vitató vevők alaptalanul várnak a csodára.
A lakások átadása 2017 vége óta csúszik, mégis a lakásvásárlókkal szemben indított pereket a Hermina Happy Land 5–6. ütemének építtető-kivitelezője. A Hermina Center Kft. szerint ugyanis a 2016–2017-ben szerződött lakóknak tudomásul kellene venniük, hogy a lakáspiaci helyzet és az építőipari lehetőségek megváltoztak, ezért meg kell elégedniük azzal, hogy a cég visszafizeti az eddig befizetett összeget, és a szerződés érvényét veszíti. Benyó Mónika egyike a soktucatnyi vevő egyikének, aki nemhogy hiába várja két éve kifizetett lakása átadását, de már meg sem nézheti reménybeli otthonát, mert a Hermina Center szerint nincs is ott tulajdona:
Az építkezést már korábban is viták és perek lengték körül, több vevő tett feljelentést. A zuglói rendőrség kezdetben nem talált bűncselekményre utaló nyomot, csak az ügyészségre jött panaszt követően kezdett bele a most is folyamatban lévő nyomozásba; egy alvállalkozó pedig lopás gyanújával tett feljelentést – a zuglói rendőrség ezt is elutasította, csak a BRFK találta nyomozásra érdemesnek. Röviden, a vevők szemszögéből a következő történt:
A gyakorlatban azonban:
Miközben a Hermina Center Kft. ellehetetlenülésre hivatkozik, a házban továbbra is kínál lakásokat,az építkezés, ha lassan is, de folyik.
Van olyan lakás, amelyiknek már a negyedik tulajdonosát jegyezték be, miközben az előző a Földhivatalnál igazolta, hogy levétele jogtalan volt.
A cég stratégiája alapján úgy tűnik, a 2016–17-ben kifizetett lakások árának azóta érzékelhető emelkedését szeretné besöpörni, ezért mondaná fel a régi szerződéseket, és ezért kínálja újabb vevőknek ugyanazokat a lakásokat, a mai piaci árakon. Miközben a már szerződött vevők, akik kifizették lakásuk árának jelentős részét, alig juthatnak be az építkezésre, új vevőként bárki megtekintheti:
Volt, aki inkább belement a szerződés felbontásába, tartva az elhúzódó jogi vitától, és ezért inkább lenyelte a veszteséget, ami jobb esetben „csak” abból adódott, hogy másfél-két év után kamatmentesen kapta vissza a pénzét, ami jóval kevesebbet ért az ingatlanpiacon, mint a kifizetéskor.
Rosszabb esetben ehhez a veszteséghez hozzá kell adni azt a költséget is, ami az ingatlanra felvett hitelre ment el. Esetleg albérletre, mert a vásárlás érdekében saját korábbi ingatlanát eladta, hogy a szerződéskötés után az önrészt a cég által megadott, rövid határidőn belül kifizethesse.
A szerződés ellehetetlenülése a Hermina Center szerint vitán felül áll, hiszen a szerződésben benne van, hogy vis maior esetén erre módja van, és ehhez a vis maior meghatározásaként belefoglalták a szerződésbe az építőipari anyagok megdrágulását és a fellépő munkaerőhiányt is.
Sok vevő elsiklott a cégnek nagy mozgásteret adó megfogalmazás felett – bár az majd a bírósági pereken derül ki, hogy a Hermina Center érvelése megállja-e a helyét, az általunk megkérdezett, az ügyben nem érintett ügyvédek szerint nem –, de elsiklott felette a projekthez a vevők számára a lakáshiteleket adó Magnet Bank is.
Igaz, amikor a hitelt felvevő ügyfelek jelezték a banknak, hogy a Hermina Center Kft. a teljesítés ellehetetlenülésre hivatkozva kezdeményezte a szerződés felbontását, a bank ígéretet tett arra, hogy ehhez nem járul hozzá, miután az adásvételi szerződésben ez kitételként szerepel a hitelt felvevőknél.
„Telefonon azért így is megkerestek minket a felbontással, hogy ne maradjon nyoma” – mondta egy vevő, megjegyezve, hogy volt is olyan, aki inkább belement a felmondásba.
Több vevő arról számolt be, hogy erős nyomásgyakorlással szembesültek, és hiába gondolták meg magukat látszólag időben, mégis belesodródtak a szerződésbe.
„Úgy hangzik, mintha ostobák volnánk, pedig nem, adtunk, vettünk is korábban lakást, mégis így jártunk” – ennek a vevőnek a története nem az első hullámban indult. A passzívnak mondott házban lévő lakást egy hirdetésben látták. Megnézték az építkezést, meggyőző volt, amit láttak, ajánlatot tettek. Erre a cég képviselője, már szóban közölte, hogy akkor azonnal utalják át a 3,8 milliót. „Kértem, hogy legalább egy mailt küldjenek erről, hiszen még semmit nem írtunk alá. Ezután elutaltam 800 ezret, és az megkötésére vittem a hárommilliót.”
Az utalásnál derült ki, hogy másik számú lakást kellett megjelölniük a közleményben, mint amire az ajánlatot tették, de a cég képviselője biztosította, hogy ez az a lakás, csak rossz számot mondott, amikor megnézték. Az előszerződés aláírásánál derült ki az is, hogy a lakás pár négyzetméterrel kisebb is, a cég ügyvédje ekkor a bruttó és nettó méretek közötti különbségről beszélt.
„De aláírtuk, végül is kellett volna a lakás – persze, ekkor még nem láttuk azt a borzalmas végleges szerződést" – idézte fel a vevő.
Ezt nehezen kapták kézhez, többszöri kérés után is csak az aláírásra megbeszélt időpont előestéjén – ez a beszámolók alapján bevett taktika volt. Mindezt úgy, hogy az előszerződésben az állt: amennyiben az előszerződéstől számított hét napon belül nem írja alá a végleges szerződést, úgy
a vevő a lakás értékének 50 százalékát kötbérként köteles kifizetni.
Ehhez képest a végleges szerződésben a Hermina azt vállalta, hogy ha nem készül el a lakásokkal a megadott határidőre, akkor fél év után, egyszeri alkalommal kifizet a vevőnek négyzetméterenként ezer forintot.
Tehát a vevőt úgy 19 milliós, az eladót 50 ezer forintos kötbér fenyegette.
A vevő ezután hallott híreket arról, hogy a ház építése körül sok vitás ügy van, ami miatt tájékoztatást kért, és felvetette, hogy szerződést bontana: „Ekkor a hangnem nagyon megváltozott, az addig csicsergő ügynök is másképp beszélt, aztán az ügyvezető hívott, idiótának nevezett, úgy beszélt velem, ahogy még senki.”
Az elhatározás így csak megerősödött a vevőben, hogy menekülni kell: végül a cég a foglalóhoz további 1,9 milliót követelt cserébe az ügy lezárásáért. „Megfélemlítve éreztem magam, úgy gondoltam, semmi sem drága a szabadságunkért, csak soha ne lássuk őket. Az ügyvédjük ott ült, és lehajtott fejjel hallgatta a ránk zúduló gyalázkodást. Kértem, mondjon valamit, de meg sem szólalt. Később telefonon bocsánatot kért azért, amit át kellett élnünk. Az eladott belvárosi lakásom árának maradékából végül vettünk egy romosabbat, de az legalább a miénk" – vont mérleget. A Hermina Happy Land III.-ban lévő lakást egyébként ebben a szerződésben 2019. februári átadással ígérték; azóta ismét eladták, de a ház azóta sincs készen.
Egy másik vevő az utolsó pillanatban megkapott végleges szerződésen túl még egy általánosnak tűnő gyakorlatról beszélt: szóban közelebbi időpontot adnak meg az átadás dátumaként, mint amit a vevő a szerződésben talál. Náluk három hónappal későbbi volt. A nagyobbik gond az volt, hogy a szerződéskötés előtti pillanatokban kiderült: „adminisztrációs hiba miatt nem tudják eladni nekem a lakást, amit mutattak, mert már másé volt”.
A vevőjelölt visszakérte volna a 800 ezer forintos foglalót, de közölték vele: pereskedhetnek, de a pénzt nem kapják vissza, mert felajánlanak helyette egy másik lakást, és azt „kötelesek elfogadni”.
„De lakást akartunk, nem pereskedni, aláírtuk az előszerződést az új lakásra: tíz percem volt eldönteni, az értékesítő sürgetett, igyekezzek, más is vár, neki sietnie kell vissza. Négy nap múlva kaptuk meg az újabb végleges szerződést, megint hétvége előtt.” Viszont a vevő a tulajdoni lapot átnézve megint azt látta, hogy annak a lakásnak is van már bejegyzett tulajdonosa.
A vevők közölték, hogy nem írnak alá semmit, nem kell harmadik felkínált lehetőség, kérik vissza a foglalót. Egyébként is „maximálisan eladóbarát szerződés volt, semmi védelem a vevőnek, az eladó mindennel hárít, tagad, semmiért nem vállal felelősséget, mindent az alvállalkozókra, vevőkre tol, végtelenül egyoldalú”.
A cég ügyvezetője, Almásy Sándor azt javasolta, aludjanak rá egy hetet.
„Sokszor hívott a munkahelyen, este kilenckor zaklatott, hogy jobban járok, ha aláírom, mert nekem lesz bajom, nem akar nekem rosszat, de feljelent, és jobb ha tudom, hogy nem egy, nem két pert megnyert már.”
A vevő ezúttal nem hagyta magát, nem írta alá a szerződést – de a foglalóját se kapta vissza, sőt:
itt jön be a fent már említett furcsa kötbér: mivel a vevő nem írta alá a végleges szerződést, a Hermina most a lakás árának felére pereli. Egy olyan lakásért, amit az ügyfél azért nem vett meg, mert már más volt a tulajdonosa.
Ez a lakás egy másik ügyfél miatt is fontos: a fenti vevő akkor vette meg, amikor a tulajdoni lapon nem volt rajta az előző tulajdonos - később kiderült, hogy szabálytalanul vették le a Hermina által benyújtott papír alapján. A vevő fellebbezett, a földhivatal jóváhagyta és vissza is vette a tulajdoni lapra. A cég még egyszer próbálkozott egy vitatott dokumentummal, a földhivatal megint elfogadta, a tulajdonos újabb fellebbezésének viszont megint helyt adott. Most közigazgatási per folyik a földhivatal és a Hermina között.
Úgy tűnik, nem is olyan nehéz meghekkelni a rendszert, ha csak időlegesen is.
„Nagyon kidolgozott a forgatókönyv, minden megtévesztő, egy álképekkel, áladatokkal teli hirdetésnek ugrottunk be" – mondta egy vevő a passzív házként hirdetett épületről, aminek nyoma nincsen a szerződésben. A passzív házról szóló hirdetések és az ügyfelek tájékoztatása miatt tavalyősszel a GVH is vizsgálatot kezdett a Hermina Happy Land III. ügyében.
A Hermina Center ügyvezetője szerint a helyzet egyértelmű: a szerződésben világosan lefektették a feltételeket, a vevők ennek tudatában írták alá. A szerződés teljesítésének ellehetetlenülése ráadásul azokra a szerződésekre is vonatkozik, ahol a vis maior fogalmába nem tették bele a munkaerő hiányát és az építőanyagok drágulását – mivel volt olyan vevő, aki ezt a kitételt nem fogadta el.
Almásy Sándor szerint „a csodára várnak a vevők”, akik vitatják a helyzetet, és más kimenetelben bíznak, mint hogy a Hermina érvényesítse igazát. A szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti egyensúly felborulása is jogos érv a szerződés teljesítésének ellehetetlenülésére – véli Almásy.
Ezt az érvelést vitatja a több herminás vevő ügyét is képviselő Stefánkovits Ildikó: „Ez nem más, mint az üzleti kockázat, ez nem lehetetlenülés” – ez tehát az építtető-beruházót terheli, ahogy az üzleti haszon is az övé.
Stefánkovits tíz ügyfelét a Hermina be is perelte az ügyvéd szerint mélységesen abszurd érvvel: az adásvételi szerződések azon pontjának érvénytelenségét állítja, amelyben a tulajdonjog átszállásáról rendelkeznek a felek. „Érvelése szerint ő csak lakást ad el, de most a tulajdoni lapon csak osztatlan közös tulajdoni hányadot írtak a vevők nevére. Hiszen a lakás elkészülte egy folyamat, amelyben a Herminának van feladata: felépíteni, használatbavételi engedélyt szerezni.
A cég van másfél éves késésben és még ő kérdezi, hogy miért nem lakás már az, amiről a vita folyik? Hát, mert nem tette a dolgát.”
Korábban volt olyan vevő, aki inkább közös megegyezéssel felmondta a szerződést – elfogadta szerződés ellehetetlenülésére való hivatkozást és megkapta a pénzét – később azonban olyan is akadt, aki kész lett volna erre, de a Hermina feltételei alapján nem merte aláírni az egyezséget,
mert úgy tűnt, a lakás után a pénzt is bukhatja.
Alapesetben ugyanis – így az adásvételi szerződésnél is – külön iratba foglalják a tulajdon átszállásának engedélyezését. Ez az ügyvédnél van letétben, és csak akkor fordul vele a földhivatalhoz, amikor a felek teljesítették vállalásaikat.
Visszafelé is így kézenfekvő: a Hermina vállalja, hogy visszafizeti a vevő által adott pénzt, és ha ez megtörtént, az ügyvéd előveszi a nála letétben lévő külön iratot, amelyen a lakás addigi tulajdonosa hozzájárulását adja ahhoz, hogy helyette a cég legyen újra a tulajdonos.
Most azonban a Hermina olyan szerződést kínált fel, amelyben már benne van a tulajdonátszállásról szóló hozzájárulást magába foglaló rész is. Ez tehát nincs ügyvédi letétben. Elvileg ugyan csak akkor használható fel, ha már a cég visszafizette a pénzt, a gyakorlatban viszont nincs akadálya, hogy beballagjon vele a földhivatalba, és levetesse a korábbi tulajdonost a tulajdoni lapról.
Innentől már joggal tarthatna az egykori vevő attól, hogy a pénzt sem látja viszont, a bizonyítási kényszer pedig már a pénzt visszaváró fél terhe. Ez ugyan egy rosszhiszemű forgatókönyv, de a földhivatal és a Hermina közötti közigazgatási per jelzi, hogy ilyen próbálkozás nem lehetetlen.
Furcsa az is, hogy ebben a megállapodásban a Hermina öt hónapos visszafizetési határidőt kér. Ez azért is meglepő, mert Almásy állítása szerint a vevők pénze letétben van, az építkezést más, saját forrásból finanszírozzák.
A hitelt a vásárlóknak a MagNet Bank adta, 2018 végéig a Hermina minden vevővel közölte, hogy ha hitel kell, csak onnan kaphat. Márpedig az szokatlan, hogy egy bank úgy ad lakásvásárlásra hitelt a vevőknek egy még építés alatt álló házban, hogy nem finanszírozója a beruházásnak.
Általában a bank hitelt ad a beruházónak, és a vevők befizetett önrészét zárolja. Ha a vevő lakásvásárlási hitelt vesz fel nála, azt sem adja a beruházónak, hiszen a projekt finanszírozójaként pénzt az épületre a beruházóval kötött hitelszerződés alapján nyújt. A bank és a beruházó az épület elkészülte után számolnak el egymással.
És ha bedőlne egy projekt, a vevők pénze biztonságban van.
Itt azonban más a helyzet. A MagNet Bank közölte: mivel nem finanszírozója a beruházásnak, így nem kíséri figyelemmel, hogy a beruházó hogyan használja fel a folyósított összeget. Ez azonban azt sejteti, hogy a bank a vevők lakásvásárlási hitelét, vagy legalábbis annak egy részét a Hermina rendelkezésére bocsátotta.
Ez megmagyarázná a hosszú visszafizetési időt is, ami logikusan arra kellhet, hogy az új, már magasabb árat fizetett vevő pénzéből fizetik ki a régi vevőt, aki ezzel lényegében éveken át, kamatmentesen finanszírozta az építkezést.
A bank szerint bizonyos jelzáloghányada csak egy másik ügylet kapcsán van az épületen, nem azért, mert az építkezést finanszírozta volna. Ez technikailag igaz, hiszen a bank a vevőknek hitelezett pénzt a vásárlásra, nem az építtetőnek az építkezésre. Azonban hitelek fedezetéül a reménybeli lakások szolgáltak.
Ehhez képest a MagNet Bank közölte, hogy a bankhoz lakáshitel igény alátámasztásaként benyújtott adásvételi szerződések mindegyike tartalmazott arra vonatkozó rendelkezést, hogy ha azok bármi okból megszűnnének, akkor az eladó a vételárat visszafizeti, és abból a vevők által felvett lakáshitelek visszafizetése meg kell hogy történjen a bank felé, a bank tehát a szerződések esetleges megszűnéséből adódóan nem károsodhat.
Ez jó hír annak, akinek pénze áll a bankban – feltéve, ha a ez egyelőre nem átadott lakások valóban biztosítékot jelentenek – de nem segít azokon, akik a pénzükért lakást vártak a Hermina Happy Land III.-ban.
(Borítókép: Aradi László / Index)