Varga Péter Zalaegerszegről indult világgá az érettségi után, hogy autótervezést tanulhasson, ma a Porsche németországi központjában a külső dizájnjáért felelős csapat vezetője. A napokban is ő mutatta be Kínában a Porsche első elektromos autóját, a Taycant.
Zalaegerszegen mindenkinek van egy hegye, ahogy ezt a Mi Vidékünk sorozat indítómegyéjében Index-szerzők önvallomásos írásában el is mondtuk már. A Varga családnak is volt, illetve van egy ilyenje. A várostól kocsival mindössze pár percre lévő Csácsi-hegyen egymás mellett sorakoznak a zalaegerszegiek nyaralói – öt percet ritkán autóznak az emberek a nyaralójukig, de nekik szerencséjük van.
Nem úgy Varga Péternek, aki Pforzheimből érkezik minden nyáron, ilyenkor találkozik az édesanyjával és nővérének családjával. Németországból persze autóval jön, mert szeret vezetni, és mert szeret gyorsan vezetni. Porschét vezet, mert Porschékat tervez. Hamar témánál vagyunk, amihez a családi nyaraló padlásából előkotort rajzok adják a felütést.
„Már az általános iskolában is nagyon jól tudtam rajzolni. Ha kész voltam a feladatokkal, néha másokét is megcsináltam. Anno mindent szerettem rajzolni, mindegy, hogy egy autót, embert vagy buszt kellett, a nagy térbeli rajzolás mindig is érdekelt. Mellette volt a klasszikus rajzolás, nagyon sokat rajzoltam pluszban, tudtam, hogy ezáltal lehet gyakorolni. Szívesen csináltam.
Az autók később jöttek, amikor elkezdtem a Forma-1-ért rajongani
– meséli. Ez már a gimnáziumi évek alatt történt, addig egyértelműen úgy tűnt, festőművész lesz.
„Mindig voltak támogatóim, például Budaházy Tibor festő Zalaegerszegről, akihez hosszú ideig jártam, de voltam nyári táborokban is, végül pont a gimnáziumban, vicces módon a reál szak mellett, álltam rá teljesen a festészetre. Édesapám 1994-ben halt meg, onnantól még inkább a rajzolás felé fordultam.” Sokáig úgy nézett ki, ez marad az irány, művész lesz a gyerekből, amíg nem jöttek az autók és egy anya, aki a gyerekeit egyedül nevelte, de úgy gondolta, a kilencvenes évek Magyarországáról eléri, hogy a fia oda kerüljön, ahova való.
Akik látták a korai rajzait, mind rögtön tudták, hogy nagy tehetséggel állnak szemben. Varga Péter nem térben tud jól rajzolni, hanem térben lát, és amit elképzel, azt tökéletesen körbe rajzolja. Őstehetségnek tartották, akinek az autótervezés állt jól, és csak az autótervezés. Festőként, ipari formatervezőként valószínűleg nem jut idáig. Ma már talán van annyi autógyár Magyarországon, hogy itthon is teremne neki babér, de az indulásakor nem is létezett még az az állás, amit betölthetett volna.
Az első mérföldkő az volt, hogy Magyarországon vagy külföldön tanuljon-e tovább a gyerek. A Képzőművészetire és a szombathelyi rajz szakra nem vették fel, de az Iparművészetire igen. „Ott úgy van a felvételi, hogy órákig rajzolsz. Körbejárnak, nézik, nem másolsz-e le valamit.
Emlékszem, én rajzoltam egy autót, és mindenki összegyűlt erre. Abból éreztem, hogy ebben az iskolában ilyet még senki nem rajzolt ilyen szinten. Ott dőlt el, hogy ebből zsákutca lesz Magyarországon.
Az ottani tanárok is tudták anno, hogy autót náluk nem fogok tudni rajzolni.” A tanszékvezető javaslata is az volt, hogy próbálják meg a fiút inkább valahogy külföldre juttatni, mert náluk a négy év alatt talán egy négykerekűt fog rajzolni, egyébként kávéfőző és hajszárító jutott volna neki, mivel a hazai oktatás főként az általános ipari formatervezésre szakosodott.
A fiú tehát nem tanult tovább, helyette inkább otthon rajzolt, gyűltek a mappában az anyagok. „Így utólag pókerjáték volt a dolog, ez tény. Ki tudja, mi lett volna, ha elmegyek Pestre és tovább festek.”
Osztálytársai egyetemre jártak vagy dolgoztak, Varga Péter pedig otthon rajzolt a Kossuth utcában, többnyire éjjel, mert nappal nagy volt a zaj a főutcán. Az így, a kényszerszünetben készült tíz csodálatos új autó terveit anyja küldözgette ide-oda.
Végül egyszerre két helyről is lecsaptak a fiúra. Először az Audi fogadta Ingolstadtban, ahová egy mentorbarátja juttatta ki. „Anyu Renault-jával mentem ki, micsoda út volt, használt téli gumikat raktunk rá, február volt. Leültek egy órára velem beszélgetni, majd adtak nekem egy nagy csomag filctollat, meg sablonokat, és azt mondták, hogy sok sikert, meg kéne próbálnom felvételizni a pforzheimi főiskolára.” Az autótervezés fellegváráról addigra már tudott a család, de annak is komoly előfeltételei voltak: féléves gyakorlat és német nyelvvizsga.
Varga Péter éppen tartott hazafelé az Auditól, amikor az otthoni vezetékesen nagymamáját hívták a másik helyről, ahova a mappát elküldték, hogy
nekik azonnal kell ez a gyerek, látni akarják.
Éppen befutott Zalaegerszegre, másnap reggel egy barátja érkezett érte, hogy Érdre vigye.
A másik mappa a Dräxlmaier magyar leányvállalatához került, ahol korábban számítógépes tudással rendelkező mérnököket kerestek, ami akkor még nem volt ennyire magától értetődő, az autóipar épp betette a lábát Magyarországra, a munkaerő-piac még csak kezdett alkalmazkodni az új igényekhez. A Mercedesnek és a BMW-nek belső tereket készítő cég fejlesztéssel foglalkozó leányvállalatot alapított Magyarországon, de a német főnök kiszúrta a magyar rajztehetséget, és bár elsősorban mérnököket keresett, szeretett volna találkozni vele.
Martin Kahl maga is abban a dizájneriskolában végzett Pforzheimben, ahonnan a német autóipar legjobb tervezői kerültek ki. A találkozás után kivitte magával Németországba a zalai fiút, aki végül összesen két és fél évet töltött a Dräxlmaiernél. Főleg belső utasterek tervezésével foglalkozott, és félévente járt haza vízumot hosszabbítani. Amikor már a hosszabbítás sem volt lehetséges, fél évre haza is kellett költöznie, de végre megnyílt az út a pforzheimi főiskolai felvételi előtt, megvolt a gyakorlata, a nyelvvizsgája. De még így is sokat gondolkodott a felvételin, mert addigra már kereső ember volt, túl több év nehézségén, ami anyagilag is megterhelte az egész családot.
Végül simán bekerült a vágyott főiskolára, ahol évente 8-10 dizájner végez, és kifejezetten autók tervezésével foglalkoznak, innen indulnak a német, de sokszor a globális autópiac tervezői is. Az anya pedig vett még egy nagy levegőt, és minden munkát elvállalt, hogy Zalaegerszegről segítse a fiát.
Varga Péter az iskola utolsó éveiben lehetőséget kapott a főiskolától 30 kilométerre lévő Porschénál és Angliában, Coventryben, a Jaguárnál is gyakorlatot tölteni. „Akkor eldöntöttem, ha dolgozni szeretnék, akkor a Porschéhoz szeretnék menni! A zöld gyepen ott állt egy nagy fekete autó, tényleg gyönyörű szép, 450 lőerővel. Beindították, és nem hallottad! Én meg pont a Porschétól érkeztem, ahol az autóknak hangjuk is volt, nem csak erejük. Akkor, 21 évesen ez alapján döntöttem.”
Az állásra viszont még várnia kellett, mert a Porsche fődizájnere, aki szívesen felvette volna, épp nyugdíjba ment, és az új főnök, az azóta is a posztján lévő Michael Maurer előtt még bizonyítania kellett. „Nyáron végeztem a sulival, de nem jelentkeztem sehova máshová.
Két 1:3 méretarányú megépített autóm volt akkor már a Porsche stúdiójában, egy 911-es és egy Cayenne, bíztam bennük.
Az ottani tervezők pedig több hónap alatt végül összehoztak nekem egy találkát a főnökkel, aki felvett.”
És azóta a Porschénél van, 26 éves korától, 2004 óta, nyolc évvel az érettségi után. Jelenleg a külső tervezésért felelős csapat vezetője, nála csak egy magasabb beosztású dizájner van, a főnöke, aki anno felvette. Varga Péter a Porsche 911 és az új Panamera, a Cayenne és a Macan külső formatervezéséért felelős osztályvezetője, harminc belsős és közel ötven külsős dolgozik neki. Azt mondja, régen sokkal nehezebben nyitott a cég külsősök felé, és a modelleket is egy-egy emberre bízta, ma már erősebb a csapatban dolgozás, és ő is ezt élvezi.
„Az önbizalom az olyan, hogy ha sikereid vannak, egy idő után megnyugszol. Ki vagy rá éhezve, aztán hamar azon gondolkodsz, hogy mit szeretnél megint hozzátenni. Az viszont, hogy mi az, ami megnyugtat, változott. Korábban mindig jobb akartam lenni, mint mások, ma inkább az motivál, hogy a csapatom legyen a legjobb.” Hogy lesz-e egyszer ő a Porsche fődizájnere? „Én szeretnék. Valószínűleg ez lenne a következő egészséges lépés.”
Ritkán próbálják más céghez csábítani, de az utóbbi években két eset is volt, ő mindenesetre még kivár. Nem sokkal ezelőtt, szeptember elején ő mutatta be Kínában a cég első elektromos autóját, a Taycant, ami a Tesla babérjaira tör és várhatóan 90 ezer dollár (27 millió forint) lesz. „Ez egy jó meghajtási technológia, eszméletlen gyorsan tudsz vele gyorsulni, ez pont passzol a Porschéhoz. Szerintem ez egy hatalmas siker lesz. Aztán hogy mennyire fognak az elektromos autók a következő 10-20 évben sikeresek lenni, azt majd meglátjuk.”
A Taycan a fejlesztési időszakban egyébként poénból sokáig kipufogóval járt. „Ez igazából egy buli volt abban az időszakban, amikor egyébként is álcáznunk kell az autót, mert még tesztelés alatt állt. Én voltam az, aki azt mondta, hogy én rajta hagynám, mert ez tök buli. A világpremieren természetesen már semmilyen kipufogója nem volt az autónak.”
Varga Péter az önvezető autó elterjedésében már nem annyira biztos, mint az elektromos változatokban. Szerinte nem lehetetlen, hogy egyszer eljön ennek is az ideje, de először inkább csak nagyvárosokban, kisebb területeken belül tudja ezt elképzelni. Személyesen pedig nagyon nehezen, mert imád vezetni, és úgy érzi, azok, akik egy Porschéval lepik meg magukat, még sokáig meg fogják ezt tenni, és utána azt a kocsit vezetni is szeretnék. Őt igazolja, hogy a Porsche-eladások folyamatosan nőnek.
De a jövővel kapcsolatban már azért is óvatos, mert egyszer nagyon előre szaladt egy munkájában. „Egy autótervező ötletei általában 4-5 év múlva valósulnak meg, akkor mennek ki az utcára azok a járművek, amiket ma tervezünk. Egyszer pont azért vesztettem el egy projektet, most már elmondhatom: a 918-as Spydert, mert túl messzire mentem a jövőbe. Modernnek kell lenned, de mindig nagyon finoman, a klasszikus értékeket megtartva.”