Rendkívül népszerű a lakosság körében a Magyar Állampapír (MÁP) Plusz elnevezésű lakossági állampapír. A 2000 milliárd forintos eladott állományra mindenki büszke, boldog az ügyfél, az ÁKK, az MNB és még a forgalmazó bankok is. Valójában azonban furcsa, visszaélésszerű gyakorlatok indultak be, és sok a nemzetgazdasági hátránya is a terméknek. Mindezt az ÁKK és az MNB is észrevette.
Magyarországon az elmúlt hónapokban az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a jegybanki alapkamat továbbra is csak 0,9 százalék, de a piacon elérhető egy kifejezetten a magyar lakosságnak szánt 5 éves termék, a MÁP Plusz, amely lépcsőzetes, növekvő kamatozással, de öt évre átlagosan évi 4,95 százalékos hozamot ígér.
A papírért, amelyet a sajtó előszeretettel hív csodakötvénynek vagy szuperbefektetésnek, valóban tömött sorok kígyóznak, eddig már 2000 milliárd forintot adott el az állam. Az értékesített mennyiség 25 százalékát maga a kincstár adta el, míg 75 százalékát a bankok, amelyek magas jutalékot is kapnak az értékesítésért.
A magas kamattal, illetve a jutalékkal az államadósság finanszírozása megdrágult, a 2020-ra várható 1045,3 milliárd forintos kiadás 93,4 milliárd forinttal magasabb a megelőző évinél, és ennek az egyik oka éppen a lakossági állampapír-állomány jelentős emelkedése.
Ettől függetlenül a hazai pénzügyi közösség megtalálta a számítását. Valamiért mindenki elégedett.
Vannak azonban kockázatok is, ezekből is feldobunk néhányat.
Filozófiai kérdés, hogy ha az ÁKK magyar finanszírozást szeretne, akkor zavarja-e egyáltalán, ha nemcsak a szórt lakossági körből érkeznek befektetők, hanem tőkeáttételes konstrukciókban a bankok által meghitelezett VIP-ügyfelektől is. Mi úgy tudjuk, hogy igen, és ráadásul a termék bevezetése után vezetőcsere is volt az intézménynél, Barcza György helyét az egyik legfelkészültebb hazai bankár, a komoly piaci tapasztalatokkal rendelkező Kurali Zoltán, a Deutsche Bank vezetője vette át.
A gazdag emberek ügyeskedése mindenesetre elkezdett zavarni szakmabelieket is, és volt abban valami morális probléma, ahogy bicskanyitogató módon dézsmálták a rendszert. Egyes becslések szerint a 2000 milliárd forint eladott MÁP Plusz kötvénynek akár a negyede is lehet trükkös, hitelből finanszírozott konstrukció.
A piacon kétféle konstrukció ismert:
Minden kettős kamatrendszernek ez a rákfenéje. Ha a banknak tökéletesen biztonságos fedezettel (persze, a magyar állam is csődbe mehet, vagy az ÁKK ronthatja a feltételeket, de ezek nem erős kockázatok egy visszaváltható papírnál) lehetősége van 3 százalékon úgy pénzt kihelyezni, hogy abból 5 százalékos kamatozású kockázatmentes eszköz vásárolható, akkor ebben nincs racionális limit.
Vagyis észszerű magatartás lenne a részemről és a bank részéről is, ha
A bank biztonságosan kihelyezett volna 100 milliárdot, még jutalékot is kapott volna az állampapír-vásárlásaim után, én pedig évente bezsebelném a 2 milliárdos kamatomat,
A 100 százalékos lombardhitel (rövid lejáratú hitel, forgalomképes ingó dologgal fedezetként) valójában nem érhető el a piacon, de ha a fedezet 80, vagy 90 százalékára kap egy gazdag ember hitelt, az is ötszörös, tízszeres tőkeáttételt enged meg, vagyis egy VIP-ügyfél 1 milliárd forintos megtakarítással akár 5-10 milliárdnyi MÁP Pluszon is gazdagodhat.
A piacon elérhető megoldásoknak sokáig csak az szabott határt, hogy ki mennyire volt pofátlan, mennyire érezte magát védett szereplőnek, legyen akár bank, akár ügyfél. Aki kellően magabiztos volt, azt biztosan nem zavarta, hogy a kötvény kibocsátásánál nem az volt a szándék, hogy a leggazdagabbak ügyeskedjenek vele.
Úgy tudjuk, hogy az ÁKK és az MNB is észrevette a problémát, és bár hivatalosan nem erősítette meg az Indexnek senki, de azt hallottuk, hogy
Nagy Márton MNB-alelnök szeptember 18-án több bankvezetőt is megkért, hogy tartózkodjanak a tőkeáttételes gyakorlatoktól.
Volt, aki azt mesélte, hogy az ÁKK és az MNB előbb a tőkeáttételes konstrukciók ellen lépett fel, de később már az is felmerült, hogy semmilyen hitelfedezetnek vagy óvadéknak nem fogadják el a lakossági papírt. Ha valaki ez ellen érdemben fel kíván lépni, akkor a probléma kezelését az eredeténél, vagyis a a kibocsátás feltételeinél kell kezdeni. Ha az önfinanszírozási cél miatt érdemes olyan papírt kibocsátani, ami többet fizet, mint amekkora kamattal a bankok hitelt adnak a jó ügyfeleiknek, akkor így fogunk járni. Főleg, mert a bankok nemcsak a jó hitelkihelyezéssel, de a magas forgalmazási jutalékokkal is érdekeltek ebben.
Arról még nincs hír a piacon, hogy a MÁP Pluszt tömegesen megtalálták volna a külföldi magánszemélyek, de erre lenne lehetőségük. Egy euróban gondolkodó külföldinek az 5 éves, 5 százalékos papír visszafedezhető úgy euróra, hogy 4 százalékos hozamot biztosítson, ez még akkor is vonzó,ha a papír nem teljesen likvid, vagy ha a külföldi állampolgár tart is egy kicsit a magyar állam kockázatától.
Mindezek után érthető, hogy nem véletlenül vetette fel Nagy Márton MNB-alelnök az idei közgazdász-vándorgyűlésen, hogy a MÁP Pluszt inkább a kincstári hálózatban és nem a bankokban kellene értékesíteni, szerinte ennek ugyanis 2023-ig 175 milliárd forint költsége lenne (részben az államnál, részben az ügyfeleknél). Ezt a becslést ráadásul még 1800 milliárd forintos értékesítési szintnél mondta, vélhetően ma már még magasabb összeg lenne ez a prognózis.
A bankoknak természetesen nagyon fájna, ha elvinnék tőlük a MÁP Plusz forgalmazását, joggal éreznék magukat átverve, mert az elmúlt hónapban sikeresen átszoktatták az ügyfeleket a lakossági állampapírra, majd az átszoktatás után már kimaradnának a nagy buliból.
Korábban az MNB és az ÁKK azt is remélte, hogy az új papírral visszaszorítható a hazai készpénzállomány. Nos, eddig sajnos a magyar készpénzállomány nem csökken, de legalább már nem növekszik meredeken. Karagich István, a Blochamps ügyvezető igazgatója szerint
az előnyös konstrukció a megtakarítások átalakítását hozhatja, de a párnaciha hatás mérsékelt, megmozdultak ugyan eddig be nem fektetett pénzek, de a vártnál szerényebb mértékben."
Jobban megérezte az új csodakötvényt a befektetési alapkezelői iparág, mindenféle alapot visszaváltanak a lakossági befektetők, csakhogy MÁP Pluszba fektethessenek. Szintén vesztesnek tekinthető a bankbetét és az életbiztosítás is, illetve általában is minden kockázatvállaló befektetés.
A lakossági befektetők úgy érzékelik, mintha könnyű lenne magas hozamot elérni kockázatmentes befektetéssel, viszont így nem észlelik a valódi piaci hozam/kockázat szinteket.
– véli Szécsényi Bálint, az Equilor Zrt. vezetője A nagy eladási siker természetesen drágítja az államadósság finanszírozását, és növeli a kamatérzékenységet is, mert az ügyfél – ha már nem vonzó neki a kamat – kiszállhat.
Vagyis finanszírozás szempontjából a MÁP Plusz nem olyan stabil, mint egy „normál”, előre kibocsátott 5 éves papír, amit a szereplők ugyan tologathatnak egymás között, de az állam nem adott rá visszaváltási garanciát. Az azonban ügyes, hogy a kamat lépcsőzetes, az elején még alacsonyabb, ez a struktúra ugyanis csökkenti az állam kockázatait (a MÁP Plusz fél év után 3,5, egy év után 4 százalék kamatot fizet, majd évente 0,5 százalékponttal növekszik még a kamat, vagyis az ötödik évben már 6 százalék a kamatozás.)
Egyenleget a jó és a rossz hatások között ma még nehéz húzni, de ahogy Karagich István mondja
már most megállapítható, hogy soha, semmilyen befektetési termék nem befolyásolta a modern magyar pénzügyekben ilyen rövid idő alatt, ilyen mértékben egyszerre az általános befektetői attitűdöt, a hozamelvárásokat és a tőkepiaci szolgáltatókat.
A MÁP Plusz
A zárómondat csakis az lehet, hogy minden pénzügyileg racionálisan gondolkodó szereplő (ügyfél, bank, MNB, ÁKK) pozíciója érthető, ugyanakkor a 2000 milliárd forintos siker arra utal, hogy a termék vagy túlságosan is kedvező feltételeket kínál a lakossági befektetőknek, vagy már rég ráépült egy professzionális pénzügyi struktúra.
(Címlap- és borítókép: szarvas / Index)