Háború zajlik a világuralomért. Minden gazdaságilag meghatározó állam harcol, így az Egyesült Államok, Nyugat-Európa és Kína is. Szerencsére ez ma már nem tömegpusztító fegyverekkel történik, hanem vámokkal, devizaleértékeléssel, protekcionista intézkedésekkel. Ilyenkor meggyengülnek a hagyományos együttműködési szövetek, nehezebben fog össze a legfontosabb céljaiért az emberiség, de a tőkepiacok még ebből is profitálnak.
Graham Allison amerikai professzor, a Harvard Egyetem neves politológusa rendszeresen ad elő az Egyesült Államok és Kína kapcsolatáról. Fő tézise, hogy amióta a görög Thuküdidész, az első történetíró megírta „a peloponnészoszi háború” című művét, a történelem ismétli magát.
Mindig, amikor egy ország hirtelen megerősödik gazdaságilag, akkor teret követel magának, és ez az esetek döntő többségében háborúhoz, majd huszadik századi fogalommal világháborúhoz vezet. Mi történt 2400 éve? Athén (Déloszi Szövetség) nagyon gyorsan erősödött meg, és ez a gyengülő, de korábbi hatalmát féltő Spártával, vagyis a Peloponnészoszi Szövetséggel egyre súlyosabb konfliktusokhoz, majd véres háborúkhoz vezetett. Allison az elmúlt 500 évben 16 ilyen látványos felemelkedést azonosított, és számvetése szerint ebből csak négy nem torkollott súlyos háborúba.
Amikor a britek, az ottománok, a franciák, a Habsburgok, a svédek, a japánok, vagy a németek erősödtek meg, abból gyarmatosítási törekvések, súlyos háborúk alakultak ki, és kevés olyan rivalizálás, vagy hegemóniaváltás történt, amikor ez elkerülhető volt. Ilyen volt például az amerikai–orosz-versenyfutás, vagy az, amikor az elmúlt évtizedben Németország nagyon megerősödött Nagy-Britannia és Franciaország rovására.
Az elmúlt három évtizedben Kína emelkedett fel nagyon gyorsan és eddig látszólag békésen.
Háború viszont mintha nem lenne, noha a kínai imperializáció is létező fogalom, gondoljunk a modernkori selyemútra (Egy út, egy övezet programra) – véli Kocsi János, az Amundi részvény portfólió-menedzsere. A tömegpusztító technológiák (atombomba, hidrogénbomba) viszont már annyira fejlettek, hogy a fegyveres világháború esélye alacsony, mert mindenki, aki kicsit is racionális, tudja, hogy egy ilyen háború kirobbantásával önmagát is elpusztítaná.
Ugyanakkor Kína 30-40 éve a bolondját járatta a világgal, gazdasági háborút folytat, protekcionista intézkedésekkel, a belső piaca védelmével, a jüan gyengítésével, nyugati szabadalmak ellopásával. Ezért aztán, ha jól megkésve is, de az eddigi világrend őre, vagyis az Egyesült Államok elhatározta, hogy megleckézteti Kínát. Ez fordult az elmúlt évben világszintű gazdasági háborúba, populizmusba, protekcionizmusba. Az eszközrendszer ismert, kölcsönös vámháború, devizagyengítés, munkahelyek védelme (erről szól elvileg a brexit), gyanakvás, adatbiztonság (5G).
Van, ami ebből inkább önsorsrontó paranoia, más pedig indokolt, hiszen az például valóban kockázat, ha egy ellenséges ország képes meghekkelni majd az önvezető autók idején a nem kellően biztonságos közlekedési rendszereket.
2019. december 15-től az Egyesült Államokba érkező kínai termékek 97 százalékát már érintik a vámintézkedések és az átlagos vámterhelés 21 százalékról, 24 százalékra nő.
A protekcionizmus, a hagyományos együttműködések (G7, G20, NATO, ENSZ) felhígulása káros a világgazdaságnak és rossz az emberiségnek. Sokkal nehezebb lesz ugyanis a kölcsönös adok-kapok mellett együttműködni az emberiség legfontosabb kérdéseiben, vagyis a
Ezek a hosszabb távú jövőnk szempontjából a legfontosabb veszteségek, de a kereskedelem, az ipari termelés visszaszorulásával, a rövid távú gazdasági mutatók, a GDP-növekedési előrejelzések is romlanak.
Azt természetesen érzik a világ kereskedelemre még nyitott, egységesedést kereső országai is, amelyek új szövetségekbe tömörülnek, a legfontosabb új kereskedelmi partnerség, a RCEP (Regional Comprehensive Economic Partnership) például kifejezetten azért jött létre, mert az Egyesült Államok és Kína szövetsége megbomlott, és ez az Egyesült Államok és Nyugat-Európa kereskedelmi viszonyait és barátságát is érintette. Az RCEP tagjai már 3,4 milliárd főnyi lakosságot fognak össze, kiemelten fontos tagok Kína, India, Japán, Dél-Korea és Ausztrália.
Megdöbbentő módon azonban, hiába apad a kereskedelem, hiába csökkennek a GDP-előrejelzések, a fejlett piaci tőzsdék, így főleg az egy évtizede emelkedő amerikai és a német börzék remekül tartják magukat, sőt még mindig emelkednek.
Kocsi János szerint ennek az alacsony infláció, az alacsony kamatszint, vagyis a laza jegybankok az okai. A gazdasági lassulás miatt nincs akkora kereslet, az infláció még mindig lefelé csordogál, így a jegybankok továbbra is laza monetáris politikát folytathatnak, ha pedig alacsonyak a kamatok, a befektetők még mindig tőkepiaci eszközöket, kötvényeket és részvényeket vesznek.
Ez teszi azt lehetővé, hogy egyszerre drágulnak a részvények, a kötvények, de az arany, az ingatlan és még a kriptoeszközök is. Mindez persze csak addig tartható fent, amíg az infláció ennyire alacsony marad.
De az infláció egyelőre tényleg alacsony marad, erről publikált nemrég a Magyar Nemzeti Bank (MNB) is. A vállalatoknak most olcsó a tőke, a hitel, könnyen fejlesztenek, gépesítenek és olyan gyors az automatizáció (a Tescóban kevesebb pénztáros kell, ha több az automatikus pénztár), a robotizáció, a mesterséges intelligencia térhódítása és költségcsökkentő hatása, hogy a cégek nem szorulnak rá a termékeik áremelésére.
Ahogy fontos az Amazon-hatás is, nagyon könnyű a webes áruházakban megtalálni a legolcsóbb terméket, és sokan úgy vesznek termékeket is, hogy elmennek egy fizikai boltba (például egy Libribe), ahol válogatnak, fotókat készítenek, majd otthon megveszik kedvezményekkel a netes áruházakban (példánkban mondjuk a Bookline-on) a terméket.
Ha a tőzsde egyelőre ennyire pozitívan jelez vissza, akkor lehet, hogy rendben van a protekcionizmus? Aligha. A nacionalista, populista, protekcionista kormányzatok és intézkedéseik rövid, közép és hosszú távon is apasztják a kereskedelmet, a kooperációt, és a tőkepiacoknak is csak rövid távon kedveznek.
Ráadásul az önzés tényleg káros a világ problémáinak észszerű kezelése szempontjából is. Ma már a jó nacionalista valójában először globalista. Vagyis, aki a saját nemzetét szeretné erősíteni, azzal teszi a legjobbat, ha a faj fennmaradását szolgáló együttműködésekben részt vesz.
A protekcionizmus tehát alighanem már középtávon is gyengíti majd a részvények, a kötvények értékeltségét. Igaz, mindig lehet olyan portfóliót összeállítani, amelyik a tomboló protekcionizmus idején is sikeres. Ahogy Kocsi János mondja:
(Borítókép: Import autók sorakoznak Los Angeles kikötőjében 2018. szeptember 18-án. Kína további 60 billió dolláros vámtarifát vet ki az amerikai importcikkekre, miután Donald Trump 200 billió dollárral sújtotta a kínai importot. Fotó: Mario Tama / Getty Images Hungary)