Régen is sertepertéltek iszonyúan sötét arcok a Közgáz környékén, 2007-ben például a Kisvállalkozás Tanszék egyik vezető oktatója meghívta az épp szabadlábon lévő Stadler Józsefet előadni a sikerről, a vállalatvezetés titkairól. Sokáig röhögtünk a haverjaimmal, hogy az esemény egyébként milyen pontos pillanatképet adott a teljes kisváll-tanszék akkori színvonaláról.
Eddig viszont abban bíztam, hogy az ilyesmi a múlt. Hiába ismert és népszerű, talán nem hívnák el Berki Krisztiánt sportmenedzsmenti tippekért, és nem Lagzi Lajcsi fejti meg a természeti erőforrások gazdaságtanát. Vagy ha valamelyik diákszervezet mégis tőlük szeretné ezeket eltanulni, akkor az egyetem nem ad rá termet, ha már akkora elit egyetemmé akarna válni a Corvinus.
Ehhez képest épp Tibi atya, pontosabban a három Tibi atyás fickó közül Tóth Máté előadására érkeztem a Közgáz nagyelőadójába. Tibi atya birodalma – brandépítés mesterfokon címmel futottunk neki a sikertörténetüknek, meg hogy a meghívó diákszervezet szerint hogyan váltak ismert
startuppá.
Nos, eddig azt hittem, hogy a sikerük titka teljesen ismert, a modell nagyon egyszerű:
olyat csinálnak, amit senki más nem mer.
Úgy lettek az ország egyik leglájkoltabb Facebook-oldala valahol Kasza Tibi és Schobert Norbi között, hogy a fiataloknak nyomatták azt, hogy az agyatlan vedelés mennyire menő, és tulajdonképpen az alkoholizmus egy bohém jelenség. Az alkoholista, pedofil Tibi atya köré felhúzott tartalmak mellé egyébként még 9gages, reddites mémeket fordítanak, gondolom, azoknak, akik nem tudnak angolul.
A marketingstratégiájuk simán nemcsak etikátlan, hanem tuti büntetendő is lenne, ha bárki bármikor ellenőrizné a Facebookon ezeket az ajánlatokat. Tévében már biztosan nem süthetnék el a virális piálós tartalmaikat, és nem véletlenül nem indít agyatlan itatós kampányt a Varga Pincészet vagy a Dreher Sörgyárak (nemcsak iskolásoknak, hanem felnőtteknek se), mert őket ellenőrzik, és esetleg meg is büntetnék erősen. Közösségi médiában meg kisebb szereplőként, úgy tűnik, lehet, és ez nem csak az alkoholt népszerűsítő tartalmakra igaz nálunk.
Ha megcsinálhatnám a „mocskos tolvaj cigányok, ezt kóstoljátok meg” felütéssel és pár hasonló mémmel a legális bakancsmárkámat, hamar monopólium lennék a fajgyűlölőpiacon. Vagy kínálhatnánk csak simán cigit gyerekeknek, „arcom, amikor elkérik az utolsó szálat” mémekkel, régi menő filmekből készült kivágásokkal, bölcs Hamvas Béla-idézetekkel, röhögő Churchill-képes szimbólumokkal. Aztán indítsuk rá a saját cigimárkáinkat.
Amellett, hogy közösségi médiát érdemben csak külföldi tulajdonosaik ellenőrzik a saját megfontolásaik alapján, az is gond, hogy a piálás tényleg elég elfogadott nálunk. Ha a szomszéd cigivel traktálná a gyerekünket, rögtön feljelentenénk, de ha néha kicsit bekúratja házipálesszzel, az lehet barátságos dolog. Elfogadott vicces sztorit mesélni a hullarészegen hazavezetésről, bunkóság nem inni egy felest a házigazdával, ha kínálja.
Ráadásul az államnak se lehet nagy a szája, mert hiába mondják azt minden lehetséges alkalommal, hogy az alkoholfogyasztást komolyan vissza kéne szorítani nálunk, a valóságban szó sincs semmi ilyen szándékról, sőt, állami pénzből megy a szeszmarketing.
Hiába tűnik úgy, mintha a reklámtörvény lényegében Tibi atya szinte teljes alkoholos marketingtevékenységét kifejezetten tiltaná, nálunk minden törvény csak úgy működik, ha a népesség jámborabbik fele magától betartja, a maradékot meg valaki hajlandó néha ellenőrizni. Tibi atyát ezek szerint az elmúlt hét évben senki nem akarta.
„Tilos alkoholtartalmú ital olyan reklámja, amely
a) gyermek-, illetve fiatalkorúaknak szól,
b) gyermek- vagy fiatalkorút mutat be,
c) alkoholtartalmú ital mértéktelen fogyasztására ösztönöz, vagy negatívan tünteti fel az önmérsékletet, illetve az alkoholfogyasztástól való tartózkodást,
d) az alkohol fogyasztását jobb fizikai teljesítménnyel vagy járművezetéssel kapcsolja össze,
e) olyan benyomást kelt, hogy az alkohol fogyasztása hozzájárul a társadalmi vagy szexuális sikerhez,
f) azt állítja vagy olyan benyomást kelt, hogy az alkoholnak gyógyászati tulajdonsága van, serkentő vagy nyugtató hatású,
g) azt állítja vagy olyan benyomást kelt, hogy az alkohol személyes konfliktusok megoldásának eszköze lehet, vagy
h) a magas alkoholtartalmat az italok pozitív minőségi jellemzőjeként hangsúlyozza.”
Szóval egy ilyen szabályozási vakfoltot használ ki a márka, amit az állam is szemlesütve tűr, noha a fiatalok vedeltetése nyilvánvaló nettó kárt okoz az országnak. Még azzal együtt is, hogy tényleg ipari mennyiségben fordítanak le angolul megjelent mémeket.
Na de térjünk vissza az előadásra. A Tibi atyás előadásra majdnem teljesen megtelt a Közgáz újabbik épületének nagyelőadója, és nagyon úgy tűnt, hogy mindenki őszinte lelkesedéssel várta az itatás rocksztárját, Tóth Mátét.
Máté a Tibi atyát toló háromfős csapat egyike, de talán ő szerepel a legtöbbet közülük. Orvosként végzett, de egy percet sem dolgozott a szakmájában, mert nem fizetik meg, meg az „önazonosság” miatt se. Nagydarab, vidám, flesselgetős fickónak tűnt, akinek ha eszébe jut valami új sztori, „asszociálgat”, ezért nem visz végig többmondatos gondolatmeneteket. Persze lehet, hogy csak fáradt volt, mert nemrég érkezett meg dubaji útjáról. De ő nem azért ment, „mint a valóságshow-szereplők”, neki „épen maradt a segge”, és egyébként is heteroszexuális.
Láthatóan imád szerepelni, el is mondta, hogy mennyire élvezi, hogy előadni hívják ide-oda, Erdélyben egész turnéja is volt a Tibi atyás műsorral, nagyon bejött neki. Engem valamiért egyből a közgázos gólyatáborok hangulatára emlékeztetett a fellépése.
A Tibi atyás sztori önmagában nagyon rövid. A haverjaival már korábban is csináltak egy ortó viccekkel operáló blogot, de ott egyszer túllőttek a célon, le kellett állítani. De annak a romjaira 2012-től fel lehetett húzni az itatós Tibi atya figuráját. Több módon próbáltak pénzt csinálni a lájkolóikból, először csak vasalt pólókkal, aztán pár együttműködés révén sikerült nyitniuk kocsmákat is, több-kevesebb sikerrel.
Kiadták a saját borukat is, ami bukás lett, de most dobozos fröccsel próbálkoznak, amiben nagyon hisznek. Emellett egyszer szerveztek egy fesztivált is Tiszafüredre, ami jó pénz volt még. A Céginfo adatai alapján céghálójukban a fő cégük a Humbák Művek Kft., ami 58 millió forintos árbevétel mellett 17 millió forintos eredményt csinált tavaly. Átlagosan 3 fő volt ide bejelentve, minimálbér körüli összegen.
Igazából nem is előadás volt, Máté kérdésekre válaszolt egy iszonyú modoros moderátorgyerek közreműködésével. És amilyen vidáman indult az egész, annál durvább dolgok kerültek szép sorjában. Engem már az is meglepett, hogy Máté nem először Tibi atyázik itt, korábban talán a Vállalkozásbarát Ferencváros program keretében hívták fellépni.
De azt is megtudhattam tőle, hogy 2012 előtt nem nagyon volt vicc a magyar interneten, csak ilyen Narancs, Tetves és Dugó szintű tréfák, de aztán jöttek ők. Emellett szerinte „hofis és bödőcsös részeg vonalat” visznek a vicceikben. Nekem ez sose jutott volna eszembe Tibi atyáról, de láthatóan fontos volt neki, többször is elhangzott ez a hofis-bödőcsös állítás.
Erős volt még, hogy Tóth szerint egyáltalán nem mémfordító oldaluk van piálós extra tartalmakkal és reklámokkal, hanem teljesen más: Tibi atya nem kevesebb, mint
az ország vezető online véleményformálója lett.
Mondjuk, erről azért megkérdezném először Schobert Norbi vagy Kasza Tibi véleményformálókat is, három vezető biztos nem fér bele. És akkor ez még csak a Facebook.
Tóth Máténál inkább azt láttam, hogy
őrületesen szeretné, ha odafigyelnének a véleményeire.
Bizonyítékként hozta a fontosságára, hogy most is őt fotózza az Index fotósa, ez is azt jelzi, hogy ő egy valaki. Elkezdett vlogolni is, hogy ott is ossza a véleményét, de nem szeretné, ha youtubernek vagy vloggernek hívnák. Fel is írtam, hogy ő akkor egy influencer.
Igazából a magyar Youtube-on sincs igazán „a normálisabb tartalmakból”, csak gagyit néznek szerinte az emberek. Máté pedig azt vette észre, hogy van igény a véleményére politikai, társadalmi témákban. Emellett rendszeres kommentelő a nagy újságoknál, mert elégedettséggel, „vállveregető érzéssel” tölti el, ha sok lájk van a kommentjén. Egyébként akar csinálni egy saját online újságot is ezeknek, egy olyasmire gondolt, mint a Player.hu. Én meg közben csak arra gondoltam, lehet, hogy csak meg kéne simogatni a fejét azzal, hogy:
Egy tényező vagy, Máté. Sőt, egy nagy tényező, egy kurva nagy tényező!
Ott meg már kifejezetten megsajnáltam, amikor egy indexes sérelmét idézte fel: épp kommentelgetett a Charlie Hebdo-mészárlás kapcsán az egyik indexes cikknél, amikor az egyik kommentje után kitiltották.
És ő pedig kiakadt, hogy hol van itt szólásszabadság, hogy lehet, az egyik oldalon védik a szólásszabadságot, a másik oldalon pedig ő nem kommentelhet, azt amit akar. (A megoldás ott van, hogy a szólásszabadság soha nem azt jelentette, hogy bármilyen tartalmat meg lehet osztani, de ezt most nem volt mód elmagyarázni.)
Ezután emlékezete szerint a barátai addig fűzték az indexes adminisztrátort, amíg az visszaengedte. Ebből pedig Máté nem azt szűrte le, hogy kapott még egy esélyt, hanem hogy az Index végre belátta, a szellemes kommentjei igazából feldobják a vitákat.
Attól még, hogy megpróbálják sok emberhez eljuttatni a véleményüket, a vedeltetős cégcsoport sem fog leállni. Van két kocsmájuk, elképzelhető, hogy nyitnak egy harmadikat. Emellett a dobozos fröccsükhöz is nagy reményeket fűznek, jön két új ízesítés is, egy forraltborosabb és egy narancsosabb.
Tibi atyáék ugyanis arra lettek figyelmesek, hogy a Bacardi Breezer-szerű termékek milyen jól mennek Angliában, csak pont olyat csinálni drága, úgyhogy ők borkoktél néven csinálnának borból hasonlót. Voltak olyan fogyasztóik, akik a 7,7 százalékos fröccsüknél arra panaszkodtak, hogy túl alkoholos, de Máté nekik annyit üzen, hogy inkább csak ezek a fogyasztók nem elég kemények. A diákközönség egyébként tombolt az ilyen szintű viccek után.
Volt még egy olyan is, hogy nem használtak strómanokat a cégalapításnál, nem adtak oda egy csövesnek a hárommillió forintot, hogy alapítson nekik abból céget. Pláne mert a csövi talán elköltötte volna kajára. Ez is jót ment a közönségnél. Én meg csak azon gondolkoztam, hogy ez a soklájkos csávónak szól, vagy ezek tényleg ilyen szédületes hofis poénok.
Tóth Máté még felvetette egyébként azt is, hogy lehet, hogy a csapatuk fogja átvenni egy hazai multi teljes social media tevékenységét. Nem mondta el, hogy melyikét, de én nagyon bízom a Molban vagy az OTP-ben, őket biztosan követném minden csatornán, ha megszavaznák a bizalmat Mátééknak.
Moderálási elveikbe is beavatta közönséget, ők arra mennek rá, aki szerintük rosszindulatú, nem építő kritikát fogalmaz meg az oldalukról. Ezeket se tiltják ki feltétlenül, hanem csak elrejtik a hozzászólásukat, és akkor azt hiszik az érintettek, hogy csak senki nem reagál rájuk. Olyan hülyék, hogy nem mennek rá egy másik Facebook-accounttal megnézni, hogy látszik-e – tudtuk meg Mátétól. Egyébként azért nyomulnak szívesen az Instagramon, mert ott ezek a rosszindulatú kommentelők kevésbé tudják szétcsapni az üzeneteiket.
Nagyon kíváncsi voltam még, hogy ezek után mit kérdeznek a hallgatók. De a kérdések végül elég kiábrándítóak voltak, nagyjából a „mi a kedvenc színed?” és a „felvennétek gyakornoknak?” témák körül forogtak.
Tóth szinte magától kezdett el arról beszélni, hogy mennyire elege van már abból, hogy a vedeltetéssel kritizálják a tevékenységüket. Hiszen ezt már leírták százszor, pláne, hogy 2012 előtt is voltak alkoholisták. Én nem tudom, hol van ez százszor kinyilvánítva, de például egy ilyet találtam korábbról, amiben Tóth szerint
felesleges arra felszólítani a fiatalokat, hogy ne igyanak, hiszen ez úgysem lenne megoldás. Inkább azt próbálják elérni Tibi atyán keresztül, hogy igyanak minőségi bort vagy fröccsöt...
Ez, mondjuk, egy erős logikai bukfenc, mert ha nem hatékony azt mondani a gyerekeknek, hogy ne igyanak, arra nem az az egyetlen lehetséges válasz, hogy akkor igyatok elképzelhetetlenül sokat, lehetőleg az én termékeimből.
Kifelé menet még azon gondolkoztam, hogy akkor hinném el, hogy Mátéék az egyik legnagyobb magyar lájkvadászok a közösségi média jelenlegi algoritmusai alapján, ha nulláról befuttatnának mondjuk egy nem addiktív, felnőtteknek értékesített holmit bármilyen ellenőrzést kiálló marketinggel. Egyelőre ugyanis van egy ellentmondásos, de ismert márkájuk egy pedofil, alkesz papról, ez pedig idővel csak cikibb lesz, menőbb jó eséllyel nem.
A forralt boros vagy narancsosabb dobozos borkoktéljuk meg első hallásra megnyugtatóan hangzik, mert amelyik tizenéves ezektől lesz alkesz, az valószínűleg meg is érdemli.
(Borítókép: Nagy Szabolcs / Index)
A Budapest Business Club nevű, magukat csak BBC-ként aposztrofáló, újabb alapítású közgázos diákszervezet hívta el Tibi atya Mátéját az érdeklődőknek.