Soltvadkert gazdag kisváros, a hazai műanyag-feldolgozás központja. Orgovány szegényesebb település, amolyan tanyavilág, az emberek főleg a mezőgazdaságban dolgoznak. Meglepő módon, a hazai pénzügyi szektor csődökben gazdag történetében e két Bács-Kiskun megyei település takarékszövetkezetei okozták a legnagyobb bajt.
Soltvadkert és Orgovány története nemcsak azért hasonló, mert két Bács-Kiskun megyei településről van szó, hanem azért is, mert az egykori takarékszövetkezeti világ minden baja visszaköszön ezekben a sztorikban. A helyi szövetkezeteket kiskirályként vezették olyan emberek, akik a szövetkezeti vagyont magukénak érezték.
Ezeket az embereket és 2-3 belső segítőjüket igazán nem kontrollálta senki, sőt, országosan is ismert csalók is segítették a kreatív pénzszerzési módozatokat. A nemtelen visszaélések mellett jellemző volt az az erkölcsileg kevésbé aggályos, de bankszakmailag ugyanolyan káros gyakorlat, hogy az ismerősök nehézségei alatt nagyon megértő maradt a takarékszövetkezet.
Ez a két takarékszövetkezet úgy volt külön-külön is az ország három legnagyobb takarékszövetkezete között egykoron, hogy a fiókhálózatuk el sem hagyta Bács-Kiskun megyét.
Soltvadkert és környéke gazdag vidék, a 7500 fős város, valamint a közeli Kecel és Kiskőrös jóléte révén, aranyháromszög néven is ismert. A térség műanyag-feldolgozással foglalkozik leginkább, de korábban olyan illegális üzletágakban is meghatározó volt, mint a borpancsolás, a cigaretta-csempészet, vagy éppen a szőkített olaj értékesítése.
Itt működött a Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezete, amely 2012-ben dőlt be. A Bács-Kiskun megyei városban 15,3 ezer betétesnek összesen 33 milliárd forint kártalanítást fizetett ki az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA). Ez volt az OBA addigi történetének a legnagyobb csődje.
Kaskantyú – ez egy ezer főnél is kisebb település, de még itt is volt fiókja a soltvadkerti szövetkezetnek. Amikor aztán kiderült, hogy baj van, a felügyeleti munkatársak egymásra néztek,
Kaskantyú, te már hallottál róla?
Hiába működött azonban a kis Bács-Kiskun megyei fiókhálózat egészen kicsi településeken, a kár óriási lett.
Hamarosan a felügyelet vezetése számára is egyértelmű volt, a megdöbbentően magas betétállomány nem magyarázható mással csak az olajos pénzekkel.
Két évig nem is döntötte meg senki ezt a negatív rekordot, aztán 2014-ben az Orgoványi Takarékszövetkezet csődje során, a mindössze 3500 fős, tanyákkal körülvett agrártelepülésen sikerült 30 ezer betétesnek 54 milliárd forint kárt okozni.
Abban természetesen nincsen ellentmondás, hogy sokkal több a károsult, mint ahányan a központi településen összesen laknak, mert ezeknek a kicsi takarékszövetkezeteknek is volt vonzáskörzetük, hálózatuk.
Orgoványnak még Kecskeméten is volt fiókja, és a megyeszékhelyen egész sokan bankoltak a nagy kereskedelmi bankok helyett takarékszövetkezetben.
Megdöbbentő, de igaz, máig voltaképpen ezek a legnagyobb hazai bankcsődök. Soltvadkertnél és Orgoványnál több károsultja és nagyobb kárértéke csak a Buda-Cash brókercéghez kötődő négy banknak, a DRB-bankcsoportnak volt, de azért az mégiscsak egy országos hálózatban működő banki négyes volt.
Mindkét ügy végül a rendőrségen landolt, de jellemző a hazai igazságszolgáltatás lassan őrlő malmaira, hogy ítéletek a mai napig nem születtek. De miért mentek csődbe ezek a sikeres takarékszövetkezetek?
Soltvadkertről azt hallottuk, hogy a korábbi illegális olajüzletek és a takarékszövetkezet élete összefonódott.
A térségben sok volt a módos ember, de a részben illegális üzleteken meggazdagodó kör nem volt lojális, vagy törvénytisztelő, amikor a takarékszövetkezet került bajba. Azt már eltérően mesélték a helyiek, hogy a gátlástalan bűnözők fenyegették, zsarolták hitelekért a szövetkezeti vezetőket, vagy azok szívesen üzleteltek a gazdag körrel maguktól is, mindenesetre
a nem megfelelően lepapírozott és nem kellő fedezettel ellátott hitelszerződések hatalmas veszteséghez vezettek.
Orgoványon is hasonló folyamatokat gyanít a rendőrslég. A gyanú szerint az ügyvezető igazgató alakított ki 2006-tól olyan hitelezési mechanizmust, amely sem a belső szabályzatoknak, sem a jogszabályoknak nem felelt meg.
Orgoványban is a „kiszervezett hitelek” voltak a fő probléma, de nem csak a bennfentesekkel volt baj.
Ahogy egyik forrásunk mesélte, a faluban a válság után sétált a főutcán a takarékvezető, amikor megállította egy ismerős:
Az uramat kirúgták, nincs munkahelye, most nem tudunk törlesztőt fizetni.”
- mondta egy járókelő.
Semmi gond Marika, majd fizessetek akkor, amikor tudtok.”
- nyugtatta meg a helyi takarék vezetője.
At emberi párbeszéd bankszakmai nyelvre lefordítva, írásbeli hitel-átütemezés helyett szóbeli megállapodás alapján módosultak a hitelek feltételei, a működés a bankszakma alapvető kockázat-kezelési feltételeinek sem felet meg.
A két bedőlés egymástól sem volt teljesen független, a takarékszövetkezetek vezetésének még közös ügyleteik is voltak, így az elhíresült Air Control Hungary Találmány – és Szabadalomhasznosító Zrt, amely egy kifejezetten zavaros, offshore hátterű vállalkozás volt.
Ráadásul, bár ezek a kisebb szövetkezetek messze voltak a fővárosi központtal működő dörzsölt hazai pénzügyi világtól, de mégis mindkét szövetkezet olyan ismert fővárosi körökkel dolgozott együtt, akik a nyilvánosságot jobban megmozgató ügyekben is érintettek voltak.
A soltvadkerti takarék az azóta szintén bedőlt Quaestorral ügyeskedett,
2004 környékén összesen 2,3 milliárd forintos kárt okozott a szövetkezetnek az, hogy a takarék vezetője és a Quaestor vezetője kölcsönösen előnyös, de valójában jogellenes, fiktív ügyleteket kötött.
T. Csaba, a Quaestor vezetője a vád szerint abban segédkezett, hogy a takarékszövetkezet vagyonából némi áttétellel a szövetkezet vezetőjének családját támogatta.
Mindezért cserében a Soltvadkert és vidéke segített a Quaestornak garanciákat, fedezeteket adni, ebből lett a hatalmas bukás.
(Borítókép: Ügyfelek várakoznak az Orgovány és Vidéke Takarékszövetkezet kecskeméti fiókja előtt 2014. július 7-én miután a Magyar Nemzeti Bank visszavonta a pénzintézet engedélyét. Fotó: Ujvári Sándor / MTI)