Az orosz gáz nagy üzlet. A kereskedelem legismertebb szereplője az éppen 25 éves orosz–magyar cég, a Panrusgáz. A Gazprom és az MVM mellett ennek a cégnek van egy kevésbé ismert bécsi hátterű tulajdonosa is, a Centrex. Utóbbinál nagy változás készül, és már új emberek bukkantak fel. Mi történhet a magyar gázpiacon?
Túlzás lenne azt állítani, hogy a hazai gázszakma bepánikolt volna, de tapasztalataink szerint az iparág vezető hazai szereplőit nagyon érdekli és kifejezetten zavarja, hogy van egy változási folyamat, amibe pontosan nem látnak bele.
Az orosz–magyar gázüzletről lesz szó, kezdjük gyorsan pár alapvetéssel!
Orosz oldalról a legfontosabb szereplő a Gazprom-csoport, a külkereskedelem szempontjából a csoport Gazpromexport nevű cége, míg finanszírozás oldaláról a Gazprombank a lényeges játékos. Ennek a társaságcsoportnak alapvetően az az érdeke, hogy minél több gázt adjon el, ha lehet, minél magasabb áron.
Jelenleg az európai kontingens évi 200 milliárd köbméter orosz földgáz, ám az oroszok szívesen növelnék is a mennyiséget, amire potenciálisan van is esélyük, főleg a holland kitermelés (a híres-hírhedt groningeni mezők) visszaesése miatt. Mint arról korábban a G7 is írt, Európa egykoron legnagyobb gázmezőjének kiszippantása veszélyes földmozgásokat okozott, így máris alaposan csökkenteni kellett a kitermelést, hamarosan pedig teljesen leállhat ez a forrás.
Ebből a 200 milliárd köbméterből mi magyarok még 5 százalékot sem fogyasztunk el, hiszen a magyar gázfogyasztás valamivel 10 milliárd köbméter alatti, viszont tranzitország is vagyunk, több mint 20 milliárd köbméter gáz áthalad rajtunk (Szerbia például ma még csak Magyarországon keresztül vesz gázt), vagyis az orosz–magyar gázkapcsolatok is fontosak.
Orosz szempontból egyébként ma a két legfontosabb európai partner Németország (az atomot és szenet leépítő államnak óriási a gázfogyasztása) és Ukrajna (a tranzitban betöltött kiemelt szerepe miatt). Éppen amikor e cikk készül, viszonylag pozitív hírek jelennek meg arról, hogy a pocsék orosz–ukrán viszony sokféle konfliktusa (csak felsorolásképpen van háború, területi vita, egyházszakadási helyzet, nyelvhasználati viszály) közepette talán a gázszállítási megbeszéléseken előrehaladás érhető el.
Na de vissza az orosz–magyar gázüzlethez, ebben a relációban vannak kiemelten fontos céges szereplők, a legtöbb orosz gáz a Gazpromon, a Panrusgázon és az MFGK-n keresztül jut el Magyarországra. Kik ők?
A Panrusgáz szerepét ma sokan megkérdőjelezik, de amikor 1994-ben elindult, volt egy nagy pozitív hatása, egy nagyon korrupt és nagyon „szolgálati” rendszert váltott le. A kommunista magyar külkereskedelem impex végződésű csökevényei közül a Mineralimpex felelt a gázbehozatalért. Mint a többi impex, ez is egy titkosszolgálatokhoz (konkrétan a katonai hírszerzéshez) volt kapcsolva, például Moammer Kadhafi Líbiájának nyugat-európai kapcsolatait is egyengette. Egy Russay István nevű ember volt a legismertebb vezetője, akiről, amikor meghalt, kiderült, hogy nyugat-európai, elsősorban svájci széfekben temérdek arany, ezüst, dollár és részvény maradt utána. A korrupt rendszernek az MDF-kormány véget szeretett volna vetni, 1994-ben fogadták el az első gáztörvényt, ez alakította ki az akkori gázipar eljárásait, importőrrel, kereskedővel, tárolóval, szállítóval, mindent az energiahivatal felügyelt és létrejött a Panrusgáz.
Az előbbi felsorolásban a gazdasági szereplők előtt ismert és nagy vállalatokról írtunk, egy cég lóg ki közülük, a Centrex. Róla alighanem kevesen hallhattak, itthon mindössze tíz alkalmazottja van, igaz, ők tízen 59 milliárd forintos forgalmat generáltak tavaly.
A szakma hetek óta erről a társaságról pletykál. Valami történik ugyanis ennél a titokzatos cégcsoportnál és a szakma azt sejti, hogy bár
látszólag nyugati entitások üzletelnek, de valójában Oroszországon belül érdemes keresni a változás mozggatórugóit.
Tényleg nehéz lenne felsorolni, hogy az elmúlt napokban hány pletykát hallottunk arról, hogy ki viszi a céget, magyar NER-es, energetikai körök, orosz gazpromos, titkosszolgálathoz kötődő, esetleg arab, vagy amerikai befektetőkről is szólt a fáma.
A Centrex izgalmas cégcsoport, mi a magyar vállalkozással fogunk foglalkozni, de valójában ez egy bécsi központú nemzetközi cég, amelynek mindenféle magyar, olasz, osztrák, szerb, orosz és üzbég pozíciója is van. Kiemelten fontos a
A piac ezt az áttételesen a Gazprombankhoz köthető céget, erős leegyszerűsítéssel egy amolyan Gazprom-végnek tartotta, vagyis egy olyan cégnek, amely a Gazprom elgondolásai mentén, de ciprusi struktúrákon keresztül aktív a piacon. Nevezzük amolyan profitközpontnak, amelyiknek közvetlen gázforrása is volt a Gazpromtól. Ami pedig a piacot lázban tartó változásokat illeti, Ausztriában már be is jelentettek egy dealt, igaz, itthon még nem hagyta mindezt jóvá a MEKH, vagyis az energiahivatal.
Kik ennek a társaságnak az ismert arcai? Eddig a cég legfontosabb magyar munkatársa (vezetője) egy, az iparágban nagyra tartott szakember, Szitó János volt. Ő egykoron Oroszországban (akkor még Szovjetunióban) végzett, erős orosz kapcsolatokkal rendelkezik, hazatérve sokáig a Mol-csoport gázüzletágában dolgozott, innen érkezett ebbe a bizalmi állásba. Úgy tudjuk, hogy a tulajdonosváltozás után ő sem marad a cégnél.
A cég egyébként itthon annyira gazpromos,, hogy a Centrex és a Panrusgaz ugyanott, az Alkotás utca 50-ben rendelkezik irodákkal, annyira nem lehet számukra bonyolult egyeztetni. Mire felérnek a lifttel már mindketten tudják, hogy mit kell csinálni"
– mondta egy iparági szakember.
A centrexeseknek jó állása lehet, a társaság különböző jelentései és a Céginfo.hu adatai alapján például az is kiolvasható, hogy a tíz munkatárs éves bérköltsége 424 millió forint, vagyis havi 3-4 milliót keresnek átlagosan itt a munkavállalók. De a legérdekesebb az, hogy a cégben hamarosan régi, ismerős arc lesz a megmondóember.
Elsősorban Csiba Péterről, az MVM korábbi elnök-vezérigazgatójáról hallottuk ezt. Többen is elmesélték, hogy ő „beszélget” újabban a Centrex erős embereként, állítólag benne van egy három tagú, szűk vezető testületben.
Csiba Péter korábban sokáig a francia GDF (ma Engie) vezetője volt itthon, majd az MVM elnök-vezérigazgatója, aki később Zsuga Jánossal osztozott a csoport irányításán. Aztán később távozni kényszerültek és hamarosan kirobbant az MVM nagy botránya.
Egy ideig az terjedt el a piacon, hogy a Centrex hátterében további magyar üzletemberek is felbukkanhatnak, elsősorban Heim Péter (korábban Aegon Alapkezelő) és Knopp András (korábban MSZMP, EMFESZ) befolyásáról hallottunk, de állítólag ők vagy nem is voltak benne a nagy változásban, vagy levették őket a projektről, de az utóbbi napokban azt hallottuk a piacon, hogy az érintettek nincsenek rajta ezen a projekten.
Miért érdekes a szakmának ez az egész Centrex-kérdés? Elsősorban azért, mert az orosz–magyar gázüzlet legnagyobb csatornája, vagyis a Panrusgáz szerepét sokan megkérdőjelezik, illetve az oroszok (a Gazprom, a Gazprombank, de a Centrex is) sokszor,ütköznek amerikai kritikákba, embargóba, szankcióba, tilalmi listába.
Az átalakítás egyik lehetséges oka ezen szankciók kikerülése, egy új struktúra felépítése lehet.
Másrészt azért is, mert a fő csatorna mellett mindig van még néhány cég a régióban, amelyik közvetlenül is tud orosz gázt vásárolni (ilyen például a horvát PPD, a magyar eredetű, de nemzetközi MET, a német Uniper, vagy az említett bécsi Centrex is).
A kérdés az, hogy ezek mennyire tartós szereplők, mennyire preferáltak Moszkvában, de az is izgalmas, hogy milyen modellben kapnak gázt.
A magyar gázpiacon ugyanis olykor egyes képesek érdemi zavart kelteni a piacon. A Centrex a maga 700 millió, esetleg 1 milliárd köbméteres kontingensével még nem ilyen, de például a kalandos történetű EMFESZ már izgalmasabb volt, mert ez a cég 3 milliárd köbméter gázzal állított olcsó versenyt itthon a Gazpromnak.
Később iszonyatos veszekedés kezdődött a cégért, amely végül be is dőlt. Vicces, vagy inkább felfoghatatlan időszak volt. Az egymást dollárszázmilliókra perlő orosz és ukrán körök (magyar háttérsegítőkkel) egyaránt a Szabadság téri Bankcenterben béreltek irodát, a csúcsvezetők minden lépését testőrök sora kísérte. A mai napig zajlanak perek az egymással veszekedőüzleti körök között.
A háttérfolyamatokat nehéz pontosan összerakni. Állítólag a Centrex jelenleg azért volt „óriási király”, mert egyrészt közvetlen szerződése volt a Gazpromtól, másrészt sokszor olcsóbban tudott gázt adni, mint a Panrusgáz, végül harmadrészt nagyon rugalmas beszerzési lehetőségei voltak.
De vajon kié lesz a Centrex, ha a MEKH is jóváhagyja a vásárlást? Ezt biztosan nem tudhatjuk, de a piac azt gyanítja, hogy amennyiben nyugatinak is tűnik majd, azért valamiképpen orosz lesz az.
Tegyünk össze pár információmorzsát! Mi az, amit hivatalosan tudunk?
Az osztrák Szövetségi Versenyhivatal (Bundeswettbewerbsbehörde) már 2019. augusztus 27-én kiadott egy közleményt arról, hogy
a luxemburgi Cofilux Investment kívánja megvásárolni az osztrák Centrex Europe Energy und Gas AG-t.
A Cofilux tulajdonosa a belga Marc Edmond Vanhellemont, aki egyben a cégcsoport ügyvezető igazgatója is. Természetesen nem ő a fontos szereplő, vélhetően egy ügyvéd, vagy más cégképviselő lehet csak, hanem az sokkal fontosabb, hogy kit képvisel.
Említettük, hogy a Gazprom sokkal több, mint egy cég, politikailag is fontos erőközpont, tele szolgálati emberekkel. Vlagyimir Putyin orosz elnök már egy ideje rendezgeti a Gazpromon belüli erőviszonyokat, amit olykor felfelé buktatásnak, máskor nyugdíjaztatásnak, megint máskor „korrupcióellenes harcnak” láttatnak.
A gazpromos topvezető. Alekszej Miller (eddig) a helyén maradhatott. Lehet, hogy teljesen véletlen, de érdekes, hogy Putyin milyen szívesen alkalmaz oroszországi németeket, Miller mellett German Gref Szberbank-főnök is német származású.
A magyar gázkereskedelem szempontjából kulcsfontosságú örökös második ember, vagyis Alexander Medvegyev azonban távozni kényszerült és a jövőben már döntően a Zenit Szentpétervár futballcsapat irányításával foglalkozik.
A „kis medve”, ahogy az orosz belpolitikában és gázkereskedelemben jártas magyarok nevezik, (nagy medveként Dmitrij Medvegyev miniszterelnököt nevezik) kiugró teljesítménye volt, hogy felépítette a Gazprom európai kereskedelmi hálózatát (mindenféle, részben ciprusi hátterű gázkereskedőn keresztül).
Állítólag most ezen fognak változtatni, és valamifajta egyszerűsítés várható, kevesebb partnert szeretne a Gazprom. Igaz, arról is hallottunk, hogy egyfajta versenyző struktúrák is kiépülhetnek, ebben lehet szerepe a Centrexnek.
Forrásaink szerint ebben a folyamatban a magyarok főleg szemlélők lehetnek, de akár be is léphetnek. Például azzal, ha a Panrusgázban valaki jelzi, hogy a tulajdonosváltás miatt szívesen kivásárolná a Centrexet, vagy, ha az energiahivatal nem hagyja jóvá a hazai piac szempontjából a tulajdonosváltást.
Ez persze nem valószínű, inkább elképzelhető az, hogy az új helyzetben máshogyan érdemes tárgyalni. Mert állítólag az orosz gázkereskedőkkel nem könnyű egyeztetni, minden tárgyalópartner nagyon lassú, szinte mindenben a nagyfőnök Millerig mennek fel a döntések, ugyanakkor
az oroszok valójában bámulatosan felkészültek.
Értelemszerűen nekik van a legtöbb információjuk az európai gázpiacról, náluk ér össze minden, és újabban már a jogi és nyelvtudásuk is tökéletes. Ami megnyugtató, hogy bár nehéz partnerek, de ha végül a felek leírtak egy szállítási szerződést, az orosz fél mindig szállít, mindig betartja a szerződésben foglaltakat Amúgy akár keleti, akár nyugati hatalmakról van szó, az közös, hogy minden ország elég nemtelen jogi, nemzetközi jogi és akár törvényhozási akciókkal is küzd a jobb gázpozícióért.
Ha tippelni lehet, a Centrex most egy kicsit fontosabb cég lesz. Ugyan volt olyan iparági forrásunk, aki szerint árulkodó, hogy nem a NER első vonala fogott pozíciót a társaságban, de más arról mesélt, hogy a Centrex, amikor most gazdát cserélt, iszonyú drága volt.
Többen is nagyságrendileg arra utaltak, hogy a társaságot a vevő, a benne levő készpénzzel együtt 250 millió euróra taksálta. Igaz, állítólag azért volt annyi cash a társaságban, mert egy olyan cég, amelyben az érték több mint 50 százaléka cash, adómentesen cserélhet gazdát.
Mindenesetre, akik megvették, alighanem hosszabb távon bíznak a Centrex szerepében. Bizonyos versenytárs magyar szereplőket azonban ez az újratervezés most nagyon zavar, mert attól félnek, hogy őket viszont hátrébb tolják az értékláncban.
(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)