Kijött a Versenyképességi Kutató Központ hatodik jelentése. Ez alapján jó önbizalomnak örvendenek a vállalatvezetőink, de igazából alacsony az innovációs potenciáljuk. A környezeti szempontok egyre fajsúlyosabbak, bár ezért a legtöbbet a szabályozás tud tenni. A digitalizáció is újra fontosabb, miközben legjobban a kereslet visszaesésétől félnek, de magas bérek, a korrupció és a feketegazdaság is gond.
"Felszínen tartott", alacsony dinamikájú magyar gazdaság képe rajzolódik ki a BCE Versenyképességi Kutató Központjának legfrissebb nagy felmérése alapján. A kedden bemutatott Versenyképességi Pillanatkép - 2019 során a magyar gazdaság egyik legfontosabb rétegét, a közepes vállalatokat vizsgálták Chikán Attila, Czakó Erzsébet és Losonci Dávid vezetésével. Itt az elsődleges elemzések alapján
punnyadt gazdaságot látunk,
néhány fura ellentmondással tarkítva.
A versenyképességet egyébként a háztartások, a vállalatok és az állami vezetés adja össze, nyilván egymástól nem függetlenül. Ezen belül fókuszálták itt most a közepes magyar vállalatokra.
A cégek pozitív gazdasági ciklusról számoltak be, 70 százalékuk érezte tervezhetőnek a működési környezetét. A környezet olyan részeit, mint a monetáris vagy a gazdaságpolitika, közigazgatás 50 százalék ítélte semlegesnek. Ez arra utal, hogy kiismerik magukat a cégek, tudomásul vették a körülményeket, és ebből próbálják a lehető legtöbbet kihozni Chikán szerint.
A politikai dolgokat a többség közömbösnek tartja, viszont egyértelmű technológiai optimizmus uralkodott a cégek között. Az mindenképp előnyös, hogy
a digitalizáció és az információtechnológia újra a vállalati vezetők figyelmébe került.
Ugyanakkor ezt mintha egyelőre egyfajta kötelességnek éreznék, nem a versenyelőny forrásának. Ennek megfelelően főleg a hagyományosan elterjedt megoldásokkal próbálkoznak, régóta érintett területeken, mint a belső kommunikáció, a kontrolling vagy a tervezés.
Sokszor az IT-ért az első számú vezető a felelős, magyarázta Chikán. "Egyik szemünk sír, a másik nevet ettől", tette hozzá, hiszen az fontos, hogy a középpontba kezd kerülni nálunk is, de talán szakemberre kéne bízni ezt a területet is.
Emellett még bőven van hova fejlődnünk, a cégek háromnegyede által használt ERP (vállalati erőforrástervező) rendszerek elterjedtsége 20 százalékponttal marad el a fejlett országokban jellemző szinttől. Az eggyel modernebb megközelítések, mint mondjuk a big data vagy szoftverrobotok már megjelentek, de alig, a cégek egytizedénél használtak ilyesmit.
Érdekes volt még, hogy a cégek sikerességére ható tényezők közül a hitelfelvétel csak a cégek kicsi részének okoz bármennyire problémát. Viszont nem is érnek el mindenkit a hitellehetőségek, a cégek tizedének nehéz hitelhez jutnia. De többségében a finanszírozási lehetőségeket se tartották különösen fontosnak.
A legtöbben fő problémáknak:
A legjobban pedig a kereslet visszaesésétől tartanak a vizsgált vállalatok. Megfontoltak, látják a a pályát, de alacsony dinamikával mennek a cégek Chikánék szerint. Hiszen jellemzően nincs szükségük több pénzre, mint amihez könnyen hozzá tudnak jutni, nincs nagy fejlesztési perspektíva a többség előtt. Ezen belül persze lehetnek vállalatcsoportok, amik másképp működnek,
a kutatók a vállalatok 10-15 százalékát becsülték a megújulni és kockázatot vállalni is hajlandó cégek körébe.
Az némi ellentmondás rejt mondjuk, hogy bár az oktatási, szakképzési rendszerrel elégedettek, nem igen költenek erre, a munkaerőpiac állapotát viszont kifogásolták. Nem örülnek, hogy a forint árfolyama ingadozik, az adórendszer változásaival ugyanakkor nem volt gondjuk.
Általában nagyon elégedettek voltak a vezetők a vállalatvezetéssel, megfelelőnek látják a szakértelmüket és a sikereiket elsősorban belső erőfeszítéseiknek tudták be. Míg az innováció hiányát külső tényezőkre fogták korábban – mondjuk pénz- vagy információhiányra – addig most eggyel reálisabb, önkritikusabb állásponton voltak.
Szintén változás látható a környezetvédelem megítélésben. Korábban ez jellemzően úgy ment, hogy a vállalat végezte a dolgát, aztán megnézte, hogy ez végül mivel járt a környezetre nézve.
Most már ez magasabb szintű vezetői terület,
a cégek azt érzik, hogy a környezetvédelmi megoldásaik szervesen kapcsolódnak a vevői elégedettséghez és végül a pénzügyi teljesítményhez is.
A piaci szempontoknál azonban jóval erősebb hatása van rájuk a tényleges szabályozásnak, ez utóbbi egyébként általában más országokban is így van.
Külön érdekes lesz még egy sereg cégnél az utódlás kérdése, sok családi vállalkozásban régóta ugyanaz a vezető. A vizsgált cégek majdnem háromnegyedénél például ugyanaz volt a vezető, aki öt éve is.
Az is izgalmas volt, hogy mintha a a kiemelkedően eredményes vállalatok vezetői eggyel pozitívabban látnák a korrupciót vagy a feketegazdaságot, mint az átlagos vállalatok főnökei.
A vezetői értékelések eltérőek a kiemelkedően és az átlagos vállalatoknál.
A prezentáción szót kért Tardos János, a VOSZ vezetőségi tagja is, aki nemrég érkezett meg Kaposvárról. Szubjektívebb beszámolója alapján a korrupció napi problémaként jelentkezik a térségben, a vállalatok már vagy maguktól nem indulnak az állami közbeszerzéseken – mivel úgyis központilag irányítják, hogy ki mit nyer – vagy a nem indulásra konkrét kérést is kapnak.
Ő is úgy látta, hogy a cégek nem akarnak mondjuk kockázatos innovációkra, vagy épp exportra hitelt felvenni, inkább folyó finanszírozásra kell nekik. Így, ha csökken a belföldi piac, akkor annyit tudnak csinálni, hogy megpróbálnak túlélni. Emellett hozzátette, hogy országon belül is nagy a munkaerő elvándorlása,
Kaposváron három darab melegburkoló maradt már csak a városban.
A felmérésre 3-5 évente kerül sor, ez volt a hatodik hasonló felmérésük. Közepes méretű cégeket keresnek meg, 50 főnél többet foglalkoztató vállatokat, de nem a legnagyobb cégeinket. Utóbbiak ugyanis jócskán más folyamatok alapján a működnek, míg a kis cégeknél gyakran nem különölnek el a különböző vállalati funkciók. Az adatfelvételt a TÁRKI végezte 2018 vége és 2019 nyara között, összesen 234 vállalat töltötte ki az 50 oldalas kérdőívet, amiben rákérdeztek felsővezetői, marketinges, pénzügyi illetve termelési és szolgáltatási területekre. Az ritkábbnak számít nálunk, hogy ilyen részletes kérdőívre ilyen sok vállalat válaszol.
A kérdésekre a sikeresebb cégek válaszoltak szívesebben a prezentáció alapján, így a minta inkább felfelé torzíthat. Utóbbit az is jelző, hogy a válaszadó cégek kétharmada exportál is. Négyötödük számít kkv-nek, háromnegyedük van magyar tulajdonban, felük a feldolgozóiparban működik. Döntően a vezetők véleményét mérték, és ez volt a hatodik ilyen nagy, vállalati versenyképességi felmérésük 1995 óta.