Az immár alapítványi formában működő Budapesti Corvinus Egyetem tervezett átalakítása lassú folyamat lesz, olyan, mint amikor a tankerhajó megfordul. Nem is lehet kétséges, hogy az elitegyetemmé fejlesztés, az oktatóktól és a kutatóktól megkövetelt szint megemelése feszültségekkel is párosul. Anthony Radev elnökkel beszélgettünk, aki valaha szintén itt végzett, de most kívülről érkezett.
Az intenzív változtatás, a status quo megbolygatása mindig fájdalommal is járhat. Így van ez a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) esetében is, amelyet új működési formában, új tulajdonos, illetve részben új vezetés irányít.
Erről már sokat írtunk, ahogy arról is, hogy az elitegyetemmé alakulás közben egyesek információhiányra, az egyetemi függetlenség elvesztésére panaszkodnak, mások az elitképzéstől a kevésbé tehetős diákokat féltik. Legutóbb itt foglalkoztunk ezekkel a kérdésekkel.
Az új célok megfogalmazásában és az ehhez szükséges struktúra kialakításában kulcsszerep jut az új elnöknek, vagyis Anthony Radev üzletembernek, aki az üzleti életben, a McKinsey tanácsadócég vezetőjeként évtizedekig foglalkozott hasonló folyamatokkal. Őt itt mutattuk be részletesebben. Mostani írásunkban az általa felvázolt folyamatot és célkitűzéseket ismerhetjük meg.
A munkamegosztás szerint ugyan nem Radev az egyetlen és első számú vezetője az átalakításnak, de a Corvinusnál a gyakorlatban most egy olyan elnöki testület hoz meg minden fontosabb döntést, amiben a rektor (Lánczi András) és a kancellár (Pavik Lívia) elsősorban a működésért és a folytonosságért felel, míg az elnök, vagyis Radev a stratégiára fókuszál.
Végül fontos az irányításban a fenntartó kuratórium (a tulajdonos), ennek az elnöke Hernádi Zsolt Mol-vezető (Radev jó barátja). A működtető kuratórium azért is meghatározó, mert ezé a testületé a végső szó a legfontosabb személyi kérdésekben.
Anthony Radev elmondta, hogy amikor öt hónappal korábban munkába állt, egyszerű volt a célkitűzés, a Budapesti Corvinus Egyetemnek kell a legjobb kelet-közép-európai gazdasági egyetemmé válnia. Az első feladat ezek után az állapotfelmérés, vagyis a diagnosztika volt.
Az egyetem munkatársaiból állt fel az a 12 munkacsoport, amely mindenféle területen (oktatás, kutatás, szervezeti felépítés, hallgatói szolgáltatások, vállalati kapcsolatok, nemzetközi kapcsolatok, alumni és így tovább) elvégezte a helyzetértékelést.
A cél tehát valóban a társadalmi és gazdasági elit képzése, de Radev szerint ez nem családi, vagyoni, származási alapon értendő, nem az számít, hogy kinek az apukája segíti a legtöbb pénzzel az egyetemet, hanem csakis képességalapon van szó elitről. A legjobb diákoknak tandíjmentes az oktatás, illetve még ösztöndíj is jár, aki pedig nem kerül bele ebbe a krémbe, annak a mai körülmények között ott van a diákhitel.
A BCE idén nagyjából 15 milliárd forintból működött, az új finanszírozásban (amely egy-egy korábban állami kézben levő Mol- és a Richter-pakett osztalékára épít elsősorban) jövőre 20 százalékkal nagyobb, 18 milliárd forintos költségvetésből gazdálkodhat. Ahogy az elnök mondta:
Ennyi forrásból ma az a reális, hogy a környező országok hasonló költségvetésű és színvonalú közgazdasági képzést nyújtó egyetemeinél (a prágai Károly Egyetem közgazdasági kara, a Prágai Közgazdasági Egyetem, a Varsói Közgazdasági Egyetem) érdemben jobb teljesítményt nyújtsunk, de például a 200 millió eurós (vagyis ötszörös költségvetésű) bécsi Wirtschaftsuniversität beérése még nem lehet reális."
A tervek között szerepel, hogy az egyetemen több és jobb nemzetközi oktató, illetve több és jobb nemzetközi diák tanuljon.
Egy egyetem során a diákok 50 százalékban nem a tanáraiktól, hanem a többi diáktól tanulnak, ezért a ma 15 százaléknyi, és nagyrészt harmadik világból érkező diák helyett, megcéloztuk a kelet-közép-európai országok elitdiákjait, és a számukat 25 százalékra szeretnénk növelni.”
• mondja Radev.
Az oktatás színvonalának megemelése fokozatos folyamat, olyan, mint az olajszállító tankerek megfordítása, amelyhez nyolc kilométernyi nyílt tengerszakasz szükséges. Mindenesetre az elnök azt szeretné, hogy a Corvinus valódi képességeket adjon, ne jelentsen tíz év múlva hátrányt egy itteni diploma egy német, vagy angol diplomához képest. A Corvinus ezért folyamatosan visszacsatolásokat gyűjt a legsikeresebb végzős diákoktól, illetve az őket alkalmazó cégektől, hogy milyen kompetenciák hiányoznak a végzősöknél, mit nem kap meg egy corvinusos diák az oktatás során?
Az eddigi tapasztalatok szerint három fő elem megnevezhető:
• a probléma-megoldó képesség,
• a top-down kommunikáció
• illetve az, hogy a diákok nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy hétről, hétre megfeleljenek valamilyen teljesítményelvárásnak.
Az új struktúrában a lexikális és elméleti tudás átadásában új formákat is igénybe vesz majd az egyetem (például online tanulás), de a nagyobb hangsúlyt a képességek kifejlesztéshez szükséges gyakorlásra fekteti. De vajon miből mérhető majd, ha mélyebb szaktudással kerülnek ki a diákok? Az output, vagyis az egyetemről elengedett humántőke minőségének legismertebb nemzetközi mérőszáma a pénzbeli elismerés, vagyis röviden az, hogy milyen kezdőfizetéssel tudnak elhelyezkedni a diákok.
Ahogy Radev meséli, a Harvard végzőseinek 140 ezer dollárt, a Northeastern University végzőseinek átlagosan 80 ezer dollárt fizetnek az első munkahelyeik, ez azért elég erős piaci ítélet.
A Corvinus végzősei is más hazai egyetemekhez képest 30 százalékkal többért kezdenek, de az elnök ezt a távolságot szeretné növelni.
Az input szelekciójában egyelőre nem lesz változás, nem módosulnak a felvételi követelmények, de az elnök szerint amúgy erre is lennének ismert teszttípusok, például az MBA-képzéseknél alkalmazott GMAT, amely elsősorban a matematikai és logikai képességeket méri, illetve, mivel ez egy angol teszt, a nyelvtudást is szűri.
Az elnök szerint az nem reális, hogy a hazai középiskolai rendszerből ma még külföldre igyekvőket (vélhetően a krémbe tartozókat) teljesen megállítsuk, de az öröm, ha ők itthon is megfelelő alternatívát látnak. Érdekesség, hogy miközben a legtöbb gimnáziumban nagyjából egységes a külföldre távozók aránya (pontos statisztikák amúgy nincsenek erről), de van pár magyar iskola, ahol jóval nagyobb ez a mérték.
A Corvinus érezhetően jelentősen szeretné növelni az oktatás színvonalát és kutatási teljesítményt. Ez biztosan riadalmat kelt házon belül és természetesen konfliktusokat is fog szülni. A jelenlegi rendszer a sok megtartott órát díjazza, és kevésbé ösztönöz a hallgatóra fókuszáló, folyamatosan megújuló oktatásra. Emellett nincs szisztematikus elvárás a folyamatos tudományos teljesítményre.
A tudományos teljesítmény legelfogadottabb mérési módszere a publikációk száma és idézettsége. Ezek jellemzően olyan összetett mutatók, amelyek a nemzetközi tudományos folyóiratokat klaszterekbe sorolják, és ez alapján vizsgálják például hogy a tudományos folyóiratok legjobb reputációjú negyedében (Q1) hány publikáció jelenik meg, mennyi a második kvartilisben (Q2) és így tovább. Itt látható például egy széles körben használt besorolás.
Az egymást erősítő hármas, több pénz, jobb oktató, jobb diák akár egyfajta pozitív spirál is lehet, hiszen a nagyobb költségvetés segíthet abban, hogy jobb, nemzetközileg elismertebb oktatók és kutatók érkezzenek az egyetemre, akiknek a munkáihoz, kutatásaihoz helyi oktatóknak, illetve diákoknak is lehet kapcsolódni és amely vizsgálatok, megállapítások megjelennek a neves folyóiratokban.
A konkrét célszám szerint a Corvinus az elmúlt évek átlagos 66 megjelenését szeretné 200-ra növelni.
Az elnök szerint mindez egy fokozatos munka, aki amatőr futóként elhatározza, hogy egyszer lefutja a maratont, sem 40 kilométerrel, csak 3-4 kilométerrel kezd edzeni, de a jövő szeptemberben kezdődő következő tanévre már több neves külföldi oktatóval is tárgyal a Corvinus (mint hallottuk egy-egy ilyen szerződés lehet egyéves, de akár 3-4 éves is).
Az elnök célkitűzése szerint a BCE lehetne sokkal nemzetközibb is. Amikor ő bolgár diákként megérkezett a Corvinus elődjére, egy évig csak magyar nyelvet tanult, utána indulhatott a Közgáz, de ez ma már nem reális megközelítés.
1990-ben globálisan 1,5 millió egyetemista tanult külföldön, most majdnem 5 millió.
A BCE ma is sok angol képzést biztosít, a 40 szakból 19 létezik angolul is, de az összlétszámban, vagy az összes megtartott óra arányában mégsem jelentős az angol képzés, ez eltolódhat. Ahogy a diákok között minden negyedik lehet a jövőben külföldi, úgy a tanárok esetében minden ötödik.
A nemzetköziségnek vannak mindenféle diák- és tanárcsere programjai is, és Radev szeretne ilyeneket kelet-közép-európai viszonylatban is kiépíteni.
A Corvinus jövője szempontjából az elnök szerint az is elsőrangú, hogy az intézmény miként tud együtt dolgozni szinergikusan a hazai magán-és állami cégelittel. Részben ők használják fel a végzősöket, az egyetemnek az lenne a célja, hogy a cégek ne csak potyautasok legyenek, vagyis áldozat nélkül mazsolázzanak a diákok közül, hanem vállaljanak részt a képzés finanszírozásában is. A különböző cégek, vagy akár az állami intézmények (fejlesztési intézetek, jegybank, minisztériumok) tartsanak előadásokat, kínáljanak gyakornoki helyeket, mentoráljanak.
Mindenesetre az az elnök szavaiból is kitűnt, hogy az állam immár jóban van a Corvinus Egyetemmel. Emlékezhetünk amíg pár éve még rendszeresen felmerült, hogy a Corvinus megszűnhet, vagy az látszott, hogy például a Magyar Nemzeti Bank alapítványai egyfajta alternatív gazdasági képzés kifejlesztésén dolgozik, addig ma:
(Borítókép: Hallgatók írásbeli vizsgán a Budapesti Corvinus Egyetemen (BCE) 2019. január 9-én. - Balogh Zoltán / MTI)