Nem kellett ingatlanbefektetőnek vagy első lakásvásárlónak lenni ahhoz, hogy az embernek az utóbbi években feltűnjön: óriási aranyláz van a piacon, az árak évről évre kétszámjegyű növekedést produkálnak.
A legutóbbi adatok alapján lehetséges, hogy a trend a végéhez közelít, és a jövőben már csak lassan fog felfelé kúszni a lakások értéke, de a 2015 óta tartó időszak példátlan ütemű drágulást hozott, amit most ábrák segítségével is megmutatunk. Az adatok forrása a KSH Ingatlanadattár, ahol az használt lakások adásvételeinek adatait rögzítik, vagyis az itt található árak azt mutatják, mennyiért mentek el ténylegesen a lakások, nem pedig azt, hogy mennyiért hirdették meg azokat.
Amikor az ingatlanárakon szörnyülködünk, akkor a leggyakrabban Budapestről esik szó, de közben a vidéki nagyvárosokban sem állt meg az élet, sőt. A 2000-es évek első felében – részben a devizahitelezési boom miatt – a mostanihoz hasonló drágulást éltünk át, de a jelentősebb városokban még ezzel együtt is túlnyomórészt 200 ezer forint alatt mozogtak a négyzetméterárak 2006-ban.
A legújabb kori felívelés során aztán a legtöbb helyen villámgyorsan elhagytuk a 2006-os árszintet: 10 évvel később látványos sárgulást láthatunk a térképeken, ami azt jelzi, hogy az utcák ekkorra egyre nagyobb arányban tartoztak a 300-400 ezres négyzetméteráras kategóriába. 2018-ra a 200 ezer alatti értéket jelölő zöld szín szinte kikopni látszik a térképekről Miskolc kivételével. Az észak-keleti nagyváros látványosan olcsó maradt más hasonló méretű, egyetemmel rendelkező településekhez képest, csak a belváros szélén kezd felfutni néhány kertesházas utca. Debrecen ellenben a fővároshoz hasonló szintű drágulást produkált, 12 év alatt nagyjából megduplázódtak az árak.
Budapesten persze még drámaibban zajlott a folyamat, az elmúlt évtizedben konkrétan eltűnt a fővárosból az olcsón megszerezhető saját lakás, mint lehetőség. 2006-ban a város tetemes részében még 250 forint alatti négyzetméteráron mentek el a lakások, 2018-ban ilyen tranzakció már csak mutatóba akadt, ellenben a teljes belváros és Buda zöldövezeti része belecsúszott az 500 ezer és 1 millió forint közti sávba. Továbbá megjelentek, majd feltűnően elszaporodtak az 1 millió forintnál is magasabb négyzetméterenkénti áron gazdára találó lakások. Ezek gócpontja az V. kerületben található, átlagárak alapján a legdrágább hely Magyarországon jelenleg a Dorottya utca.
Az árnövekedés szinte mindenhol számottevő volt, de abban azért óriási eltérések voltak, hogy arányaiban mekkora volt a drágulás mértéke. A fővároson belül van pár tucat utca, ahol befektetőként vagy akár sima lakásvásárlóként elképesztően megérte bevásárolni a kétezres évek közepén, ugyanis a négyzetméterárak három-négyszeresükre emelkedtek egy röpke évtized alatt. Brutális drágulást produkált a Palotanegyed és az időközben bulinegyeddé vált Belső-Erzsébetváros néhány utcája (itt feltehetően nem annyira saját használatra veszik az emberek a lakást, hanem rövidtávú lakáskiadás céljából), illetve néhány rossz hírű józsefvárosi utca. Az is kiolvasható az adatokból, hogy a közterületek felújítása jó nagyot dob az ingatlanok értékén, például a Lövőház utca sétálóutcásítása négyszeresére emelte a Fény utcai ingatlanok árát.
A négyszeres árkülönbségű utcák többsége még így is a külső kerületek területére esik, ami egybevág azzal az adattal, hogy ezek a városrészek drágultak relatíve a legdrágábban az elmúlt évtizedben – mindemellett még ma is jóval olcsóbbak a belvárosnál.
Sokat cikkeztek az újságok külön arról is, hogyan ugrott meg a panellakások ára az elmúlt időszakban, ezt most Budapest példáján mutatjuk meg. A panel hagyományosan olcsóbbnak számít, mint a téglaépítésű lakás, azonban a különbség fokozatosan eltűnőben van, az idei nyárra már elértük azt a szintet, hogy nem is feltétlen volt olcsóbb egy panelházbeli lakás, mint egy hagyományos.
Ezt úgy érték el a panellakások, hogy árnövekedési ütemben lehagyták az átlagos budapesti lakás szintjét, mint látszik, nem egy panelblokkban háromszoros áron forogtak az ingatlanok 2018-ban 2006-hoz képest. A legjobban a zöld környezetben fekvő panelek futottak fel: a II., III. XI. és XXII. kerület lakótelepei nagyot profitáltak a boomból, de feljött például Kispest is. Elemzések szerint egyébként a panelárak durva megugrása mögött az állhat, hogy sokan, akik alaphangon téglalakásban gondolkoztak, egyszerűen kiárazódtak arról a piacról, és így felhajtották a panelek iránti keresletet.
És végül a részletes, interaktív térkép a budapesti adatokkal, amelyen utcánként látható, mennyi volt a 2018-ben eladott lakások átlagos négyzetméterára. Ebből kisilabizálhatjuk, hogy tíz alatti olyan utca maradt a fővárosban, ahol legalább 3 tranzakció volt 2018-ban, és az érintett lakások átlagos négyzetméterára 250 ezer forint alatt maradt. Ide tartozik nem meglepő módon a hírhedt Hős utca, a XVIII. kerületi Gyömrői út, vagy a XV. kerületi Szentmihályi út.
Feltűnő, hogy míg az ingatlanos hirdetőportálok tavalyi számai alapján 600 ezer forint körül mozgott az átlagos használt lakások ára Budapesten, a ténylegesen eladott lakások adatait (32 ezer darabot) átlagolva 512 ezer forint jön ki négyzetméterenként az átlagos használtlakás-árra.
A hirdetésekben szereplő árak és a tényleges értékesítéskor fizetett árak közti különbség adódhat abból, hogy a vevők sikeresen és elég jelentős mértékben tudnak alkudni az eladók által megadott irányárhoz képest. Látványos még a belső kerületek dzsentrifikációja is, a VI., VII., és a VIII. kerület lakásárai 2018-ra megközelítették, sőt a kiskörút környékén le is hagyták a budai hegyvidék egyes részeinek átlagárait - igaz, utóbbi helyszíneken a tranzakciók száma is jóval alacsonyabb, esetenként csak 3-4 eladás alapján jött ki az átlag, így kevésbé megbízható az adat, mint a több tucat adásvételen alapulók.