Megint kiosztott egy rakás közpénzt kutatás-fejlesztésre a magyar állam. A támogatott cégek között van jópár kormányhoz közeli, de sokkal meredekebb, hogy olyanok is kaptak, amelyek ügyében jelenleg is nyomoz az ügyészség korábbi támogatások gyanús felhasználása miatt.
Nemrég mi is megírtuk, hogy a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal közzétette azoknak a cégeknek a listáját, amelyek vissza nem térítendő támogatásban részesültek kutatás-fejlesztési projektjeikre.
Ezekre a pénzosztásokra mindig érdemes odafigyelni, ugyanis ahogy már több cikkben foglalkoztunk vele, az egész innovációs terület nehezen átlátható mivolta miatt a korrupció melegágya. Arról már esett szó, hogy milyen ismert, kormányközeli cégek kaptak a friss, 55 milliárd forint keretösszegű, 2019-1.1.1-PIACI KFI kódú támogatási körben pénzt, de most megnéztük a listát azzal a szemmel is, szerepelnek-e rajta olyan vállalkozások, amelyek neve korábbi gyanús ügyekből ismerős.
Nem csigáznánk tovább az olvasókat, és rögtön lelőjük a poént: szerepelnek.
Ha valaki követte a témával kapcsolatos híreket tavaly, több újságba is olvashatott róla, hogy egy viszonylag nagy volumenű korrupciós ügyben az OLAF ajánlása alapján a magyar nyomozóhatóság is mozgolódni kezdett. A több mint egy tucat magyar céget és harminc projektet érintő esetben az OLAF közel 9 milliárd forint visszafizettetését javasolta az EU-nak, és ebben az ügyben az NAV illetve az ügyészség is úgy látta, hogy nyomozást kell indítani különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás miatt.
A harminc vizsgált projektben az volt a közös, hogy a támogatást elnyerő társaságok konzorciumi partnerei olyan nonprofit cégek voltak, amelyek mögött ugyanaz a tulajdonosi kör állt, így az összes ügyet egy kalap alá vette az ügyészség. A magyar hatóságok részleteket nem árultak el az arról, hogyan síbolhatták el a pénzeket a cégek, de a projektek jellegéből adódóan arra lehetett következtetni, hogy partnerek közötti túlszámlázások, kamumegbízások és általában véve totálisan kamu fejlesztések gyanúja miatt indulhatott a vizsgálat.
A 24.hu később OLAF-dokumentumra hivatkozva megírta, hogy egy határokon átnyúló céghálóról van szó. A nyomozók szerint a feltételezett tettesek alvállalkozói szerződések segítségével mesterségesen feltornázhatták a költségeket, és eltitkolták, hogy a végső beszállító cégek kapcsolatban állnak egymással. Az uniós csalás elleni hivatal vizsgálata többek között arra jutott, hogy a cégháló kamuirodákat hozott létre olyan országrészekben, ahol lehet uniós pénzekre pályázni. Arra is fény derült, hogy a hálózat magyar tagjai által megbízott külföldi cégek olyan feladatok teljesítéséről adtak (jó nagy összegű) számlákat, amelyek nem is tartoztak a tevékenységi körükhöz.
A mostani, 55 milliárdos körben összesen 151 pályázatot támogatott az állam százmilliós nagyságrendű összegekkel, ezek közül 4 olyat találtunk, amely érintett az OLAF-ajánlás alapján tavaly indult nyomozásban: a BiFarma Kft., az Inphone Adatszolgáltató és Információs Szolgáltató Kft., a Virgo Systems Informatikai Kft., és a Project Control Expert Kft.
Ezek többségéről csak annyi a nyilvános infó, hogy nyomozás zajlik ellenük költségvetési csalás miatt, de a BiFarma gyanús ügyleteit például részletesen is bemutatta az OLAF-dokumentumokat feldolgozó 24.hu. A BiFarma a hivatal szerint szoros kapcsolatban állt egy másik céggel, ami a gyanú szerint pénzt csalt el, a SimpTech Kft.-vel. A SimpTech ügyelteit a papírok szerint a BiFarma tulajdonosa, Cséke Balázs közreműködésével kötötték (bár papíron neki nincs köze a SimpTechhez). A nyomozással érintett projektekben mind SimpTech, mind a BiFarma konzorciumi partnere az Infokom Innovátor Nonprofit Kft. volt, ennek hátteréről itt írtunk bővebben.
Az OLAF által részletesen feltárt ügyletekben a SimpTech egyebek mellett anonimizált pénzügyi adatbázist és számítógépes oktatóprogramot vásárolt összesen 50 millió forintért egy lett cégtől (ADD Ltd.), ami egyébként biológiailag lebomló állatürülék-gyűjtő dobozokat gyárt. Egy másik lett cégtől (SIA Kurzemes Seklas) is vettek oktatóprogramot, de elvileg ennek sincs sok köze a területhez, ugyanis kertészettel foglalkozik. A két lett cégben közös, hogy ugyanaz a férfi, Andris Kirsentals a képviselőjük, aki személyesen is ismerheti Csékét, hiszen korábban mindketten részt vettek a kutyaürülékes projektben. A lett cégek a lett csalásellenes szolgálat szerint csupán közvetítői szolgáltatásokat nyújtottak a magyar SimpTechnek, a valódi munkát pedig egy hongkongi offshorecégtől, a Lake Full Ltd.-től vásárolták.
Ez utóbbi a társasággal kapcsolatban további érdekes egybeesés, hogy ugyanoda van bejegyezve, mint egy másik cég, ami 2012-2013-ban áttételesen a BiFarma Kft. tulajdonosa volt. Ebben a több mint egy éves időszakban a céginformációs rendszer szerint a BiFarma a China Innovative Sro nevű szlovák társaságé volt (tőlük vette aztán át Cséke Balázs a tulajdonjogot), ez a cég pedig a hongkongi a China Innovation Corporation Ltd.-é, amelynek székhelye megegyezik a Lake Full Ltd-ével.
De nem csak lett-hongkongi vonalon talált furcsaságokat az OLAF a BiFarma-SimpTech duónál, Szerbia irányába is volt pénzügyi kavarás. Az OLAF talált három olyan szerb társaságot, ami állítólag adatbázisokat és szoftverlicenceket szállított a két magyar cégnek, de a profiljukba ez nem passzol, ezért gyanús lett, hogy csak drágítás miatt volt szükség a közbeiktatásukra. A cikk szerint az érintett cégek a pénzt oda-vissza küldözgették, a Szerbiából Magyarországra érkező kifizetések valójában visszafolyatások voltak, és a magyar kedvezményezettek nem fizették ki a számlákon feltüntetett teljes összegeket.
Az ügyben a szerbiai csalásellenes koordinációs szolgálat is vizsgálódott, ekkor kiderült, hogy rendre trükköztek a cégek a kiállított számlákkal, például a SimpTech piackutatásra szerződött szerb partnerével (Intermerkur Doo) de aztán – hiába kifogásolta ezt a szerb cég – szoftverekkel kapcsolatos tevékenységről küldött számlát (hivatalosan csak olyan munkáról állítható ki számla, ami szerepel az adott vállalkozás tevékenységi körei között). Ráadásul az egyik szerződésen a SimpTech helyett a BiFarma szerepelt, az Intermerkur vezetője szerint azért, mert a könyvelő összekeverte a két céget Cséke Balázs személyének egyezése miatt (bár hogy pontosan milyen pozícióban szerepelhetett Cséke a SimpTechnél, az ebből nem derült ki).
A szerb cégek pénzügyi műveletei között szerepelt egy Future Technologies SK Sro nevű szlovák cég is, ez lett az új neve a fentebb már említett China Innovative Sro-nak. Ennek alapján az rajzolódik ki, hogy a pénz visszaáramoltatását két lépcsőben végezték, először a magyar cégek szerződtek valamelyik szerb céggel a háromból, ami aztán megbízásokat adott a BiFarma korábbi szlovák tulajdonosának, a Future Technologies SK Sro-nak.
Ennyiből talán már látszik, hogy az OLAF nem csak úgy hasraütés-szerűen javasolta a magyar hatóságoknak az ügyek kivizsgálását, az ajánlást részletes nyomozás előzte meg. Az ügyek felgöngyölítése elvileg el is indult, erről maga Polt Péter főügyész tájékoztatta tavaly Hadházy Ákos országgyűlési képviselőt. Idén év elején érdeklődtünk az ügyészségnél, hogyan áll a nyomozás, amihez ugyebár elég részletes muníciót kapott a nyomozóhatóság. Válaszképp január végén azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az ügy még csak felderítési szakaszban van.
Decemberben aztán kijött az NKFIH listája a támogatott k+f+i-projektekről, amelyen mint írtuk, a gyanús cégek közül négy is rajta van egy-egy újabb projekttel:
Ezt látva kérdéseket küldtünk az ügyészségnek és az innovációs hivatalnak is, az ügyészségtől néhány napon belül megérkezett a válasz, miszerint a nyomozás továbbra is
"felderítési szakban van, az ügyben gyanúsítotti kihallgatás nem történt".
Az NKFIH-tól azt a választ kaptuk, hogy a kérdést továbbítják a szakmai főosztálynak, onnan azonban napok elteltével sem kaptunk visszajelzést. Frissítés: cikkünk megjelenése után a hivatal ezt válaszolta: "Az NKFI Hivatal által közzétett pályázati felhívásban egyértelműen szerepel, hogy ha olyan körülmény merül fel, amely veszélyezteti a projekt eredményes megvalósítását vagy szabályszerű lebonyolítását, beleértve a támogatói okiratban foglalt kötelezettségek teljesítését is, akkor a Hivatal elállhat a támogatói döntéstől."
Kerestük a négy érintett céget is, hogy fejtsék ki álláspontjukat az OLAF vádaival és a magyar nyomozással kapcsolatban, de cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak. Frissítés: cikkünk megjelenése után a Project Control Expert közölte, ismereteik szerint cégükkel szemben sem ebben, sem más ügyben nincs folyamatban nyomozás.
Az persze nem egyértelmű kérdés, hogy a pénzosztásoknál kizáró oknak kellene-e lennie annak, ha egy cég ellen nyomoznak, hiszen elméletileg teljesen ártatlan emberek vagy cégek is gyanúba keveredhetnek, és jogerős ítéletig mindenkit megillet az ártatlanság vélelme. Ezek az esetek azonban annyiban speciálisak, hogy a magyar nyomozás nem egy semmiből érkezett feljelentés alapján, hanem már eleve azért indult, mert az OLAF részletesen, több éves nyomozással meggyőző részleteket tárt fel a cégháló módszereivel kapcsolatban.
Ennek ellenére simán odaadtak összesen több mint 780 millió forintot a gyanús cégeknek úgy, hogy egyébként az 540 beérkező pályázatból csak 151-et találtak támogatásra érdemesnek, tehát azt nem mondhatjuk, hogy nem szórtak ki rengeteg igényt ilyen-olyan alapon. Illetve az is érdekes, hogy milyen intenzitású munka zajlik a felderítési szakaszban az ügyészségnél, ha még az OLAF-anyag alapján állva sem sikerült odáig eljutni több mint 1,5 év alatt, hogy tanúkat hallgassanak ki.
(Borítókép: A Greenpoint 7 irodaház a főváros VII. kerületében a Kéthly Anna tér 1-ben. Az épületben működik többek között a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Hivatal. Fotó: MTI / Róka László)