Már 29. napja tart a közlekedési sztrájk Franciaországban, ez rekordnak számít, ugyanis 1968. májusa óta nem volt ilyen hosszúra nyúlt munkabeszüntetés.
A BBC beszámolója szerint a sztrájk leginkább a vasúti közlekedést érinti. A francia kormány viszont továbbra is kitart álláspontja mellett, véleményük szerint szükség van a változtatásokra, amelyek igazságosabbá és fenntarthatóbbá teszik az ország nyugdíjrendszerét.
Január 7-én folytatódnak a tárgyalások a szakszervezetek és a kormány között, de az óév utolsó napján tartott beszédében Macron megígérte, hogy nem vonja vissza a nyugdíjrendszer átalakításának tervét. A szakszervezeti vezetők január 9-re tömeges sztrájkot hirdettek, és benzinkutak, valamint olajfinomítók blokádját is tervezik. A karácsony előtt készült közvélemény-kutatások szerint az emberek többsége továbbra is támogatja a demonstrálókat.
A hosszú évek óta gazdasági gondokkal és stagnáló bérekkel küzdő ország nyugdíjrendszer egyébként valóban rendkívül bonyolult.
Az országban jelenleg 42 darab nyugdíjbiztosító működik,
három nagyobb (a magánszektorban dolgozók általános nyugdíjbiztosítója, amelyhez a nyugdíjasok kb. 80 százaléka tartozik, valamint az agrárdolgozók és az egyéni vállalkozók biztosítója), amelyekkel párhuzamosan számos szektoriális és kiegészítő program van, például létezik külön a vasúti dolgozóknak, az ügyvédeknek, a közszolgáknak, az állami cégek dolgozóinak, stb. Aki több szférában is megfordul karrierje során, az több helyről kap nyugdíjat és nyugdíjkiegészítő juttatásokat (ez 2017-ben a nyugdíjasok harmadára volt igaz).
Az átlagnyugdíj jelenleg 1400 euró körül mozog (bár a sok program miatt nagyok a különbségek, és a férfiak és a nők nyugdíja között hatalmas, 29 százalékos a különbség előbbiek javára).
A kormány fel akarja számolni ezt a helyzetet, és egyetlen közös nyugdíjbiztosítót akar bevezetni, arra hivatkozva, hogy a jelenlegi rendszer túl költséges és tisztességtelen is, mivel a különböző szakmák és szférák tagjai nagyon eltérő elbírálás alá esnek (a közszférában például a visszavonulás előtti 6 hónap átlagbére, a magánszektorban a 25 legmagasabb keresetű év átlaga a mérvadó a nyugdíjszámításhoz), és a biztosítók anyagi helyzete között is hatalmasak a különbségek.
A kormány azt is felhozza, hogy a mostani rendszer tavaly 2,9 milliárd eurós, a GDP 0,1 százalékára rúgó deficitet termelt, de ez a számításaik szerint 2025-re 7,9 és 17,2 milliárd euró közti összegre nőhet, azaz hosszabb távon nem lesz fenntartható a dolog.
A júliusban publikált tervek szerint Macronék ehelyett egy pontrendszert akarnak bevezetni, ahol az ember az élete során befizetett minden 10 euró (kb. 3300 forint) nyugdíjjárulék után 1 pontot kap, a nyugdíja pedig pontonként évi 5,5 eurót ér majd.
A nyugdíjkorhatár hivatalosan maradna a mostani 62 év, bár 64 éves kor előtt csak csökkentett összeg járna (a teljes, a referenciafizetés felével azonos nyugdíj egyébként főszabály szerint jelenleg is csak 67 év után jár,
bár a különböző szektoriális biztosítók között nagy az eltérés). A nyugdíj alsó határát mai értéken 1000 euróban határoznák meg.
A sztrájkban résztvevők és utcára vonulók jelentős része a beszámolók szerint olyan szakszervezeti tag, aki a külön juttatások elvesztésével alacsonyabb nyugdíjra és későbbi visszavonulásra számíthatna az új rendszerben.