Évi 12 milliárd dollárra tehető társadalmi kárt okozott Németországban az atomerőművek leállítása a 2011-es fukusimai atombaleset után. A társadalmi kár elsősorban abból fakad, hogy az atomstoppal összefüggő légszennyezés statisztikailag évi 1100 ember idő előtti halálát okozhatta – legalábbis egy nemrég publikált amerikai kutatás szerint.
A patinás amerikai nemzeti gazdaságkutató hivatal (amely valójában egy magánalapítvány) által december végén közzétett tanulmány azt kísérelte meg modellezni egy gépi tanulási algoritmussal, hogy mennyiben változott volna a német áramár és a károsanyag-kibocsátás, ha nem kapcsolják le 2011 után az atomreaktorok nagy részét, illetve nem döntenek úgy, hogy 2022-ig teljesen felhagynak az atomenergia-termeléssel.
Bár az atom 2022-ig való kivezetéséről az akkori német kormány már az ezredforduló előtt nem sokkal döntött, 2010 után Angela Merkel kabinetje a 2030-as évekig akarta kitolni a dolgot, ám a fukusimai baleset hatására végül beleállt a 2022-es céldátumba.
Az egyik, nem különösebben meglepő eredménye a modellezésnek, hogy a német energiaárakat megnövelte az atomerőművek lekapcsolása. A másik, meglepőbb konklúzió, hogy az atomreaktorok lekapcsolása közvetetten nagyjából két százalékkal növelte a levegő nitrogén-dioxid és a szállópor koncetrációját, de számottevő mértékben nőtt a szén-dioxid és a kén-dioxid koncentrációja is a hőerőmek 20 kilométeres körzetében ahhoz képest, mintha nem kapcsolták volna le őket.
A szennyezés arra vezethető vissza, hogy a kiesett atomenergiát nagyrészt fosszilis energiahordozókkal pótolták. Ez annak ellenére is igaz, hogy összességében nem nőtt jelentősen a német fosszilis erőművek termelése 2010 és 2017 között. (Az atomenergia-termelés 134,7 terrawatt-óráról 70,5 terrawatt-órára csökkent; a barnakőszén-erőművek termelése 130,9-ről 137,9-re nőtt, a feketekőszén-erőműveké 93,9-ről 83,5-re csökkent; a megújulóké 60,6-ról 157,1-re, a szénnél jóval kevésbé szennyező földgázé 53-ról 72,3-ra nőtt.)
Ennek oka, hogy ha az atomot nem kapcsolják le, a gazdasági racionalitás alapján az annál drágább és szennyezőbb szénerőműveket a megújuló források növekvő áramtermelése mellett még nagyobb arányban lehetett volna kivezetni.
A relatíve összetett és emiatt azért nem 100 százalékos pontosságú modell úgy jött össze, hogy a német erőművek áramtermelési adatait és ezzel párhuzamosan az energiaárak és a helyi légszennyezési adatok változását vizsgálták egy gépi tanulási algoritmussal.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy algoritmusnak megmutattak 4,5 millió adatpontot arról, hogy 2015 és 2017 között hogyan változott órára lebontva a német erőművek termelése, ezzel párhuzamosan hogyan változott az energiaexport és -import mértéke, valamint mekkora volt az adott órában az energiakereslet, milyen volt a helyi időjárás, mennyi volt az aktuális áramár és termelési költség, stb.
Az algoritmus ezen adatpontok alapján “megtanulja”, hogy hogyan működik a német energiarendszer, és elvileg képes modellezni, hogy egyes változók változása hogyan hat rá. Az így modellezett termelési adatokat aztán az egyes erőművek hatékonyságával és szennyezési adataival, illetve a helyi légszennyezés változásaival kiegészítve kiszámolták, hogy milyen ökológiai hatással járt az atomerőművek lekapcsolása helyi szinten.
Ebből aztán korábbi felmérések alapján megbecsülték, hogy a megnőtt kibocsátás hogyan hat a lakosság egészségére, ez alapján jött ki, hogy az áramtermeléshez köthető pluszkibocsátás a fent említett évi 1100 fős számmal növelte a halálozást. (Európában évi 400 ezer idő előtti halálért okolják a légszennyezést.)
Ez az évi 1100 fős becslés magasabb mint a fukusimai baleset által okozott közvetlen egészségügyi kárra vonatkozó becslések.
Fukusima múltbéli és potenciális áldozatainak számát illetően jelentősen megoszlanak a becslések. A sugárzásba senki nem halt bele, és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Tokiói Egyetem kutatásai szerint nem várható, hogy érzékelhető mértékben növekszik a rákos esetek száma a sugárzás miatt.
Hasonló eredményre jutott egy korábbi ENSZ-vizsgálat is. Ezzel szemben a katasztrófa társadalmi és pszichológiai hatásai sokkal jelentősebbek voltak, a kitelepítéshez köthető fizikai és lelki problémák (kiszáradás, megfagyás, öngyilkosság) miatt minimum több tucat, a legmagasabb becslések szerint másfél ezer, többségében idősebb ember vesztette életét 2011 óta.
Ettől függetlenül azt a tanulmány szerzői is megjegyzik, hogy anyagi kár tekintetében messze nem ér fel Fukusimával a német atomstop. A fukusimai baleset teljes költségét a japán gazdasági minisztérium pár éve 21,5 ezer milliárd jenre, egy 2019-es szintén japán elemzés 35-80 ezer milliárd jenre, azaz 330-750 milliárd dollárra becsülte, azaz nagyságrenddel nagyobb károkról van szó a németországi évi 12 milliárdnál.
A fukusimai halálozási mutatókban pedig nem szerepel, hogy Japánban az atombaleset miatt szintén lekapcsolták az atomerőművek döntő többségét, és döntően a szennyezőbb földgázzal helyettesítették a kiesett kapacitásokat, azaz ezen modell alapján a Fukusimához köthető halálesetek száma is jóval jelentősebb lehet.
A szerzők mindenesetre kiemelik, hogy a német társadalom hatalmas többsége ma is támogatja az atomstopot, még ha ez rövid távon nehezen is összeegyeztethető a károsanyag-kibocsátás csökkentéséről szóló klímacélokkal, amelyek szintén nagyon népszerűek az országban.
(Borítókép: A grafenrheinfeldi atomerőmű előtt lobogtatja a nukleáris energia felhasználását ellenzők zászlaját egy kisfiú a csernobili atomerőműben bekövetkezett katasztrófa 25. évfordulója előtti napon. / Fotó: David Ebener / MTI / EPA)