Ítélet született másodfokon, jogerősen enyhítette a Buda-Cash egyes volt vezetőinek ítéletét a Fővárosi Ítélőtábla. T. Péter vádlott 6 év börtönt kap csak, céget csak 8 évig nem vezethet. Gy. János ítéletét 5 év börtönre enyhítették, céget 6 évig nem vezethet, P. Gyula pedig végül 4 évet kapott és csak öt évig nem fog céget vezetni. Első fokon mindenki 7 év 6 hónapot kapott, illetve az első és másodrendű vádlottak büntetése maradt is ennyi. Pontosabban náluk nem nyúltak az elsőfokú ítélethez.
Az ítéletekbe az előzetesben és a házi őrizetben töltött idő beleszámít, utóbbi nem minden elítéltnek egyenlő mértékben. Korábban vagyonelkobzásra is ítélték őket, ezt is inkább mellőzte a másodfok, de a polgári peres igények ettől még nem szűnnek meg. Az enyhítéseknél arra hivatkoztak, hogy a korábbi ítélet egyes elemei náluk mégse bizonyíthatóak, P. Gyula például csak tisztában volt azzal, hogy mit csinál a cége, de ő maga tevőlegesen nem vett részt minden stikliben.
Az elítéltek javarészt 3-4 éve már házi őrizetben, illetve bűnügyi felügyeletben voltak, amit extrán kényelmetlenné tett, hogy ezzel hetente egyszer a rendőrségen is jelentkezniük kellett.
A vagyonelkobzást azért törölték el, mert egyrészt nem találtak az elítéltek vagyongyarapodására "ténybeli alapot", másrészt "alaposnak tűnő polgári jogi igények" merültek fel, ezek nem lennének teljesíthetők, ha elkoboznák a vagyonukat.
A Buda-Cash még 2015 februárjában dőlt be, amikor hamar kiderült, hogy a brókercégnél engedély nélkül ide-oda pakolgatták az ügyfelek pénzét, engedély nélkül befektették, aztán elvesztették, vagy akár egyesek saját maguknak is lecsipegettek belőle jócskán. Ez magával rántotta a cég tulajdonában lévő DRB takarékszövetkezeteket is, ami legalább
115 milliárd forint kárt okozott
a brókercég és a takarékszövetkezetek ügyfeleinek.
Elsőfokon a vádlottakat 7 év 6 hónap börtönre ítélték, V. Pétert, P. Zoltánt, T. Pétert, Gy. Jánost és P. Gyulát folytatólagosan elkövetett sikkasztás büntette miatt találta bűnösnek a bíróság. P. Zoltánt felbujtóként, T. Pétert, Gy. Jánost és P. Gyulát bűnsegédként. A nevükön maradt megtalálható vagyonuk elkobzása is az ítéletben szerepelt, a perköltséget is nekik kell összedobniuk és eszerint tíz évig nem vezethetnek újra céget.
Az ügyészség egészen pontosan azzal vádolta őket, hogy
Nagy vonalakban még az 1998-as orosz válságnál keletkeztek az első komoly bajok a cégnél. Erre azt a megoldást találták ki, hogy cég számláin szereplő hiányt a cég az ügyfelek pénzéből, illetve egy fiktív személy "Karácsony Miklós" kamuszámláján kezdték el bepótolni. Igazából tőkét kellett volna emelni vagy csődeljárást kezdeményezni. A vádlottak szerint viszont P. Sándor tulajdonos-vezérigazgató nyomására közösen úgy döntöttek, hogy ne menjen csődbe a cég.
A Buda-Cashnél azzal a ravasz módszerrel léptek át a felügyeleti vizsgálatokon, hogy a leadott dokumentumokban egyszerűen töröltek sorokat, módosítottak adatokat, hogy elfedjék a hiányt. Ebben persze több embernek kell közreműködnie, nem csak pár főnöknek. Például legalább a cég back office részlegén több dolgozó közreműködése nyilvánvalóan szükséges. Voltak is a vádlottak között ilyenek, akiket viszont felmentett az ügyészség, és tanúként vettek részt a tárgyaláson. A felügyeleti vizsgálat pedig soha nem ment olyan mélyre, hogy mondjuk egy próbavásárlással is ellenőrizze, hogy hova folyik a pénz a cégnél. Egészen a 2015-ös végső összeomlásáig lényegében szabadon garázdálkodott a Buda-Cash.
A DRB takarékszövetkezetek megvételét is az motiválta, hogy betöltsék a kialakult lukakat, ugyanis 2006-2007-re kiderült, hogy a Karácsony Miklós-féle megoldás, vagyis a fiktív számla nem lesz elegendő. Így ugyanis később, egy bankba szervezve a DRB takarékszövetkezeteket, és egy cégként értékesítve be lehetett volna tömni a Buda-Cashnél kialakult hiányt. Pontosabban úgy eltüntetni, hogy később szinte lehetetlen lett volna bebizonyítani, hogy létezett.
A másik vádpont, vagyis a pénz offshore számlákra utalása azt bizonyította az elsőfokú bíróság álláspontja szerint, hogy a cég vezetői nem csak azért tették, amit tettek, hogy ezzel elkerülve a Buda-Cash bedőlését, védjék az ügyfeleik vagyonát. Ehelyett olyan cégekhez ment a több mint 9 milliárd forint, amelyek nem voltak a Buda-Cash ügyfelei, vagyis ezt a pénzt ellopták a vádlottak.
Az ügyészség bűnszervezetben elkövetett sikkasztással vádolta a Buda-Cash vezetőit. A bíróság első fokon viszont nem bűnszervezetben elkövetett sikkasztás miatt ítélte el a vádlottakat. Első fokon úgy ítélték, meg, hogy bár szervezkedtek a vádlottak, de a szervezet, amiben működtek, nem egy sikkasztásra létrehozott bűnszervezet volt, hanem maga a cég. Itt a bíró akkor megállapította, hogy szerinte nincs ilyen szempontból jól megfogalmazva a törvény, amely meghatározza, mi számít bűnszervezetnek, de a bíróság csak jogalkalmazó, így azt kell követnie, ami le van írva.
Végül másodfokon se látták a bűnszervezetet bizonyítottnak. Nálunk ugyanis ehhez "hierarchikus felépítés", azaz szigorú alá-fölé rendeltség kell, illetve többek közt "konspiratív működés". A Buda-Cash ilyen jellegű műveleteiben azonban nem volt alá-fölé rendeltség bizonyítható, és attól, hogy valamit leplezetten csinálnak, még nem konspiratív, így ez sem állt meg. Ahogy az sem, hogy a DRB-bankos bizniszt eleve azért csinálták volna, hogy még többet tudjanak lopni, ez sem volt végül bizonyítható.
A másodfokú ítélet ellen már nem lehet fellebbezni. Az elítélteknek pedig rögtön el kell kezdeniük letölteni a maradék büntetéseiket.
(Borítókép: Huszti István / Index)