A Gyöngyöspata-ügy miatt az utóbbi hetekben forró téma lett a romák társadalmi integrációja, ami máskülönben hiába a magyar társadalom egyik krónikus problémája, általában nem kap akkor közfigyelmet. Az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontjának frissen megjelent, Munkaerőpiaci Tükör 2018 című kiadványa ezt a kérdést is érinti annak bemutatásával, hogyan alakult a roma fiatalok helyzete a közelmúltban az oktatásban és a munkapiacon. A vonatkozó cikkből az derül ki, hogy
bár néhány területen látszik némi előrelépés, az összkép továbbra is elég lesújtó: a cigányságot hátrányosan érintette a tankötelezettségi korhatár leszállítása, a roma fiatalok kevésbé veszik ki a részüket a felsőoktatás bővüléséből, foglalkoztatási mutatóikat pedig jelentős részben a közmunka húzta fel.
Scharle Ágota tanulmánya kiemeli, hogy a romák iskolázottsága – és ezzel szorosan összefüggően munkapiaci helyzete is – évtizedek óta lényegesen rosszabb, mint a nem roma népességé.
A lemaradásukban szerepe van a generációk során halmozódó hátrányoknak, a hiányzó vagy nem megfelelő szakpolitikai lépéseknek és a többségi társadalom szegregáló hozzáállásának. A rosszabb helyzet lényegében évszázadok óta konstans fennáll, a tendenciák iránya azonban változhat, Scharle a tanulmányban azt nézte meg a KSH lakossági adatfelvételei alapján, mi történt az iskola és a munka frontján a fiatal romákkal 2011 és 2016 között.
Ennek az periódusnak az adatait vizsgálva alapvetően a korábbi időszak hatásait tudjuk megfigyelni, hiszen akik 2016-ban 29 évesek voltak, azok 2005–2006 körül érettségizhettek, azok pedig, akik 19 évesek voltak, az alapkészségeiket még szintén a közoktatás 2011-es átalakítása előtt szerezték meg. 2011-2016-os összehasonlításban a roma népességben a fiúk és a lányok között is érdemi javulás látszik:
a lányoknál ugyan csak a fiatalabb korcsoportokban kezd emelkedni az érettségizettek aránya, viszont a javulás másfél-kétszer akkora, mint a fiúknál.
(Ezzel párhuzamosan a nem romák között csak a fiúknál történt érdemi változás, 2016-ra 5-6 százalékponttal nőtt az érettségizettek aránya a 18 év felettiek között.)
A romáknál a javulás annak ellenére tudott végbemenni, hogy a korábbi kutatások szerint számos tényező gátolja az előmenetelüket: a romák és nem romák között kimutatható lemorzsolódásbeli különbséget legnagyobb részben az általános iskola végére felhalmozott tudás mértéke, kisebb részben pedig a középiskola minősége és a társadalmi elszigeteltség magyarázza.
Az érettségi letételén túl azt is érdemes megvizsgálni, hogyan alakul korévenként a nappali tagozaton tanulók aránya, ebből ugyanis megtudhatjuk, hogy a fiatalok milyen arányban tanulnak tovább közép- és felsőoktatásban az általános iskola után.
A tankötelezettség életkorának 2011-ben bevezetett csökkentése a roma és nem roma fiataloknál is megnövelte az iskolát korán elhagyók arányát, ez a hatás azonban a romák és különösen a roma férfiak esetében lényegesen nagyobb volt:
míg a nem romák esetében 4–7 százalékponttal, addig a romáknál 14 (nők) illetve 27 (férfiak) százalékponttal csökkent a nappalin tanulók aránya a 17 éves korcsoportban. Egy a tanulmánykötetben közölt másik cikk, ami a lemorzsolódást vizsgálja részletesebben ugyanakkor arra jutott, hogy többnyire azok szállnak ki 16 éves koruk után a közoktatásból, akik akkor sem szereznék meg a középfokú végzettséget, ha 18 éves korukig kötelező lenne az iskolapadban ülniük. Ez azt mutatja, hogy a korai iskolaelhagyás megszüntetéséhez továbbra sem lenne elegendő pusztán a korhatárt megemelni, ennél átfogóbb oktatáspolitikai reformokra lenne szükség.
A felsőoktatást külön vizsgálva az is látszik, hogy ezen a téren nem csökkent, sőt nőtt a romák jelentős lemaradása. A 21–23 éves korcsoportban a nem romák között átlagosan 5 százalékponttal, a romák körében viszont csak 3 százalékponttal nőtt öt év alatt a nappali szakon tanulók aránya.
A KSH munkaerő-felmérése szerint Magyarországon a 15–64 éves roma népességben 2017-ben a férfiak 55 százaléka, a nők 36 százaléka dolgozott, miközben a nem roma népességben rendre 76 és 62 százalék volt a foglalkoztatottak aránya. Mindazonáltal ezen a fronton látszik egy pozitív trend,
a romák foglalkoztatottsága 2014 és 2017 nagyobbat javult, mint a nem romáké, így a lemaradásuk valamelyest csökkent.
A 2011-és népszámlálás és a 2016-os mikrocenzus eredményeinek összevetése is javulást mutat, a roma férfiak foglalkoztatási rátája 16-ról 25 százalékra, a nőké 7-ről 12 százalékra nőtt ebben az időszakban.
Kevésbé vidám a kép, ha az iskolaelhagyók és a nem tanuló, nem dolgozó fiatalok arányát nézzük meg, ezen a téren ugyanis tovább nőtt a romák amúgy is óriási lemaradása: ez a két mutató a nem roma népességben kismértékben javult 2014 és 2017 között, míg a roma fiataloknál romlott vagy változatlan maradt. Pedig a végzettség rengeteget számít, hiszen a népszámlálási adatok vizsgálatakor kiderült az is, hogy
az érettségizettek esetében lényegesen kisebb a romák foglalkoztatási hátránya, mint a képzetlenek esetében.
A fiatal roma férfiaknál ugyan a képzetlenek hátrányában látványos csökkenés következett be, de ez nagyrészt a közfoglalkoztatásnak köszönhető a tanulmány szerint. 2016-ban az iskolázatlan, de foglalkoztatott roma férfiak 34 százaléka közmunkásként dolgozott, miközben a nem romák körében csak 8 százalék ez az arány.
A fiatal, dolgozó roma nőknél még magasabb a közmunkások aránya: a képzetlenek 40 százaléka, de még az érettségizettek 21 százaléka is közfoglalkoztatott volt 2016-ban. Ráadásul a fiatal roma nők hátránya nem csökkent 2011 és 2016 között, annak ellenére, hogy mindkét iskolázottsági kategóriában nőtt a foglalkoztatottak aránya.
Borítókép: MTI Fotós: Mónus Márton