Bankok és biztosítók cseréltek gazdát az elmúlt napokban a térségünkben. Mintha egycsapásra elindult volna valami, amire évek óta vártak a szakemberek. Tényleg itt van az integráció és a konszolidáció kora?
Az elmúlt napokban váratlanul sok, egymással amúgy nem igazán összefüggő pénzügyi tranzakciót jelentettek be a felek Kelet-Közép-Európában.
Külön-külön mindegyik ügylet logikus. Kezdjük a bankokkal! Ha megnézzük Kelet-Közép-Európa nyolc legnagyobb bankcsoportját, ezek a következők:
Közöttük nincs egyetlen banknak sem 10 százalékot meghaladó összesített részesedése, és ha bármelyik bankkal beszélünk, akkor nagyjából azt fogják mondani, hogy a „core” országokra fókuszálnak, ahol pedig az a cél, hogy az, első 3 szereplő egyike legyen a bankjuk.
Ha pedig egy piac kicsi, veszélyes és a piaci részesedés nem éri el az 5 százalékot, onnan érdemes kimenni, több bankcsoport például érezhetően megbánta a kisebb balkáni országok "megszagolását".
A bankok tranzakciós aktivitása mindig fókuszról, illetve méretgazdaságosságról szól, de a szigorú tőkemegfelelési előírások és az erős szabályozottság idején még kényesebb játék lett, hogy a bankoknak legyen elég tőkéje egy-egy vásárlás után is. De azért a túl sok felesleges tőke sem jó pont a befektetők előtt, mert akkor a bank nem használja ki kellően a lehetőségeit.
A versenyző bankok érezhetően szívesen lennének még nagyobbak, de a piacvezető általában már nehezen vásárol, mert beleütközik a versenyhivatalba. Az egyes piacokon ezért leginkább a második-harmadik szereplő éhes, és több olyan ország is van, ahol látható egy amolyan kulcsfontosságú eszköz, vagyis egy olyan bank, amely eladó lehet, és a vásárló személye nagyban meghatározhatja a jövőt.
Ezek leginkább az amerikai GE egykori bankjai, vagyis Magyarországon a most éppen állami tulajdonú Budapest Bank, míg Csehországban a menedzsment által átvett Moneta Money Bank. A BB-t itthon lassan el kell adni.
Mivel az elmúlt években a hazai bankszektor magyarítása jelszó volt, így az állam valószínűleg elsősorban nem külföldi vevőt keres a BB-nek.
Vagyis könnyen lehet, hogy a magyar állam folytatja a végeláthatatlan és eléggé reménytelen magyar banki integrációs kísérletet (amelynek jövőbeli lépése a BB, az MKB és a Takarékbank esetleges összetolása lehetne).
Ám, ha esetleg a külföldiek felé is nyitott lesz a versenyfutás, akkor amennyiben a KBC, az Erste, vagy a a Raiffeisen venné meg a BB-t, amely a top 8 magyar bank egyike, akkor akár egy érdemi második számú bank is felléphetne a piacon. Ez ugyanúgy érdemben átrendezné a viszonyokat, mint ahogyan a Moneta eladása a cseh piacon.
A kelet-közép-európai régióba mindig mindenki beleveszi Lengyelországot is, de ez egy teljesen más piac, helyesebb ehelyett Lengyelországról és a „monarchiáról” beszélni. Miközben a monarchiában ugyanazok a játékosok vetélkednek, addig e lengyel banki és biztosítói piacot olyan szereplők vezetik, a Santander Bank Polska mellett a hatalmas állami biztosító, a PZU, amelyek máshol nincsenek érdemben jelen.
Ha megnézzük amúgy a régió bankpiacait, teljesen más csoportok vannak. Ha a Deloitte prezentációját felhasználva, három országot kiemelünk példaként, vannak olyan piacok, mint
És, ami a legfurcsább, úgy érezhető továbbra is nagy tülekedés a regionális bankokért, úgy figyel a politika kiemelten erre a szektorra, hogy 2008 óta már nehéz pénzt kivenni a bankokból, már nem akkora informális és pénzügyi hatalom bankárnak, banktulajdonosnak lenni.
Mindenütt ott vannak a szigorú jegybankok, és meghatározzák a tőkeszabályokat, a bankok jövedelmezőségét.
Ám, ahogy a katonai tábornokok is mindig az előző háborút szeretnék újra megnyerni, sokan most kezdik megérteni, hogy 15 éve milyen jó üzlet lett volna egy bank.
- hallottunk erről egy találó hasonlatot. Pedig ma már sokkal kiszámíthatóbb és jobb üzlet például biztosítót működtetni, de milyen érdekes, itthon például csak úgy hemzsegnek az állami, államközeli bankok, miközben a biztosítói piacon ma sem lenne könnyű megmondani, hogy ki van a legközelebb a hatalomhoz.
Attól függetlenül, hogy mi elmerenghetünk azon, hogy mennyire jó üzlet ma bankot venni, vagy működtetni, a konszolidációs igény természetesen még jogos lehet.
Aki megszokta, hogy bankokat üzemeltet, az ugyan megrettenhet a túlszabályozástól, vagy a fintech-kihívásoktól, de szemlélheti úgyis a régiót, hogy most éppen minden szuper, van növekedés, bővül a fogyasztás, több a beruházás, alacsony a kamat, gyorsan szélesedik a bankosodás.
És bankból még tényleg nagyon sok van az egész régióban: Ukrajnát leszámítva, ahol 76 bank működik, a magyar piac a legszélesebb, 40 szereplővel. A sokkal nagyobb lengyel piacon csak 30 bank működik, a balti államokban sokszor csak egyszámjegyű szereplő van a piacon.
Az elmúlt öt évben a Deloitte összeállítása szerint a régióban a legtöbb bankot az OTP (nyolcat) és a lengyel állam (négyet) vette meg, de az itthon ismert szereplők közül az Erste, a KBC és a magyar állam, is kettőt-kettőt vásárolt.
Az eladói oldalon a francia SocGen (hat eladás), a különböző görög bankok (együttesen nyolc értékesítés), a Raiffeisen (öt deal) volt a legaktívabb, illetve három-három értékesítéssel vonult ki egy ciprusi, egy dán, és egy amerikai (az említett GE) játékos is.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy mintha a belépők, kivonulók kérdésben az is visszaköszönne, hogy miként rendeződtek át a gazdasági viszonyok Európában,
a görögök, a franciák, a spanyolok, részben az olaszok nem olyan izmosak, a kelet-európaiak, a németek, az osztrákok acélosabbak.
Ami pedig a jövőt illeti, ha tippelni kellene a magyar bankpiac inkább a piacosodás, míg a biztosítói szektor inkább egyfajta politika-közeli központosítás előtt áll.
Nem, az állam természetesen nem fog biztosítókat venni, de előbb-utóbb majd rájönnek a NER-közeli szereplők, hogy ez a szektor is erősen szabályozás-intenzív (Szolvencia II.) lett, aki jó kapcsolatokat ápol az állammal, az előnyhöz juthat, és nem csak a biztosítás-közvetítői, de
a biztosítási piacon is kialakulhat egy olyan erős politikaközeli szereplő,
amely felvehet valami hasonló szerepet, mint a lengyel PZU, amelynek komoly gazdaság-befolyásoló szerepe lett.
A bankpiac is válaszúton áll. A döntés az állam kezében van, amely folytathatja azt a reprivatizációs hullámot, amelynek során ugyan kvázi magánpiaci szereplők a tulajdonosok, de több bank is alapvetően állami üzleteken él, vagy fordíthat egyet a piac szekerén, és az elmúlt évek trendje után megint a piac, értsd megint a külföldiek felé nyit.