Szépen nő a magyar gazdaság, de ennek előnyei egyre előnytelenebbül oszlanak el a magyar társadalomban, ráadásul ez a növekedési modell se tartható már sokáig. Ja, és a korrupciós helyzet sem igazán javul - valahogy így lehetne dióhéjban összefoglalni az Európai Bizottság Magyarországról kiadott legfrissebb országjelentését.
A bizottság szerint bár a magyar kormány megfogadta a 2019-es országjelentés pár javaslatát, például emelkedtek a bérek az egészségügyben és többet költ a kormány kutatás-fejlesztésre, sok területen egyáltalán nincs előrelépés- Különösen ami a korrupció kiszűrését vagy a bírói függetlenség garantálását illeti
A következőkben összefoglaljuk az országjelentés legfontosabb állításait a magyar növekedési modell kockázatairól, a növekvő egyenlőtlenségekről és a korrupciós helyzetről, segítségül hívva a bizottság pár érdekesebb ábráját.
Az Európai Bizottság remekül alkalmazza a technikát, amely szerint úgy kell elmondani, hogy mi mindent csinálsz rosszul, hogy előtte és utána is mondasz valami kedves dicséretet (amerikai manager-irodalmi szakkifejezéssel ez a shit sandwich). Éppen ezért az országjelentés annak az elismerésével indul, hogy a magyar gazdaság az uniós átlagot felülmúlva növekedett a legutóbbi országjelentés óta is.
A magyar átlagos növekedés 2014 óta 4 százalék feletti, és a magyar gazdaság azt sem érezte meg igazán, hogy a világgazdaság összességében lassult tavaly a kínai-amerikai kereskedelmi háború és egyéb bizonytalanságok miatt. Azt is elismeri a bizottság, hogy a magyar jövedelmek, növekedtek az elmúlt időben, az életkörülmények javultak és csökkent a szegénység.
Viszont rögtön ezután aggodalmát is kifejezi a bizottság, hogy mindez meddig lesz tartható. A jelentés szerint nem igazán sokáig. A magyar növekedési modell leginkább arra alapult a bizottság szerint, hogy minél több dolgozót vonjon be a termelésbe, miközben a termelés nem lett sokkal hatékonyabb, a gazdaság kibocsátása visszafogottan nőtt. Ráadásul lassan teljes foglalkoztatás lesz az országban, vagyis már nehezebb lesz növelni a dolgozók számát.
Emellett egyre nő az infláció és emelkednek a termelés költségei, ami miatt a magyar exportőrök versenyképessége romlik. A kormány gazdaság- és adópolitikája pedig nagyon prociklikus, vagyis akkor pörgeti a kormány a gazdaságot, amikor amúgy is jól megy, ami viszont azt jelenti, hogy ha Magyarország is megérezné a globális lassulást, akkor nem lesz miből élénkítenie a gazdaságot.
A bizottság elég részletesen ecseteli, hogy a magyar társadalom sok szempontból elég egyenlőtlen, az elmúlt 10 évben pedig még inkább az lett. A magyar társadalmon belül még így is kisebbek az egyenlőtlenségek, mint nyugaton vagy az EU-ban átlagosan, de ha hamarosan nincs változás, akkor ebben beérjük a nyugatot. 2018-ban a leggazdagabb 20 százalék vagyona 4,4-szer akkora volt, mint a legszegényebb 20 százaléké, az EU-s átlag 5,17. A bizottság egyik ábrája viszont azt mutatja, hogy
az elmúlt 10 évben annál jobban nőtt valakinek a rendelkezésre álló jövedelme, minél többet keresett alapból.
Az ábrán az látható, hogy a magyarok leggazdagabb 1 százalékának nőtt a legnagyobbat a jövedelme 10 év alatt, közel 35 százalékkal, míg a legszegényebbeknek csak 10 százalékkal. Rövidebb távon is ugyanez a trend: 2014 és 17 között például a háztartások leggazdagabb 20 százalékának 36 százalékkal nőtt a pénzügyi vagyona, miközben a legszegényebb 80 százaléknak mindössze 8 százalékkal.
Érdekes, hogy a többi visegrádi országban ezzel teljesen ellentétes a trend, ott a legszegényebbek részesedése nőtt a legnagyobbat, a legvagyonosabbaké pedig a legkevesebbet. A cseh, szlovák és lengyel medián jövedelem pedig közel kétszer akkorát nőtt ezalatt az idő alatt, mint a magyar.
Hogy miért oszlik meg ilyen torzan a jövedelem, arra valószínűleg az adórendszerben és az állami támogatásokban kell keresni a választ, amelyek sokkal jobban támogatják a vagyonosabb közép- és felsőközéposztályt, mint a rászoruló szegényebb rétegeket. A jelentés egy másik ábrája szerint
egy másik országban sem növelte az adórendszer olyan mértékben az egyenlőtlenségeket, mint Magyarországon.
Az ábra azt mutatja, hogy az adók és állami támogatások mennyivel járultak hozzá a jövedelmi egyenlőtlenséget mérő ún. Gini-együttható változásához és milyen irányba. Ez az együttható egy 0 és 1 közötti érték, egy 0 együtthatójú országban mindenkinek teljesen egyenlő a jövedelmi helyzete, egy 1-es együtthatójú pedig szélsőségesen egyenlőtlen, egy emberé az összes vagyon, a többieknek semmijük nincs.
Mint látható, az unió legtöbb tagállamában az adórendszer inkább csökkenti az egyenlőtlenségeket, mint, legnagyobb mértékben Bulgáriában, Észtországban és Romániában. Magyarországon kívül viszont csak három ország van, ahol növelik a különbségeket a támogatások és az adórendszer, de Magyarországhoz képest elenyésző mértékben.
Az Európai Bizottság évek óta minden országjelentésben leírja, hogy Magyarországon komoly probléma az, hogy nagy a korrupciós kockázat, nagy az érzékelt korrupció, kiszámíthatatlan a politikai döntéshozatal és a kormány segítségén és jóindulatán múlik, hogy melyik cég lesz sikeres, melyik nem.
Ez pedig nem nagyon változik évek óta, sőt, ha hinni lehet a jelentésben szereplő grafikonoknak, akkor egyre csak romlik. Az egyik ilyen grafikon szerint például míg Csehország, Lengyelország és Szlovákia rosszabbul szerepelt a korrupciót és elszámoltathatóságot mérő indexeken, viszont lassan javuló tendenciát mutatnak, míg Magyarország 2005 óta egyre rosszabbul teljesít ezekben.
Nemcsak a korrupció megítélésével van baj, hanem a kormány reakcióival is. Egy másik grafikon például azt mutatja, hogy
Az OLAF sokkal több problémát tárt fel a magyar uniós pályázatoknál, mint az EU-ban átlagosan, a magyar kormány viszont kevesebbet talált, mint más országok hatóságai.
2014 és 2018 között az EU csalás elleni hivatala Magyarországon kívül csak egy országban indított több olyan vizsgálatot, ahol hatósági lépéseket javasolt. Az OLAF a magyar esetek 45 százalékában javasolta a hatóságoknak, hogy nézzenek ők is utána az ügynek, mert valami nincs rendben, míg az uniós átlag 36 százalék. Az még kérdés - jegyzi meg a jelentés - több esetben is ítélnek majd el embereket Magyarországon a pályázati csalások miatt, mint máshol.
Borítókép: MTI / Beliczay László