Miközben az egyre eldurvuló koronavírus-járvány miatt a világ tőzsdéin eluralkodott a pánik, egy másik tényező is hozzájárult a piaci áreséshez: Szaúd-Arábia pont most látta megfelelőnek felpörgetni az olajkitermelését, ami - a koronavírus miatti keresletcsökkenés mellett - hozzájárult ahhoz, hogy
a 2008-as válság óta nem látott mélységbe esett a kőolaj világpiaci ára.
A döntés mögött már-már Trónok harcát idéző nagyhatalmi játszmák állnak a legnagyobb olajkitermelő országok, Szaúd-Arábia, Oroszország és az Egyesült Államok között. Az viszont messze nem biztos, hogy a végén a szaúdiak kerülnek ki győztesen a nagy taktikázásból.
Hogy kivel akarnak kitolni a szaúdiak a termelés felpörgetésével, mit szól ehhez Donald Trump és Vlagyimir Putyin, és mit hozhat még a koronavírus és a klímaváltozás az olaj piacán, arról Pletser Tamással, az Erste Bank olaj- és gázipari elemzőjével és Brückner Gergellyel, az Index gazdasági újságírójával beszélgettünk a Hol a Pénz? legújabb adásában.
Ízelítőként közöljük a beszélgetés egy részét, enyhén szerkesztett változatban.
Ez az egész hatalmi játszma a lassan tényleg nagyon válságra emlékeztető, globális pánikhoz vagy recessszióhoz hogy járul hozzá?
Brückner Gergely: A koronavírusnak van ugye egy közvetlen sokkhatása az üzemanyag-felhasználásra: kevesebb busz, repülő megy, nem megyünk külföldre, nem bérelnek autót a Görögországba utazó magyarok. Érezhető, egy valódi keresletcsökkenés, de alapvetően az a stabil érzés, hogy a gyárak folyamatosan, megfelelő ellátási lánccal, globálisan termelnek, ez veszett el.
Amikor a helyzet beáll, jobb esetben normalizálódik, rosszabb esetben tudjuk mérni, hogy mekkora esést okoz, akkor egy új piaci helyzet lesz.
Én nyilván optimista vagyok és azt gondolom, hogy három, négy, öt hónap múlva valamilyen szinten visszatér a régi kerékvágásba a világ.
Lehet, hogy már minden más lesz a járvány után, de azért fogunk utazni, annyira szerettünk ide-oda járkálni, megvenni az olcsó kínai alapanyagot, tehát nem hiszem, hogy a világkereskedelem és az utazás örökre léket kapott volna. De ezt majd újra be kell árazni. Szerintem ez nem a világpolitikai játszma része, ez tényleg a vírus-hatás, csak ez egy olyan szintű felbolydulást okoz az energiapiacon is, hogy most mindenki bizonytalan. Ha megnézzük a gázpiacot, olajpiacot, árampiacot, olyan százalékkal ugrálnak az árak, hogy még nem tudta beárazi a piac, hogy mi van.
Pletser Tamás: Nekem nagyon nem tetszik a világ ahogy ebből a szempontból alakul. Van egy tulajdonképpen globális jelenség, a koronavírus, amihez tényleg kellene valamilyen globális együttműködés, eközben azt látjuk, hogy az olajpiacon ezek a szereplők a saját kicsinyes játékaikat kezdik el játszani és ezzel egy komoly bizonytalanságot keltenek a világ egészére nézve. Ez valahol azért mutatja azt, hogy a legnagyobb szereplőknek a felelőssége nagyon nagy.
Én azt gondolom egyébként, hogy pont ezt a válságot, hasonlóan a globális klímaválsághoz csak valamiféle összefogással lehetne megoldani, és én Gergőhöz képest valamivel pesszimistább vagyok,
én azt gondolom, hogy legalább két évig eltart ez az egész.
Egyszerűen azért, mert láthatóan meg lehet a vírust állítani, ezt mutatja nagyon jól a kínai példa is, azonban ahhoz, hogy az egész világ megállítsa ezt, ahhoz az egész világnak egyszerre kellene lépnie, ahhoz egy globális összefogásra lenne szükség. Ezt nem látom, emiatt az a veszély fennáll, hogy most megoldjuk itt a problémát, de máshol fellángol ez a vírus, aztán visszafertőz minket, stb. Azért a két év, mert addigra lesz nagy mennyiségben olyan oltóanyag, ami remélhetőleg végleg megoldja ezt az ügyet. De azt látom az olajpiacon, hogy ezek a szereplők nem éppen felelősségteljesen viselkednek.
És az, hogy Európában és az Egyesült Államokban most kezd igazán eldurvulni a járvány és most kezdik el mindenhol bevezetni a nagyon szigorú korlátozásokat, vagyis még nagyon megyünk bele a válságba, ez mennyiben változtathat ezen a nagypolitikai játszmán az olajpiacon?
Pletser: Nyilván ez befolyásolja a helyzetet, de a legnagyobb probléma, hogy nem tudjuk megmondani, hogy ez a kereslet mekkora mértékben csökkenhet. Láttuk a pénzügyi válság időszakában, 2009-ben, hogy akkor a legmélyebb esés másfél millió hordó volt, de az teljesen elképzelhető, hogy a koronavírus okozta gazdasági lefagyás miatt ezt a keresletcsökkentést bőven meghaladjuk. Van aki azt mondja, hogy napi 10 millió hordóval is eshet a kereslet. Ez nagyon nagy számnak tűnik, de az tény, hogy egy kiszámíthatatlan helyzet alakult ki, ami adott esetben, ha valóban bekövetkezik, ha tényleg ekkora lefagyás van a piacon, az a legnagyobb szereplőket is arra készteti, hogy asztalhoz üljenek. Lehet, hogy Trump vezetésével ez a három vezető leül és azt mondja, hogy próbáljunk megegyezni valamiben, mert ebbe mind a hárman belepusztulunk.