A járványhelyzetben számos cég jövője vált kétségessé, sokan leépítésekbe kezdtek. Ha el akarják küldeni, fontos, hogy legyen észnél, és ismerje a jogait. Ha egyszer már aláírt egy papírt, utána nagyon nehéz bármit is tenni.
Az egyik nagy magyarországi használtruha-kereskedés a hírek szerint több száz alkalmazottját küldte el úgy, hogy aláíratott velük egy papírt, miszerint közös megegyezéssel távoznak:
[...] közös megegyezéses munkaviszony megszüntetésre kényszerítik az ott dolgozókat, több dolgozó engedett a nyomásnak, és ez ezekben a percekben is folyik. Eddig kb. 180-ból 150-en felmondtak így, kb 30-an még tartják magukat
– írta az egyik olvasó.
Most még azt sem tudjuk, hogy jelenleg milyen pozícióban ülünk otthon. Szabadság? Pihenőnap? Alkalmazott? Munkanélküli?
– panaszkodik valaki más.
Joggal merül fel a kérdés, hogy miért írná bárki alá a papírt, amikor esetleg jogosult lehet még bizonyos pénzekre, amennyiben leépítés történik. Egyfelől sokan lehetnek úgy vele, hogy inkább pénzt szeretnének legalább a hónapra a kezükbe, mint a bizonytalan végű pereskedést, másfelől sokan nincsenek tisztában a jogaikkal, vagy bíznak a munkáltatójukban, és aláírnak bármit, amit eléjük tesznek.
Az a legbiztosabb, ha nem ír alá ész nélkül semmit.
A közös megegyezés lényegében egy szerződés, amelyet szabad akaratukból kötnek a felek, így joga van rá, hogy legyen ideje megérteni a szerződésben foglaltakat. Bátran kérjen gondolkodási időt, kérdezzen meg valakit, ha nem biztos benne, mi is áll a papíron. Olyan nincs, hogy közös megegyezéssel „elküldenek” valakit, mivel ez önellentmondás lenne.
Amennyiben az áll a szerződésben, hogy azonnali hatállyal megszüntették a munkaviszonyát, az a legrosszabb, hiszen holnaptól már nem áll alkalmazásban. Normál esetben 30 nap felmondási idő is járna, amelyet jellemzően munkavégzés nélkül, távolléti díjon szoktak kitölteni az alkalmazottak.
Nem kényszeríthetik arra, hogy azonnal döntsön, joga van hozzá, hogy legyen ideje megismerni és megérteni a szerződést.
Amennyiben nem igazodik el rajta, segíthet egy ügyvéd, ennek természetesen költsége van, de ha többen kerültek ilyen helyzetbe, akkor együtt könnyebben ki tudják fizetni a jogi segítség árát.
Természetesen ha fenyegették (például a fizetése visszatartásával, ahogyan ez állítólag a nagy használtruha-cégnél is történt), akkor a szerződés megtámadható, azonban ez egy hosszadalmas és kétes kimenetelű procedúra, amelynek további költségei is lehetnek, amennyiben kedvezőtlen döntés születik.
Viszont első körben érdemes egy levelet írni a munkáltatóhoz, amelyben leírhatja, hogy méltánytalannak találja az eljárást, nem volt ideje megérteni a szerződést, úgy érezte, nyomást gyakoroltak önre, szeretné megkapni a felmondási időre kijáró távolléti díját.
Utóbbi levélnek szigorú értelemben vett jogi kötelező ereje nincsen, azonban ha látja a munkáltató, hogy tisztában van a jogaival, akkor lehet, a kisebb ellenállás útját választja, és kifizeti.
De kirúghatnak egyáltalán valakit azért, mert a járvány miatt nincs forgalma a cégnek?
Elképzelhető.
Amennyiben a koronavírus okozta körülmények (csökkenő forgalom, üzlet bezárása stb.) a munkáltató anyagi helyzetét olyan mértékben rendítik meg, hogy a továbbiakban nem tudja biztosítani a tartós foglalkoztatást, a felmondás indokaként alappal lehet hivatkozni azokra a koronavírus okozta gazdasági hatásokra, amelyek átszervezéshez és/vagy munkakör(ök) megszüntetéséhez vezetnek
– olvasható Dr. Horváth Gábor, a Kapolyi Ügyvédi Iroda szenior ügyvédjének véleménye a témában.
Az ügyvédi iroda álláspontja szerint a koronavírus miatt elrendelt intézkedések az adott eset összes körülményének vizsgálatától és annak eredményétől függően vis maior tényállásnak minősülhetnek, azaz külső és elháríthatatlan körülménynek.
A fenti munkáltatói felmondások esetében a munkavállalót a felmondási időre járó bér és – 3 évet meghaladó munkaviszony esetén – végkielégítés illeti meg. (Ettől eshet el, amennyiben gondolkodás nélkül aláír egy közös megegyezéssel történő felmondási szerződést, hiszen akkor az abban foglaltak lesznek érvényesek.)
Dr. Horváth Gábor szerint azonban mivel ezek a felmondási esetek a munkavállaló magatartásával kapcsolatosak, azok a hátrányos gazdasági hatások, amelyeket a koronavírus miatt elrendelt kormányzati intézkedések a munkáltatónak okoznak,
nem szolgáltathatnak alapot az azonnali hatályú felmondáshoz.
A munkáltató ugyanakkor a határozott idejű munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással – indokolás nélkül – megszüntetheti, ebben az esetben azonban a munkavállaló jogosult tizenkét havi, vagy ha a határozott időből hátralévő idő egy évnél rövidebb, a hátralévő időre járó távolléti díjára.
A munka törvénykönyve szerint:
A végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában a (3) bekezdésben meghatározott tartamban fennálljon.
A végkielégítés mértéke legalább három év esetén egyhavi, legalább öt év esetén kéthavi, legalább tíz év esetén háromhavi, legalább tizenöt év esetén négyhavi, legalább húsz év esetén öthavi, legalább huszonöt év esetén hathavi távvoltéi díj.
Amennyiben a munkaviszony megszüntetése több munkavállalót érint, a munkáltatónak figyelemmel kell lennie a munka törvénykönyvének a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó rendelkezéseire is, hívja fel a figyelmet az ügyvédi iroda. Ha ugyanis a munkáltató a Munka Törvénykönyvében meghatározott számú munkaviszonyt tervez megszüntetni, köteles tárgyalásokat folytatni az üzemi tanáccsal.
Elháríthatatlan külső indok esetén, mint például a járvány, illetve a járvány miatti intézkedések, az is előfordulhat, hogy a munkaviszony felfüggesztésre kerül.
A vis maior helyzet miatt a munkáltató nem köteles eleget tenni a foglalkoztatási kötelezettségének, a munkavállalót nem terheli a munkavégzési (rendelkezésre állási) kötelezettség, és természetesen nem illeti meg az alapbére
– olvasható a Kapolyi Ügyvédi Iroda közleményébe.
Több olvasónk is beszámolt olyan esetekről, valamint a Dunaferr háza tájáról is érkeztek olyan hírek, hogy a munkáltatók azzal próbálkoznak, hogy home office esetén csökkentsék a munkavállalók bérét, hiszen otthon úgyis majd csak lébecolnak.
A munkahelyem kitalálta, hogy hetente 1 nap szabadságot kötelező kiírni, de mellette ugyanúgy dolgozni kell. Mindezt azzal indokolja, hogy feltételezése szerint a home office-ból végzett munka úgysem tesz ki 8 órát, ergo a szabadnap alatt végzett munkával kifizetjük ezt a cégnek.
Csak én érzem úgy, hogy ez nagyon nem fair?
– írta egy olvasónk.
Az Index által megkérdezett munkajogász szerint is nélkülöz minden jogalapot a dolog, ugyanis a
home office a munkavégzés helyén kívül semmiben sem különbözik a normál munkától.
A munkáltató ugyanúgy számon kérheti az alkalmazottait, és ha azok nem teljesítették a munkakörükben foglalt kötelességeiket, akkor természetesen élhet a megfelelő lépésekkel, de előre nem büntetheti őket azzal az indokkal, hogy otthon úgysem fognak olyan keményen dolgozni.
Érdemes arra is kitérni, hogy a különleges jogrend miatt egybecsúszott lényegében az otthonról végzett munka (home office) és a távmunka. Alapvetően a kettő között az lenne a különbség, hogy a távmunka a munka törvénykönyve által régóta ismert és szabályozott fogalom, amely előre egyeztetett módon, szerződéssel jön létre a felek között, míg a home office spontán kerül elrendelésre, és maximálva van 44 munkanapban. Azonban ezen lazít a jelenleg érvényben lévő rendkívüli jogrend, tehát most lényegi különbség nincs a kettő között, viszont egy dolog továbbra is állandó: nem érheti hátrány amiatt, mert otthonról dolgozik,
persze a feladatait továbbra is el kell látnia, de nem kaphat kevesebb bért, vagy szabadnaplevonást.
(Borítókép: Egy, a dolgozóit a járvány alatt távmunkában alkalmazó amerikai cég üres irodája 2020. március 12-én - fotó: John Moore / Getty Images)