A koronavírus hatása elég gyorsan érezhető lesz a hazai megtakarítási piacon is. Aki nem veszítette el a jövedelmét, az talán még többet is takarít meg ilyenkor, hiszen nem nagyon tud fogyasztani, ráadásul a nehéz időkben többet is szokás spórolni. Sajnos azonban sokan vannak a fehér, a szürke- és a feketegazdaságban is, akik most egyáltalán nem szereznek jövedelmet. Ők vajon mihez nyúlnak először?
A koronavírus-járvány még nem nagyon érezhető a magyar megtakarítási piacon. Eddig még nem változtak érdemben az állományok, nincsenek sorok a pénzügyi szolgáltatóknál. Akár az is lehetne a magyarázat, hogy a bölcs magyarok tudják, hogy a pánik a legrosszabb tanácsadó, ezért nem kapkodnak. Valójában alighanem meghatározóbb szempont, hogy egyelőre a megtakarításoknál az élet egyéb ügyei sokkal fontosabbak.
Senki nem szeretne bankfiókba vagy más „kontaktveszélyes” helyre menni, és eleve előnyt élvez az élelmiszer-beszerzés, a gyógyszervásárlás, az otthonmaradás és a gondoskodás az idős hozzátartozókról.
Ám sokan vannak az országban, akik illegálisan, félillegálisan vagy csak teljesen láthatatlanul (adómentesen) nap mint nap szereztek jövedelmet olyan ágazatokban, amelyek most nincsenek. A mindennapi életben maradáshoz ők kénytelenek a tartalékaikhoz nyúlni. Talán nem egy hét karantén után fogy el a készpénzük vagy a kártyán tartott pénzük, de előbb-utóbb lépni kell. Kikről van szó?
Az ilyen munkavállalók eddig lehet, hogy bevételarányosan fogyasztottak, ha egy hónapban 300 ezer forint jött be, akkor kevesebb fért bele, ha 500, akkor több. Az azonban egészen biztos, hogy amikor nulla jön be, akkor a nulla fogyasztás nem kivitelezhető, ilyenkor jön a fogyasztássimítás.
Itt két hatás keveredik. Jó időkben többet teszünk félre, rosszabb időkben abból lehet elővenni. Ugyanakkor jó időkben bátrabban fogyasztunk, rosszabb időkben előtérbe kerül a gondolkodásunkban a spórolás, a vésztartalék.
Előbbi azért kedvező, mert anticiklikus, lesz mihez nyúlni a rosszabb időben. Ha a válságban megnő a fogyasztási hajlandóság és apad a megtakarítási hajlandóság, akkor a rosszabb időkben fenntart majd bizonyos fogyasztási szintet.
Zárójelben megjegyezhető, hogy a lakosság és a pénzügyi rendszer kapcsolatában a legfontosabb elem éppen az egész életen át történő lakossági fogyasztássimítás. Vagyis amíg fiatalon még alig van pénzünk, alig van megtakarításunk, már akkor is saját lakásban élünk, mert a bank adott egy olyan lakáshitelt, amelyet később már könnyen kigazdálkodunk, nem várjuk meg, hogy összejöjjön rá a saját forrás.
A 2008-as év fontos fordulópont volt Magyarországon, előtte nagyban ment a jövő felélése, az eladósodás (sajnos főleg devizában). Utána ezeket az adósságokat a lakosság leépítette, és hozzászokott a magas megtakarítási rátához.
Ez most meg fog változni, csak éppen még egyrészt nagyon kevés a releváns hatás, és ami van, az sem könnyen értelmezhető. Csak két kérdés, hogy ezt megértsük:
Az mindenképpen örömteli, hogy egyelőre a lakossági reakciók moderáltak. A válságok során mindig megfigyelhetők bizonyos dupla eladási hullámok.
Az egyik magyarázat szerint egy rossz eseményt először beáraznak valamennyire a piacok, mint jelen esetben az Európában is erősen megjelenő koronavírust. Ezért esnek elsőként a részvények, a befektetési jegyek. Amikor a legkevésbé tapasztalt lakossági befektetők ezt észreveszik, pánikszerűen eladnak, az ő eladásaik egy újabb nagy esést generálnak.
Hiába tudja ugyanis a portfólió-menedzser, hogy rossz lesz a kiszállás időzítése, de ha a lakosság visszaváltotta a befektetési jegyeket, akkor neki el kell adnia a portfólióból a részvényeket. Amikor ez a második hullám is véget ér, már könnyebben emelkednek az árak, csakhogy így végül a lakosság a lehető legrosszabbkor szállt ki.
Van persze fordított példa is, 2009 után, az OTP nagy menetelését alapvetően magyar lakossági befektetők vásárlásai indították el.
A magyar lakosság ugyan sokat takarított meg mostanában, de szeret fogyasztani, túlélésorientált, elég materialista is. Ez így egy eléggé könnyen elpuffantott közhely, de különböző felmérésekből látszik, globális, illetve európai összehasonlításban is jellemző, hogy
a boldogságot, a kielégülést rövid távú anyagi értékekben éljük meg, étel, ital, tévé, mobil, autó,
és kevesebb a hosszú távú, például karrier- vagy önkibontakozás-jellegű célunk, vagy nem annyira vallásos a nemzet. Valaha a rendszerváltásnál is fogyasztási termékek megszerzésében gondoltuk elérni a nyugati életszínvonalat, a legjobban ez kellett volna a „demokráciából”. Mindez csak annyiban biztató a gazdaságban, hogy óhatatlanul felértékelődik a spórolás, a készletezés, az öngondoskodás, abban is lehet bízni, hogy elég hamar visszaugrunk majd a régebbi fogyasztási szintünkre.
Szóval miből is fogyasztunk a jövőben? Lehet bízni abban, hogy előkerül a cihából a sok készpénz, de hiába van egy főre vetítve 600 ezer forint cash otthon, a készpénz nagyon egyenlőtlenül elosztva, inkább a feketegazdaságban pihen.
A magyar lakossági megtakarításoknál kiemelten fontos viszont a szuperpapír, vagyis az öt évre közel 5 százalékos éves hozamot hozó MÁP Plusz szerepe.
Akinek többféle megtakarítása is van, portfólióban gondolkodott, az válság során sem a jó hozamú elemet váltja vissza először, hanem a készpénzéhez vagy a betétéhez nyúl, de a lakossági állampapírokat is elérheti némi visszaváltási hullám.
Az kedvező a lakosságnak, hogy a rendszer érdemben nem is bünteti a visszaváltást. Flexibilis, vagyis könnyen visszaváltható, és nem hoz veszteséget a befektetési alapok visszaváltása sem, ez is elkezdődött. A bankbetétek feltörése inkább okozhat egy kis mínuszt, de mivel alacsonyak a betéti kamatok, ez is elindulhat, nagyon sok kamatot nehéz elbukni, ha 1 százalék volt eleve a mérték.
Abban, hogy a következő hetek miként alakítják a hazai állományokat, nagyon sok múlik a kormányzaton. Az a törekvés, hogy a folyamatok ne váljanak visszafordíthatatlanná, ne essenek szét a működő rendszerek a pénzügyi piacokon, a szolgáltatásoknál, a hazai sikerágazatokban.
A lakosság ezzel abban segíthet, ha a válság alatt nem változtatja meg érdemben a fogyasztási szokásait. A kormány majd mindenféle ötlettel előrukkol, például a fentről megszervezett hiteltörlesztési moratóriummal, hogy a lakosság havi jövedelmének még megmaradt részéből ne hiteleket finanszírozzon, hanem több jusson a fogyasztásra.
Csak ez az ösvény mindig nagyon szűk.
Ha így tényleg több pénz költhető fogyasztásra, az szuper. De ha az intézkedés nyomán a bankok defenzíven reagálnak, lelassítanak, nem hiteleznek, az mélyítheti a válságot.
A lakosság megsegítése kapcsán a szakma mindig azon kezd el gondolkodni, hogy mi javíthatná úgy a lakosság likviditását, hogy ne sérüljenek a fontos gazdaságpolitikai célkitűzések.
A megpántlikázott pénzek, például a lakáscélra fordítható, korábban állami támogatást élvező lakástakarékok, vagy a szintén állami támogatást kapó hosszabb távú öngondoskodási módozatok, pénztárak, nyugdíjbiztosítás, TBSZ elengedése veszélyes.
Ha ugyanis a lakosság szabadon, nemcsak célhoz kötötten felhasználhatja a krízishelyzetben az ingatlancélú vagy nyugdíjaskori öngondoskodást szolgáló módozatokat, az rossz precedens, és hiányozni fog a későbbiekben.
Ezért olyan puhításoknak lehet értelmük, hogy büntetés nélkül hozzá lehet férni kéthavi átlagjövedelemnek megfelelő összeghez, de a többi nem veszíti el a szabályrendszerét.
Például ha az 1,8 millió lakás-takarékpénztári szerződés úgy módosulna, hogy az ügyfelek a válság miatt 20-25 százalékot felhasználhatnak nem lakáscélra is,
akkor a későbbiekben nem maradna el az ingatlanpiaci anticiklikus hatás sem, de ezek az emberek rövid távon mobilizálható forráshoz jutnának.
Ilyen és ehhez hasonló intézkedésekre a közeljövőben szükség van, ugyanakkor a hazai pénzpiacok szerencsére még mindig nyugodtak. Az MNB, az ÁKK és a kereskedelmi bankok felkészültek a krízisre, a háttérbeszélgetések során az derült ki, hogy vannak stressztesztek, nagy pufferekkel készült el a likviditástervezés, akár teljes home office-ban is megoldott az üzletmenet-folytonosság.
De még minden változik, egyetlen példával: az ÁKK könnyebben tervezhet de ha pár hét múlva új költségvetés lesz, akkor mindent újra kell gondolni. A pénzügyesek elmondják, hogy a lakosság akkor jár a legjobban, ha nem pánikol, ha nem lép észszerűtleneket, csak aztán alakulhat úgy a helyzet, hogy a korábban lesajnált lépés válik indokolttá.
Egy másik ágazatból kiragadott példával, lehet, hogy itthon jogosan mondta mindenki, hogy teljesen indokolatlan az élelmiszer-felhalmozás. Ám a pánik miatt végül mégis azok jártak jól, akik még olcsóbban halmozták fel a csirkemellet, és végül mégis annak lett igaza, aki korábban bevásárolt, most már megteheti, hogy egy hónapig ki sem lép az utcára.
Borítókép: MTI Fotós: Balázs Attila