A koronavírus a magánfogászatokat is teljesen lefagyasztotta. A külföldi vendégeket is ellátó fogturizmus azért van különösen nehéz helyzetben, mert a bérek és a bérleti díjak mellett nekik még a külföldi vendégek okafogyottá vált beutaztatásának, elszállásolásának költségeit is kezelnie kellene. Pedig, ha vége lesz a járványnak, ez a szegmens indulhatna el először, akinek félúton tartott a kezelése, vissza fog térni.
Amikor egy egész ország marad otthon, zárkózik be, és kerüli a kontaktokat, amikor nem könnyű országhatárokat átlépni, sőt, sok esetben kifejezetten lehetetlen, akkor a legtöbben valószínűleg maguktól is elhalasztanák a nem létfontosságú fogászati beavatkozásokat.
A fogászati szegmensben azonban annyiban még egyértelműbb a helyzet, hogy az EMMI egy rendeletben be is tiltotta a nem sürgős alapellátás kivételével a fogászati beavatkozásokat.
Március 17-ével a kormány gyakorlatilag bezáratta a fogorvosi praxisokat. A rendeletet az illetékesek gyorsan értelmezték is, és igyekeztek tételesen is meghatározni, hogy melyek azok a sérülések, gyulladások, tályogok, vérzések és állkapocs-sérülések, amelyek a sürgősségi alapellátásban ilyen időszakban is elláthatók.
A teljes leállás után a kamara és több fogorvos is igyekezett lobbizni, volt, aki még Orbán Viktor miniszterelnöknek is küldött levelet. A tájékoztatások, a segítségkérések részben más ágazatokból ismert elemeket tartalmaztak, de vannak egyedi jellemzők is.
Ami a fő nehézség, hogy ellentétben egy 30-40 százalékos visszaeséssel járó mély válsággal, a koronavírus nyomán a turizmushoz és a vendéglátáshoz hasonlóan, a fogászati praxisok bevételei is teljesen elapadtak, nullára olvadtak.
Ez egy majd 20 ezer fős ágazat, vagyis a leállás Magyarországon 6000 fogorvost, 3000 fogtechnikust, illetve 10 ezer egyéb rendelői munkavállalót, asszisztenseket, röntgeneseket, recepciósokat, dentálhigiénikusokat érint.
A fogászatok leállításának szükségességét aligha kérdőjelezi meg bárki, a vírus nyállal, tüsszentéssel, a levegőben található hordozóanyagokkal, légúti partikulumokkal terjed. A fogászatok alapeszköze, a turbina, amely emberi szájakba bocsát vízpárát, illetve a fogászok emberi szájakban matatnak mindenféle finom műszerrel, ez tényleg kockázatosnak tűnik.
A szakma nem is a leállást kérdőjelezi meg, miközben természetesen a magánfogászatoknak sem könnyű például a fájdalommal élő pácienseket megnyugtatni.
Senki nem kockáztathatja a zugműködéssel járó súlyos erkölcsi kockázatot és anyagi büntetést, de nem minden ügyfélnek lehet megmagyarázni, hogy nyugodtan menjen el a jól megszokott, bejáratott magánpraxis helyett a közületi egészségügybe, ott is jó szolgáltatást fog kapni és az állami rendelő is mindent meg fog tenni azért, hogy a páciensek ne kapják el a fertőzést.
Az ágazati lobbi elsősorban arra próbálja helyezni most a hangsúlyt, hogy a vészhelyzet alatt ne essen szét egy olyan ágazat, amely a belföldi ügyfelek szempontjából is nagyon fontos, de Magyarországnak azzal is hasznot húz, hogy rengeteg külföldi vendéget csalogat Magyarországra.
Az elsősorban osztrák, brit, német, francia, belga, svájci és norvég páciensek hazai kezelése, becslések szerint évente közel egymillió vendégéjszakát generált,
természetesen az ehhez kapcsolódó egyéb bevételekkel. A fogászati kezelések előtt lehet egyet fürdőzni, a kezelések után két órával azért a betegek is enni szoktak.
Ráadásul, ha az élet visszaáll a normális kerékvágásba, akkor
a fogászati turizmus fogja az első turistákat Magyarországra hozni, vagy azért, mert a páciensnek a 3 beutazásos kezeléséből még 1 vagy 2 beutazás hátravan, tehát vissza kell jönnie,
vagy pedig egy páciens, aki ugyan még nem volt itt, de költséges fogászati problémája jelentkezik, annak ezt meg kell oldani,a és ezért látogat ide.
Röviden és velősen, a fogászatok arra számítanak, hogy állami segítséget kaphatnak abban, hogy a praxisok dolgozóinak a béréhez, a bérleti díjak fizetéséhez támogatást kap a szektor, hogy a felívelés idején még egyben legyen a csapat, működőképes maradjon a hazai fogászati és a fogászati turizmus ellátórendszere.
Ahogy az általunk elért fogorvos mesélte, ha néhány hónap után újraindul az élet, akkor az addig visszatartott kereslet miatt fokozott igénybevételre lehet számítani, vagyis jó lenne, ha a munkavállalók, a kapacitások rendelkezésre állnának, nem kellene most szélnek ereszteni a csapatokat, majd később a toborzás miatt csúszni.
A helyzet már rövid- és középtávon is nagyon nehéz, azt hallottuk, hogy március első felében nagyon rosszkor jött a lefagyás, mert a fogászatok éppen bért fizettek, bérleti díjat rendeztek, a hónap második fele szokott arra alkalmas lenni, hogy megtermelődjön a hónap során felhasznált anyagok, szolgáltatások költsége és a nyereség.
Ahogy hallottuk, a fogászati szektornak nagyon fontos lenne egy gyors jelzés arról, hogy készül-e valamilyen nagyobb, átfogó állami program, bérpótlék, vagy munkanélküli segély jellegű átfogó segítség, hogy mindenki megválaszthassa, ahhoz igazíthassa a kényszerintézkedések szintjét.
A legtöbben a márciusi béreket a hóközi leállás ellenére még ki tudják fizetni, de utána valamilyen megoldás kell, elbocsájtás, kényszerszabadságolás, részmunkaidő, bérleti díj nem-fizetés."
Az adóhaladékok, a hitelmoratóriumok, a bérleti díjfizetés esetleges halasztása önmagában nem megoldás egy fogásznak, hiszen ezek a pillanatnyi likviditási gondokat enyhítik, de ha szeptemberben, vagy októberben elindul az élet, senki nem tud 5-6 havi halasztott költség koloncával, több tízmilliós mínusszal rajtolva talpon maradni.
Végül egy turisztikai aspektusról. Mint hallottuk, az sem könnyíti meg a fogászati turizmusban dolgozó cégek munkáját, hogy egyelőre nem nagyon tudják kezelni az utazások kiesését sem.
Ha egy fogászati turizmusból élő cég, csomagmegoldást kínált, ésa leendő pácienseinek berendelt már repülőjegyeket, szállodai szobákat, akkor számára elfogadható az, hogy nem kéri vissza a légitársaságoktól, szállodáktól a pénzt, viszont egy fogászat a járatmódosítással, szállodai időpont-módosítással nem tud mit kezdeni, hiszen ki tudja, hogy az ügyfél mikor fog végül elindulni.
Ahogy egyik beszélgetőpartnerünk mondta, némi rugalmassággal, kölcsönösen előnyös megoldásokat is ki lehetne találni. A fogászati turisztikai cég azzal biztosan segít, hogy nem kéri vissza a pénzt, viszont cserébe nem járat- és foglalás-módosítási lehetőséget szeretne, hanem egy utazási kreditet.
Vagyis, ha például egy fogászati cégnek van 10 millió forintnyi utazása lekötve, akkor egy ekkora később felhasználható kredittel, ő szívesen leutazná majd ezt az összeget, de a járatmódosítással nem megy semmire.
(Borítókép: Nagy Attila Károly / Index)