Egyetlen nap alatt két fontos információt is megtudhattunk a jövő hazai gázbeszerzési lehetőségeiről. 2021 októberétől évi 6 milliárd köbméter gáz, a hazai fogyasztás 60 százaléka érkezhet Szerbiából Magyarországra. Ugyanakkor a gázkereskedők beleuntak az önsorsrontó román politikai vezetés piacellenes lóugrásaiba, és az úgynevezett román betáp további fejlesztése immár hivatalosan sem olyan fontos.
A jövőben a következő fontos gázpiaci változásokra kell felkészülni:
Aligha lehetett véletlen egybeesés, de április 14-én két, egymást némileg kioltó, de egyaránt nagyon hangsúlyos gázpiaci bejelentéssel találkozhattak a piac résztvevői.
Ferencz I. Szabolcs, az FGSZ Földgázszállító Zrt. vezérigazgatója a Világgazdaságnak adott interjút, amelyben hangsúlyosan bejelentette, hogy 2021 októberétől gáz érkezhet Szerbiából Magyarországra. Nem is kevés, évi 6 milliárd köbméter, vagyis a hazai fogyasztás 60 százaléka.
Az interjúban elhangzott, hogy az FGSZ fejlesztései a vírus nyomán nem késnek és egyelőre a behozott gázmennyiség is az eredeti tervekkel van szinkronban. A beszélgetésből az tűnik ki, hogy a magyar–román kapacitások további fejlesztése már nem annyira hangsúlyos.
Itt van a koronavírus, alacsonyabb az európai gázár, a termelők nehezebben hoznak beruházási döntéseket, a kereskedők pedig nehezebben vállalnak hosszú távú piaci pozíciókat – nagyjából ezzel magyarázta a vezérigazgató a kisebb kereskedői érdeklődést.
Egyértelműbb volt az FGSZ honlapján ugyanezen a napon megjelent közlemény.
Ebben az állt, hogy
az FGSZ Zrt. és a Transgaz S.A elvégezték a ROHU Open Season eljárás kapcsán a IV. gazdaságossági tesztet.A beérkezett ajánlatok nem érték el az előzetesen meghatározott sikerkritériumot. A ROHU Open Season eljárás így eredménytelen lett, az összes, már korábban megkötött rendszerhasználati szerződéssel együtt."
Ha ezt a két információt egymás mellé tesszük, egészen érdekes képlet alakul ki a jövő hazai gázpiacára vonatkozóan.
Ha Magyarország gázpiacát az égtájak szerint vizsgáljuk, akkor
Amíg a kifelé való szállítás lehetősége itthoni fejlesztések eredménye, addig a betáplálási irányhoz a szomszédos országok fejlesztései is szükségek.
A gázszállításban a kulcsszereplő természetesen Oroszország. Eddig az oroszok a baráti Szerbiát tehát Magyarországon keresztül látták el gázzal, ez most megfordul. Mivel az oroszok Törökország és Bulgária érintésével szolgálják ki a szerbeket egy méretes vezetékkel, mi is a szerbektől kaphatunk gázt.
Ez a vezeték leértékeli Ukrajnát, bár az oroszoknak vélhetően továbbra is szüksége lehet az ukrán tranzitra, de kisebb mértékben, vagyis az ukrán pozíció romlik. És a projekt leértékeli Romániát az 1,75 milliárdos éves betáplálási lehetőséggel (legalábbis Magyarország számára), mert a szerb, az osztrák és a szlovák vezeték akár ukrán és román forrás nélkül is el lehet látni Magyarországot.
Romániában a rendkívül ígéretes gázvagyon-kitermelés egyre inkább a politika áldozatává válik. Az ország az elmúlt néhány évben egy ördögi körbe csúszott bele: csökkenő hazai termelés és növekvő import, és egyre távolabbra csúszik a jelen szabályozás mellett annak a lehetősége, hogy az ígéretes fekete-tengeri gázmezőkön megindulhasson a termelés.
Romániában ugyanis olyan közhangulat alakult ki, hogy a hazai ásványkincsvagyon exportja hazaárulásnak számít a politikai közbeszédben,
ezért a különböző egymást követő kormányok mindig halogatták az exportot is lehetővé tevő termelési jogszabályok kialakítását.
Pedig Románia épp azért kapott 192 millió eurót az Európai Uniótól a BRUA vezetékre, hogy exportőrré válhasson. Ráadásul nagyon sok román politikus ellen indult korrupció miatt eljárás, egyszerűen senki nem mert „vállalati érdekeket” is jelentő értelmes gázkitermelési szabályokat, adózást elfogadni.
A befektetők az egyre kilátástalanabb szabályozási helyzetben elkedvetlenedtek, amit aztán a koronavírus idején még megspékelt a román kormányzat (árbefagyasztás, a vevőknek hat hónapos energiaszámla-kiegyenlítésimoratórium), ezért már nemcsak a termelők, de az az energiakereskedők sem érdeklődtek a piac iránt.
Ez az elkedvetlenedés derült ki az úgynevezett openseason kudarcából. Ebben a periódusban a vezeték irányítói azt mérik fel, hogy lenne-e megfelelő kereskedői érdeklődés arra, ha a jövőben további pluszkapacitások nyílnának.
Mindkét irány meg volt hirdetve, itt lehetett beadni az ajánlatokat, ki mennyi gázt kötne le, milyen időszakra. Ha lett volna elég érdeklődés, jöhetett volna a kapacitásbővítés, de ez most leállt. A már meglevő román-magyarvezeték 2020 októberétől lesz képes a beígért kapacitás biztosítására, de a további bővítésnek kampó.
(Borítókép: Az FGSZ Zrt. kompresszorállomása Csanádpalotán 2019. október 7-én. Fotó: Rosta Tibor / MTI)