Valóban Soros György áll a forint elleni támadás mögött? Nem tudjuk, és természetesen azok sem tudják, akik erről cikkeznek. A konteók és a propaganda ellen ugyan nehéz észérvekkel harcolni, de az mindenképpen fontos lenne, ha legalább a döntéshozók megértenék, hogy miért nagyon veszélyes Magyarországra nézve, ha Soros György démonizálásával, egyfajta politikai bosszúhadjáratnak tudjuk be a forint gyengülését.
Az elmúlt napokban a kormánypárti médiában, egyes gazdasági, vagy politikai portálokon, de még a közszolgálati híradóban is visszatérő téma volt, hogy a forint azért gyengül, mert „vélhetően” Soros György támadja.
Erről ugyan senkinek nem volt, nem is lehetett biztos információja, de mint valami húsvéti nyuszit, megint előkapták a cilinderből a pár hónap múlva 90 éves befektetőt, az örök mumust. A különböző cikkekben ezek a panelek bukkantak fel:
Azt is lehet mondani, hogy ameddig csak a hedge fundok működését, a shortügyleteket, az adatközlési szabályokat kevésbé ismerő, általában nem gazdasági újságírók által írt esszékben lehet erről olvasni, addig nincsen nagy baj, mindenki szabadon kifejtheti a véleményét.
Akkor lenne baj, ha majd a felheccelt közhangulatot meglovagolva, esetleg politikusok, neadjisten a kormányzat, vagy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) szakemberei is magukévá tennék az önsorsrontó valóságtagadást.
Korábban e tárgyban emlékezetes volt Recep Tayyip Erdogan kirohanása a spekulánsok ellen, aki azzal nyugtatta a török közvéleményt, hogy Allah Törökországgal van, végül a líra teljes összeomlása és a török jegybank gigantikus kamatemelése lett a dologból.
Magyarországon a legismertebb eset az volt, amikor egy politikus nem jól mérte fel, hogy miként érdemes ostorozni politikai ellenfeleit, Kósa Lajos 2010-ben a görög államcsődhöz hasonlította az MSZP-től örökölt magyar gazdasági helyzetet. Államcsőd? – riadtak fel a befektetők, nagyon gyorsan kellett a döntéshozóknak visszakozni.
Közelítsünk szakmai érvekkel a kérdéshez: ki adja el a forintot? A cikkekből úgy tűnik, hogy a Sorost forint elleni spekulációval vádoló újságírók nem találtak erre utaló bejelentést.
Elvileg amúgy nem teljesen kizárt egy ilyen információ.
Maguk az alapok az időszakos riportjaikban számot adhatnak a pozícióikról. Az amerikai hedge fundoknak, de még a családi vállalkozás (family office) formában működő alapoknak is van a SEC, vagyis a kinti értékpapír-felügyelet felé beszámolási kötelezettsége, itthon pedig az MNB is számot ad (igaz csak összesítve, befektetők megnevezése nélkül) a forint elleni nyitott pozíciókról.
Bejelenteni mindig be kell a pozíciókat, de a nyilvánosságra hozatalt el lehet tolni, ha az megzavarna valamilyen tranzakciót. A Soros alapjaihoz kapcsolódó bejelentések itt találhatók.
A hedge fundoktól megkövetelt jelentések elsősorban értékpapírokra és nem devizanemekre vonatkoznak. Itt olvasható Soros utolsó nyilvános jelentése.
Soros a méretes befektetéseit 2011 óta már ebben a szűkített nyilvánossággal járó family office formában működteti, így kevesebb nyilvánosságra hozatalt kell teljesítenie.
Jelenleg a forint elleni (és melletti) spekuláció az MNB intézkedései miatt megdrágultak, ráadásul a piac eléggé száraz, és szélesek a marzsok, nem könnyű most itt egy nagyobb alappal spekulálni, mert minden üzlet megmozdítja a piacot, igaz valóban könnyebb is rángatni az árfolyamokat, de a forint nem ideális most a hedge fundoknak.
Végülis mindegy, többet nem akarunk állítani, mint amit tudunk: nem tudható, hogy Sorosnak vannak-e forint elleni pozíciói.
Mindenesetre azt vélhetően nyilvános eszközökkel nem lehet megmondani, hogy Soros Györgynek vannak-e ilyen pozíciói, saját korábbi megnyilatkozásai (természetesen ezeknek miért hinnének azok, akik eleve ördögként ábrázolják) alapján nincsen benne a befektetési fókuszában a magyar deviza shortolása.
Amire azonban fontos figyelni, ha a hazai közvélemény egy része, majd a hazai politikai elit egy része elhiszi, hogy egy külső ellenfél politikai bosszúhadjáratáról van szó, ha egyetlen befektetőt démonizálnak, és ilyen jellegű nyilatkozatokat tesz valaki,
az a devizapiacon mindig a gyengeség jele, felhívás keringőre, igazi nemzeti önsorsrontás.
A Sorossal rémisztgetők egy további érve az, hogy hála a magyar kormánynak, a magyar gazdaság minden mutatója, növekedés, infláció, külső egyensúly remek, a forint elleni támadásnak így nem lehetett gazdasági, csakis politikai oka.
Ez súlyos tévedés.
Természetesen az örömteli, hogy 2019 év végén a befektetők által figyelt mutatóink egy erős gazdaság képét mutatták, de a koronavírus nyomán egy magas autóipari kitettséggel, komoly turisztikai ágazattal és korábban pozitív külső egyensúllyal rendelkező ország képe alapvetően megváltozik.
Ilyenkor ezek a változások önmagukban is erős devizagyengülést magyaráznak. Természetesen hozzá lehet tenni, hogy dehát minden ország ugyanezt a hatást szenvedi el, mi miért gyengülünk más devizákhoz képest?
A válasz az, hogy az erős devizák (dollár, euró, svájci frank, még a sokat szenvedett font is) ilyenkor stabilabbak, menedéket jelentenek, de a forint és a cseh korona, a lengyel zloty, vagy a román lej, a török líra, illetve az orosz rubel is nagymértékben gyengül. Hozzá kell tenni, akik Sorosban szeretnék látni az ellenséget, nemcsak Magyarországon (ahol a befektető származása egyedi ízt jelent), de Észak-Macedónia, Montenegró, Szerbia, sőt az egymással nem éppen jó viszonyt ápoló Iránban és Izraelben is elő szokták kapni a nevét.
Az, hogy Magyarország körül a koronavírus törvény miatt most felfokozott európai kritikákat lehet olvasni, tény, bár valójában a pénzügyi befektetők nem túl érzékenyek politikailag, de esetleg ennek is lehet szerepe a forint gyengülésében.
Sajnos minden mindennel összefügg. A koronavírus törvény kapcsán a kormánypárt képviselői mindig azzal szokták nyugtatni a civileket, az ellenzékieket, hogy ha elmúlik a veszélyhelyzet, akkor visszaáll a régi rend.
Soros ismételt előrángatása azt bizonyítja, hogy
a hazánkra leselkedő veszélyeket a kormánypárti propaganda nem tudja elengedni, legyenek azok a menekülttömegek, vagy éppen Soros György személye,
ezek akkor is velünk maradnak, a híradókba épülnek, ha már nem látni menekülttömegeket, vagy nem tudni, hogy bármit is tett a befektető.
Hogy a pár hónap múlva 90 éves befektető mennyire aktív és mennyire veszélyes egy-egy devizára, ma már nehéz megítélni.
Az tény, hogy eddigi tevékenysége alapján nehéz lenne tagadnia, hogy a short-spekuláció benne van az eszköztárában. Érdekesség, hogy a long-spekulációt, vagyis amikor egy befektető egy eszköz emelkedésére játszik, senki nem ítéli meg negatívan morálisan, mint a short-spekulációt.
Pedig a devizapiacon nincs short, vagy long önmagában, hanem keresztárfolyamok vannak. Ha valaki arra fogad, hogy az euró erősödik a forint ellenében, akkor egy deviza erősödésére és egy deviza gyengülésére fogad, minden short long és minden long short is egyben.
Vagyis minden devizaügyletnek van negatív értékítélete is, mégha persze lehet különbséget tenni aközött, ha valaki eladja a devizáját, vagy olyan devizát ad el, amellyel még nem rendelkezik.
Soros számtalan ügylete közül a leghíresebb talán az 1992-es font elleni támadása, amellyel egymilliárd dollárt nyert. Erről inkább az maradt fenn a piac emlékezetében, hogy a befektető milyen remekül használta ki a brit politika (brexitnél is megcsodálható) szűklátókörűségét és valóságtagadását, amikor a font 1992. szeptember 22-i fekete napja (9 százalékos zuhanása) előtt a valóságtól teljesen elrugaszkodott árfolyamon próbáltak belépni az európai devizamechanizmusba.
Soros és üzlettársa, Stanley Druckenmiller kiszúrták, hogy a font túlértékelt a német márkával szemben, és a fontban felvett kölcsöneiket márkára váltottak, és a határidős devizapiacokon is shortolták a fontot és vették a márkát.
Amikor Helmut Schlesinger, a német Bundesbank akkori elnöke a valutarendszer szükséges kiigazításairól beszélt, átszakadt egy gát, mindenki fontot adott el és márkát, vagy menekülővalutákat vásárolt. London kétségbeesetten védekezett, de semmi nem segített, 1992. szeptember 22-én leértékelték a fontot, és kivették az európai árfolyam-mechanizmusból.
Amikor Soros ugyanezt 1997-ben a feltörekvő dél-kelet-ázsiai kistigrisek devizáival csinálta meg, sokkal élesebb támadásokat kapott, mondván ő nyert egy csomó pénzt, de ennek az volt az ára, hogy évekre visszavetette pár, amúgy növekedésben levő ország gazdaságát.
Soros ezután többször megváltoztatta viszonyát a hedge fundjaihoz, volt, hogy a dotcom-lufi idején visszavonult, majd 2007 környékén mégis visszatért, végül 2011-ben zárta be híres Quantum Fundját a nyilvánosság elől.
A Sorost támadó cikkek azt is felelevenítik, hogy amikor a guru visszatért az alapjához, Soros alapja keményen betámadta az OTP-t is, amiért az akkori hazai felügyelet súlyosan megbüntette.
Ez így volt, és vélhetően e cikk kereteit már túlhaladná, hogy valójában ez egy sokkal összetettebb sztori volt, a Soros Fund nem „egyszerű” OTP-shortsellinget valósított meg, hanem egy arbitrázst (kockázatmentes nyerési lehetőséget) vett észre.
Megvette az OTP átváltható kötvényeit (Opus) és eladta a nem is birtokolt részvényeket, amely ügyletpárral magas hozamot ért el. Természetesen ez az ügylet is úgy maradt fenn az emlékezetekben, hogy Soros nem rest betámadni „bosszúból” azt az OTP-t, amelyet egyszer majdnem megszerzett, csak Csányi Sándor (Kocsis istván segítségével) magyar tulajdonban tudta tartani.
Hogy maga Soros György tudott-e anno az Opus–OTP-arbitrázsról és milyen szándékok vezették, nehezen kinyomozható, de ebben az ügyletben legalább annyit tudunk, hogy Soroséknak voltak OTP short-pozíciói. Most a forint esetben még ennyit sem tudunk.
Ez persze a következő hetekben sem fogja meggátolni a Soros-gyűlölőket, hogy kijelentésék: mivel akár Soros György is támadhatta a forintot, biztosan Soros György támadta a forintot.
(Borítókép: Bődey János / Index)