A koronavírus-járvány igazán komoly kihívások elé állítja a kormányokat világszerte, hiszen nemcsak egy közegészségügyi válságot kell kezelniük, hanem egy azáltal kiváltott gazdasági válságot is, ami ráadásul sok tekintetben eltér a korábbi gazdasági válságoktól.

A válságra a magyar kormány is reagált már, több körben bejelentettek gazdasági csomagokat, amelyek a válság hatását hívatottak tompítani, a hiteltörlesztési moratóriumtól a turizmusnak és vendéglátóknak nyújtott támogatásoktól és kedvezményektől a rövidített munkaidőben dolgozók bértámogatásáig. Az Orbán-kormány programjait viszont sokan kritizálják, ellenzéki politikusoktól közgazdászokig, mondván, hogy a kormány túl későn lépett, a bejelentett lépések nem nyújtanak elég segítséget, sok rászoruló pedig kerek-perec kimaradnak a támogatásokból.

A mai adásban két közgazdász vendégünkkel, Scharle Ágotával, a Budapest Intézet vezető kutatójával és Darvas Zsolttal, a brüsszeli Bruegel Intézet és a Budapesti Corvinus Egyetem kutatójával beszéljük át, hogy mit kezel és mit nem kezel a kormány programja, mennyire hasonlít más európai országok válságkezelő lépéseihez és elégségesek lehetnek-e a bejelentett csomagok a koronaválság tompítására.

A következőkben ízelítőként közöljük az interjúnk egy rövid, szerkesztett részletét.

Ha ti javasolhatnátok valamilyen lépéseket a kormánynak, milyen közpolitikai lépéseket javasolnátok a kormánynak, amelyet esetleg más országok már bevezettek, vagy amelyek Magyarországon még nem kerültek szóba?

Darvas Zsolt : Rövid távon azt gondolom, hogy a legfontosabb részben a munkahelyek megtartása, részben a munkájukat elvesztőknek a támogatása. Tehát a múlt héten bejelentett munkahely megtartási programot kellene úgy átdolgozni, hogy szélesebb vállalati csoportok, sokkal kevésbé bürokratikusan tudják igénybe venni. A mostani programban van például egy olyan kitétel is, hogy azon vállalatok lesznek jogosultak erre a támogatásra, amelyek tudják bizonyítani, hogy nemzetgazdasági érdeket hordoz az ő fenntartásuk, amelyet én legalábbis nem tudom, hogyan lehet értelmezni. Tehát alapvetően ennek a programnak az átdolgozását javasolnám. Másrészről pedig a munkanélküli segélyprogram kiterjesztését. Ezek a legakutabbak, legsürgősebbek.

Ami még ezek után szóba jöhet, vagy esetleg érdemes lenne megfontolni: bár alapvetően én nem nagyon vagyok az állami tulajdonlás mellett, de számos országban létrehoztak olyan állami tőkebefektetési alapokat, amelyek egyes fontosnak ítélt cégeket feltőkésítenek vagy akár a tulajdont is megszerzik, hogy ha a cég egyébként csődbe menne, a későbbiekben pedig privatizálják. Még mindig jobb, hogy ha állami tulajdonba kerül, mint hogyha a cég megszűnik.

Scharle Ágota: Én azt gondolom, hogy a szociális krízisnek az enyhítésére még bőven van mozgástér, illetve szükség, ami nemcsak önmagában emberiességi szempontból fontos, hanem azért is, hogy a fogyasztás ne csökkenjen drasztikusan, illetve azért is, hogy elkerüljük azokat a károkat, amik visszafordíthatatlanok.

Amit az álláskeresési járadék hosszabbításán túl szerintem könnyen és gyorsan meg lehetne még lépni, az például a gyerekek után járó szabadnapoknak a növelése, amit a központi állam finanszírozhatna. A foglalkoztatást helyettesítő támogatást, tehát ami az álláskeresési járadék lejárta után igényelhető juttatás, ennek a feltételeit lehetne enyhíteni úgy, hogy az alsó középosztály is hozzáférjen. Sőt, a dolgozó szegények is, ezt munka mellett is lehetne adni, és a vagyoni küszöb figyelembevétele nélkül is lehetne adni.

Ami még viszonylag gyorsan megléphető lenne, az az önkormányzatoknak a címzett támogatása. A potenciális érintettekkel arányosan lehetne támogatást adni az önkormányzatnak, amit azok helyben a szociális krízis elhárítására használhatnak.

Sokan javasolták, hogy a családi pótlék lehetne emelni. Ezt is lehet sokféleképpen, tehát hogyha a kormány úgy dönt, hogy ezt hosszú távú, tartós intézkedésként nem akarja politikai okokból meglépni, akkor is lehetne egy egyszeri kifizetést adni minden családnak, Vagy azt is lehet differenciálni, hogy az egyszülős családoknak, beteg gyereket nevelő családoknak, három és több gyerekeseknek, stb.

És amit egyáltalán nem láttam még kormányzati intézkedésként, mintha ezt kizárólag a civilek csinálnák, az azoknak a gettószerű településrészeken, falvakban mélyszegénységben élő embereknek a segítése, akik a legsérülékenyebbek. Azt megoldani, hogy ott legyen bolt, hozzáférjenek a tisztítószerekhez, kapjanak információt arról, hogy mi történik, kapjanak segítséget a gyerekek távoktatásához. Ezek a csoportok sokkal-sokkal kiszolgáltatottabbak, és nem látom, hogy bármiféle kormányzati segítséget kaptak volna. A civil segítség pedig nyilván nagyon egyenetlen.

Ami kicsit több kormányzati innovációt igényelne, és nem tudom, hogy van-e erre kapacitás, azok az új támogatási formák. Amit én el tudnék képzelni, hogy adminisztratív szempontból viszonylag könnyen megvalósítható, és sokat segíthetne például abban, hogy ne omoljon össze a munkanélküli ellátó rendszer,

amit a NAV koordinálhatna. Tegyük föl, hogy egy-két hónapra kaphatnák azok, akik elveszítették a munkájukat, nagyjából hasonló paraméterekkel, mint a munkanélküli járadék, esetleg kicsit bőkezűbben. Lényegében automatikusan kaphatnák, nem kell igényelni, látja a NAV, hogy megszűnt a járulékfizetés és kiutalja a negatív adót. Ez arra lenne jó, hogy ne egyszerre ömöljön rá a munkanélküli ellátórendszerre az az adminisztráció, ami a segélyigényléssel jár. Ennek az előkészítése nem igényelne túl nagy kapacitást, inkább csak kormányzati akaratot.

Ami bonyolultabb lenne, és hosszasabb előkészítést igényelne, az pedig egy olyan segélyezési rendszernek a kiépítése, ami egyébként Európa legtöbb országában működik:

Nem alapjövedelem, amit többen javasoltak, hanem egy olyan minimumjövedelem, ami egy adott összegre, egy adott szintre egészíti ki az igénylőknek a jövedelmét. Ez a szint a mostani segélyek szintje fölött kellene, hogy legyen, mondjuk egy főre jutó összegében legalább 40 ezer körül ahhoz, hogy ez valóban érdemi segítséget nyújtson. Vagy ha nem is vezetné be ezt központilag az állam, legalább azt megengedhetné az önkormányzatoknak, hogy ezt ők maguk bevezessék, amit most a jogszabályok lényegében tiltanak vagy korlátoznak azáltal, hogy van egy nagyon alacsonyan megszabott felső korlátja annak, hogy mekkora lehet az önkormányzatok által adható segély.