A turizmus a bizalomról szól. Akkor utazunk, ha elhisszük, hogy a távolban biztonságban leszünk, nem fogunk megbetegedni, és haza is tudunk jönni. A 2020-as nyári szezon előtt zajlik az ötletelés, miként lehetne valami kis életet lehelni a szektorba. A szállodák és éttermek előtt azonban még a remélt lazítás után is dilemma lesz, hogy kinyissanak-e, mert csak úgy lehet bevételük, vagy ne nyissanak, mert úgysem jönnek a vendégek, és csak a veszteség lesz még nagyobb.
Sokan gondolkodnak azon, hogy miként lehetne minél hamarabb valamit visszaépíteni a turizmusból.
Az első kérdés, ami meghatározhatja a turizmus elindulását, hogy miként alakulnak a lakhelyelhagyási korlátozások, a távolságtartási szabályok. Ez minden országban különböző lesz, de ameddig fennállnak, érdemi turizmus nem várható.
„Utazások külföldre egyáltalán nem, de valójában belföldre is csak a szabályok rugalmas értékelésével, kikerülésével várhatóak. Például úgy, hogy a balatoni szálloda zárva van ugyan, de meg lehet állapodni egy apartman, egy zimmer frei kivételéről” – mondja Hajdú Attila, a kiutaztatásokkal foglalkozó STA Travel Kft. ügyvezetője.
Ma a közlekedés sem megoldott, sem vasúttal, sem repülővel, sem autóval nem lehet igazán eljutni külföldre, és a komolyabb légitársaságok tervei szerint május végéig nem is várható a budapesti desztinációk megnyitása.
A következő kérdés, hogy lesz-e az embereknek bizalmuk utazni. „A turisztikai bevétel fele a külföldiek beutazásából ered, ha az év végére már lesz vakcina a járvány ellen, és azt valahogy be lehet adni az embereknek, akkor jövő ilyenkorra visszaállhat a bizalom, de előtte csak helyben topoghatunk, három város megnyílik, kettő megint visszazár” – véli Flesch Tamás, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének elnöke.
Valamivel optimistább Csordás Tamás, a beutaztatással foglalkozó Dynamic Tours vezetője, aki szerint az ügyfelek ugyan most mindent lemondtak áprilistól júniusig, de a júliusi–augusztusi eseményeket még csak részben, az év utolsó negyedévére pedig még nagyrészt megvannak a rendezvények és csoportok.
Csordás ugyanakkor attól tart, hogy a rendezvényszervezés nehezebben fog újra elindulni, mint a magánturizmus, mert a vállalatoknak egyrészt kevesebb pénzük lesz eseményszervezésre, másrészt nehezebben vállalják azt a jogi kockázatot, hogy valahová összetrombitálnak egy csomó munkatársat, partnert, aztán a fél csapat megbetegedik.
A hazai piacon is létezik egy olyan remény, hogy előbb a belföldi, majd egy-két helyszínre a külföldi turizmus elindulhat. De azért bőven van kérdés.
Hajdú Attila szerint az utazási irodáknál a járvány nemcsak a ma és a holnap, de a tegnap és a tegnapelőtt bevételeit is megtépázza.
A szektor márciusban még valamennyit tudott dolgozni, mert embereket hazautaztatott a saját országába, de áprilisban már semmi bevétele nincsen,
csak visszatérítései, pedig a meghiúsult utazásokkal az utazási iroda valójában sokszor már elvégezte a munka ráeső részét, ráadásul a munkatársaknak azzal is van munkájuk, hogy szervezze a visszatérítéseket.
A helyzet kezelésében vannak tisztességes és kétségbeesett gyakorlatok, akad, aki nem térít vissza semmit, mondván, már a külföldi partnernél van a befizetett összeg, más egy májusi utazás hiányzó összegét is követeli a szerződésre hivatkozva, noha túl sok esély nincsen arra, hogy az út megvalósuljon.
Csordás Tamás szerint a nemzetközi utak bizalmi feltételrendszere összetett, rendben kell lennie a küldő országnak, a fogadó országnak, de vasúti vagy közúti utazás esetén a tranzitországoknak is. Akkor indul el valaki, ha elhiszi a járvánnyal kapcsolatos állami kommunikációt és adatközlést, ha nem fél egy visszafertőződési hullámtól, és ha biztos benne, hogy a tranzitországokban sem akad fenn.
Sajnos a magyar rendezvényeket sokszor már úgy mondják le, hogy nem is jövőre, hanem 2022-re teszik át őket, mert például egy évenként megrendezett kongresszusnak már a jövő évi helyszíne is le volt kötve, a kieső 2020-as esemény pótlása így csak két év múlva lehetséges.
A szakmában vannak pesszimisták, de optimisták is. A borúlátóak szerint jövő áprilisban, májusban lesz újra forgalom, az emberek ugyanis még jó ideig majd félnek a második hullámtól, ráadásul a szakma már soha nem lesz ugyanaz, mert a cégek spórolnak, hibrid modellt alkalmaznak. Vagyis lesz, aki személyesen, más videón keresztül csatlakozik az eseményekhez. A cégek pedig spórolni fognak, közvetlenül lépnek kapcsolatba a szállodával, étteremmel, kihagyják a közvetítőket.
Az optimisták szerint azonban, ha az embereknek, a cégeknek lesz pénzük, például azért, mert a kormányok is hatékonyan megsegítik őket, akkor akár már viszonylag hamar, augusztusban, szeptemberben lesz egy olyan hullám, amelyben a kényszerűen visszafogott utazások újra megindulnak.
2001 után, a New York-i ikertornyok lerombolása miatt sok minden megváltozott a turizmusban. Meg kellett szoknunk, hogy a reptereken nyomkodják a fogpasztánkat, méregetik a kölninket, hogy van-e 100 ml, zoknira vetkőztetnek bennünket, kellemetlen lett, időigényes, de kibírtuk, megszoktuk.
Milyen változást hoz majd a járvány? A délkelet-ázsiai reptereken a megérkező emberek áthaladnak egy folyosón, kamerák és szenzorok mérik a bágyadtságot, a testhőmérsékletet, ki lehet emelni egy interjúra a gyanús embereket.
Fognak-e az államok költséges teszteket követelni az egyéntől? És a szállodák? Majd méregetik a lázunkat a lobbiban?
Az biztos, hogy a szolgáltatók majd dolgozhatnak azon, hogy elhitessék, tesznek a biztonságunkért, mosnak, fertőtlenítenek, valóban cserélik, tisztán tartják az eszközeinket.
A legtöbb szakember szerint az állam ugyan szavakban nagyon empatikus a turizmussal, mint a leginkább érintett szektorral, de az intézkedések nem fókuszálnak kellően az ágazatra, és
semmiképpen nem képesek megtartani 2-400 ezer munkahelyet.
Ez talán nem is lehet reális cél, Magyarország nem olyan gazdag, hogy átvállalja 100-200 ezer ember bérének egy részét, 2-5-10 hónapra. Az intézkedések azonban így is haloványak, a turizmus ráadásul eleve furcsán kezelt, kicsit lebeg valahol a minisztériumok között, a miniszterelnök alatt.
A mentőcsomag turizmus által is használható elemei elég bonyolultak, rengeteg dokumentumot igényelnek, a formanyomtatványok nehézkesek, a programok egy része csak április végén indul el. Mindez részben érthető, máskor hetek-hónapok állnak rendelkezésre arra, amire most csak pár nap volt adott, de ha az állam jobban bevonta volna az érintett szektorokat, akkor talán nem lett volna ilyen kusza minden.
A turisztikai ágazatban sok vállalkozás olyan helyzetben van most a moratóriumokkal, mint a valóságshow-kban az, aki védettséget élvez, akit éppen nem lehet kiszavazni. Ugyanakkor Flesch Tamás szerint nagy dilemma lesz, hogy mi történik a visszanyitások idején. Aki nem nyit ki, annak nem lesz bevétele, aki kinyit, annak lehet, hogy eleinte nagyobb lesz a vesztesége.
Nehéz lesz jól dönteni, jól időzíteni, és éppen ezért az igazi turisztikai csődhullám nem most, hanem majd a nyitás körül várható.
Hogy egy vészjósló nemzetközi számmal zárjunk, a turizmus világszervezete, a WTTC friss tanulmánya szerint a turisztikai szektorban összesen akár 100 millió ember is elveszítheti az állását.
(Borítókép: Bődey János / Index)