Azzal, hogy hosszabb időre lezártuk az országot, bezárattunk rengeteg helyet, és egész iparágaknak megtiltottuk, hogy dolgozzanak, a gazdaság érdemi visszaesésével kell számolnunk. Azt nem tudjuk még pontosan, hogy mekkora lesz a visszaesés, ez számos dologtól függ, és a potenciális állami mentőcsomagok is mérsékelhetnék a mértékét.
A válságkezelő mentőcsomagok egyik legfontosabb eleme mindenhol az volt, hogy minél kevesebb ember váljon munkanélkülivé. Sokkal olcsóbb ugyanis megsegíteni egy rövid ideig azokat, akiket ez fenyeget, mint a már munkanélkülivé vált tömegeket újra valódi munkához segíteni.
Főleg úgy, hogy különösen az alacsonyabb keresetűeket fenyegeti mindez, egy részük valószínűleg tartósan munkanélkülivé válik, leépülhetnek az emberek, széteshetnek a családok, rengeteg súlyos kockázat merül fel még. (A mentőcsomagok első néhány körét eltotojáztuk, amit főleg az addigra kirúgott emberek, kilátástalan helyzetbe került, de egyébként életképes kisebb cégek bánhattak igazán.) A szűkmarkú magyar munkanélküli-segély (pontosabban álláskeresési járadék) körüli kérdéseket ebben a cikkben jártuk körül.
Valószínűleg csak júliusban fogjuk jobban látni, hogy mi történt tavasszal a munkaerőpiacon, de azért most is érkeznek már hírek. Azt tudjuk, hogy az állam szerint április elején naponta négyezer embert rúgtak ki, márciusra viszont csak 17 ezer új álláskeresőt jelzett a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ). Pár nappal később a kormány bemondta, hogy 51 ezer új, regisztrált álláskeresőről tudnak „a járvány kitörése óta”.
A két fogalom nem ugyanaz, más a definíció, teljesen eltérő az alkalmazott mérési módszer, míg ugyanis a nyilvántartott álláskeresők adatai az NSZF nyilvántartásán alapulnak, a KSH által publikált munkanélküliek száma lakossági kérdőíves kutatásból származik. Mindkét statisztikának vannak előnyei és lényeges korlátai is, de a kettő együtt többet mond, mint bármelyikük egymagában.
NFSZ-nél nyilvántartott álláskereső a KSH magyarázata szerint az a személy, aki a munkaviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel rendelkezik, oktatási intézmény nappali tagozatán nem folytat tanulmányokat, és öregségi nyugdíjra nem jogosult, valamint rehabilitációs járadékban nem részesül, és az alkalmi foglalkoztatásnak minősülő munkaviszony kivételével munkaviszonyban nem áll, és egyéb kereső tevékenységet sem folytat, és elhelyezkedése érdekében az illetékes kirendeltséggel együttműködik, és akit az illetékes kirendeltség álláskeresőként nyilvántart.
Munkanélküli nálunk az, aki a vonatkozási héten nem dolgozott, és nincs is olyan munkája, amelytől átmenetileg távol volt; a kikérdezést megelőző négy hét folyamán aktívan keresett munkát; két héten belül munkába tudna állni, ha találna megfelelő állást, illetve már talált munkát, ahol 90 napon (2002-ig 30 napon) belül dolgozni kezd. Ezt a definíciót használja Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) is.
Most a KSH-nál kijött, hogy idén az első negyedévben mi történt a munkaerőpiacon. Értelemszerűen így csak egy kis részét látjuk egyelőre a következményeknek, hiszen csak márciusban léptek életbe a korlátozások. Emellett ha valakit márciusban kirúgtak legalább 30 napos felmondási határidővel, az jó eséllyel áprilisban fog álláskeresőként regisztrálni az államnál, vagy még később. Vagy külön bizonytalan lehet akár százezres nagyságrendű katás adózó helyzete is. A nagyjából 391 ezer katás adózó igen nagy része lehetett ugyanis rejtett munkavállaló a valóságban.
Ez alapján a KSH azt látja, hogy márciusban 56 ezer embernek szűnt meg a munkája az előző hónaphoz képest, közülük pedig csak kétezer regisztrált álláskeresőként, a maradék 54 ezer a gazdaságilag inaktív kategóriába került egyelőre. Márciusban így a foglalkoztatottak átlagos havi létszáma 4 millió 442 ezer fő volt.
Ők tehát a foglalkoztatottak, a KSH definíciója alapján, akik az év nagyobbik részében (a munkaerő-felmérés fogalma szerint: a megfigyelt héten) legalább heti egyórányi, jövedelmet biztosító munkát végeztek, illetve volt munkahelyük, de ott átmenetileg (betegség, szabadság – ideértve szülési szabadságot is – miatt) nem dolgoztak. A gyest, gyedet kapók vagy nyugdíjasok sem foglalkoztatottak.
Az egész első negyedévet vizsgálva az látszik, hogy az elbocsátások inkább érintették a nőket és a fiatalokat. A 15–24 évesek közül 3,4 ezerrel lett kevesebb foglalkoztatott, az 55–64 évesek közt pedig csak ezer fővel. Regionális bontás szerint az ország eleve szegényebb részeiben kezdhették el nagyon korán tömegesen kirúgni az embereket, Dél-Dunántúlon és Észak-Alföldön csökkent leginkább a foglalkoztatottak aránya.
Idén márciusra 168 ezer munkanélkülit jeleztek, ami 3,8 százalékos munkanélküliségi rátát jelent. Ebben nincs benne az az 54 ezer új állástalan, akit egyelőre gazdaságilag inaktívvá minősítettek. Velük együtt 222 ezer munkanélküliről beszélnénk, és csaknem 5 százalék körüli munkanélküliségi rátáról. Érdemes odafigyelni arra is, hogy a KSH a két külön gyorstájékoztatójában a foglalkoztatásnál inkább a 15–64 éves korosztályról beszél, a munkanélküliségnél pedig inkább a 15–74 évesek csoportjáról.
A munkanélküliségi ráta a 15–74 évesek körében Nyugat- és Közép-Dunántúlon volt a legalacsonyabb, 1,5, valamint 2,3 százalékos értékekkel. A legmagasabb, 7,1százalékos munkanélküliség Észak-Alföldet jellemezte. Nyugat-Dunántúl és Észak-Magyarország kivételével a munkanélküliség stagnált vagy kisebb-nagyobb mértékben nőtt. A legnagyobb változás Dél-Dunántúlon volt, ahol a ráta értéke 1,5 százalékponttal, 6,2 százalékra emelkedett.
Itt tájékozódhat még bővebben a válságkezelési szempontokról, és arról, hogy biztosan rosszabbul járunk a lehetségesnél, ha egy vírusra bízzuk a gazdaságunk átalakítását.
(Borítókép: A koronavírus-járvány miatt elnéptelenedett Mátyás király sétány Hajdúszoboszlón 2020. április 24-én. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)