Gigantikus büntetést kapott a neves, holland hátterű szállásközvetítő. Ez egy fogyasztóvédelmi bírság volt, az ilyenek csak úgy záporoznak az elmúlt fél évben a versenyhivataltól. A GVH működésében a nehezebben feltárható kartellbírságból viszont már sokkal kevesebb van. Mi történt a Booking.com-mal, és vajon miért fogott ennyire erősen a versenytanács ceruzája?
Rekordméretű, 2,5 milliárd forintos fogyasztóvédelmi bírságot kapott a Booking.com. A büntetés okait már mi is bemutattuk, és akit részleteiben is érdekel a GVH logikája, itt nagyon részletesen nyomon követheti azt, hogy miket is vizsgált és miként gondolkodott a GVH.
A három megállapítás röviden a következőkről szólt.
Az első két gyakorlat a vizsgálat idején is fennállt, az utolsó már nem. A 112 oldalas GVH-s anyag rengeteg honlapképpel, próbavásárlásokkal, betűméretig kielemzett üzenetekkel, árazási példákkal illusztrálja a Booking.com és a fogyasztók kapcsolatát, miközben a nemzetközi gyakorlatoknál többféle korábbi vizsgálattal is foglalkozik.
Mi a méretes bírság apropóján hazai versenyjogászokkal részben a konkrét esetről, részben arról háttérbeszélgettünk,
hogy mikre ugrik mostanában a GVH, és mi a nagy fogyasztóvédő nekibuzdulásnak a logikája.
Beszélgetőpartnereink az ügyet ismerték, még ha nem is voltak benne involválva, tudták, hogy a Booking.com (ismét) vizsgálat alatt állt, nem lepte meg őket az sem, hogy az ügy milyen megállapítással zárult, de a bírság mértéke annál inkább.
A Booking.com üzlete speciális, megértéséhez egy pillanatra gondolkodjunk el az úgynevezett kétoldalú piacokról, vagy ismertebb fogalmakkal, az integrátorokról, a koncentrált piacokról.
Az ilyen platformok összekötnek fogyasztókat és cégeket.
Az ilyen kétoldalú piacok alapelve, hogy a likviditás likviditást szül. Ha egy tőzsdén sok a cég, odamennek a befektetők. Ha pedig sok a befektető, akkor oda igyekeznek majd a részvényt kibocsátó cégek is. A jó piacok nagyon megerősödnek, a nem olyan népszerűek végképp eljelentéktelenednek.
Ha sok a szálloda egy platformon, mindenki ott keres, ha mindenki ott keres, akkor a következő szálloda is a piacvezetővel fog szerződni, az ott elérhető network egyre értékesebb lesz a piac mindkét oldaláról érdeklődő ügyfeleknek. Hasonlóképpen mindenki a legjobb ingatlanos oldalon vagy a legjobb használtautó-portálon próbálja eladni, de venni is.
Az ilyen piacok ezért könnyen lépnek el az erőfölényes helyzet irányába.
A Booking.com tehát egy ilyen kétoldalú piac, a szállásközvetítők legerősebb szereplője volt, és az jelenleg is. A cég nem ismeretlen a magyar és az európai versenyhivataloknak. Komoly előtörténetre tett szert már a különböző hatóságoknál.
Az első nagy ügysorozatát két tucat európai országban vizsgálták, ez egy klasszikus antitröszt-eljárás volt, arról szólt, hogy a cég azt hirdette és azt is követelte meg a szálláshelyektől, hogy ő kínálhassa a garantált legjobb árat. Érdekes módon anno Magyarországon ez a vizsgálat elmarasztalás nélkül zárult, de
több európai hatóság is sérelmezte, hogy a Booking.com klasszikus „kizárólagos” kikötéseket tett, vagyis a szállodák nem értékesíthették olcsóbban a szállásaikat sem közvetlenül, sem más platformokon, mint a Booking.com-on.
Ez bizonyos helyzetekben erősen korlátozó volt, kizárta azokat a piaci logikákat, amikor például egy hotel személyre szabott, vagy last minute akciókkal nagyon nagy engedményeket tudott adni. A Booking ugyanis mindenkivel kikötötte, hogy engedményt csak úgy lehet adni, ha náluk is ilyen mérsékelt az ár. Az ügy kompromisszummal zárult, ma már ezzel a „garantált legjobb ár” kifejezéssel nem találkozunk.
Minden szakmában megvan az, hogy milyen kifejezéseket nem szabad használni. A sajtóban a helyreigazítási perek elkerülésének érdekében például a „minden” és a „senki” szavak kerülendők. Ha azt írjuk, hogy a koncert a nézőtéren senkinek sem tetszett, és a koncertszervező beperel minket, bármilyen csúfos bukás is volt a műsor, nem lehet bizonyítani, hogy senkinek sem tetszett, mindenkit nem tudunk tanúnak beidézni. A versenyjogban is vannak ilyen kerülendő szavak, a „legjobb”, de az „ingyenes” is ilyen.
Szinte gazdaság-filozófiai kérdés, hogy egy profitorientált vállalkozás egyáltalán bármit is csinálhat-e ingyen.
Rengeteg ilyen ügy van, az értelmes cégek egyszerűen rettegnek az „ingyenes” szó használatától. A Booking.com esete azért különleges, hiszen a lemondható szállások lemondása esetén valóban nem került a foglalás egyetlen fillérjébe sem a szállást foglalónak, vagyis ingyenes volt. Ám ha nem mondta le végül a foglalását, akkor magasabb árat fizetett, vagyis a lemondás opciója nem volt ingyenes.
A GVH és más hatóságok visszatérő gyakorlata, hogy a vállalkozások „ingyenes” kifejezését vizsgálják.
Fogyasztóvédelmi bírság tekintetében a Booking.com rekordernek számít, de fél éven belül
A jogászok szerint versenyfilozófiai kérdés, hogy ezek az „egyéni” fogyasztóvédelmi ügyek mennyire tartoznak a versenyjog alá. A hazai gyakorlat szerint, amikor a GVH az egyes fogyasztót védi, akkor annyiban a versenyt is védi, hogy aki átveri a fogyasztóit, az indokolatlan versenyelőnyre tesz szert azzal szemben, aki a fogyasztót nem veri át.
Így találkozik a közérdek és a sok egyéni érdek.
Mégis sok európai országban a fogyasztóvédelem elkülönül a versenyhivataloktól, nálunk viszont nemcsak a GVH része, de mintha egyre fontosabb része is lenne.
Mi ennek a magyarázata? A GVH bevételt termel, a bírságolásai bevételét „tervezik”, az érdemben magasabb összeget hoz, mint a működési költsége. Állami szempontból tehát nemcsak a tevékenysége társadalmi haszna, de konkrét anyagi haszna miatt is pozitív a szaldója.
Ugyanakkor az alaptevékenysége, a kartellezés üldözése nehezebb,
a kartellügyekben azért nehezebb bírságot kiszabni, mert ahhoz, hogy a GVH-nak információja legyen, egyáltalán nyomozni tudjon, általában kell egy bejelentő,
nehezebb rajtaütni egy titkos összeesküvésen, mint nyilvános reklámokat elemezni.
Ráadásul a GVH tevékenysége sokszor kapja meg azt a kritikát, hogy a politikaközeli ügyekben gyorsan ad zöld lámpát, a támogatók nélküli cégekkel szemben viszont határozottabban lép fel.
A klasszikus versenyhivatalok inkább fúziókat, trösztöket, erőfölényt néznek, de Magyarországon a független, vagy kvázifüggetlen hatóságoknál az is kérdés, hogy mennyire mennek neki a politikaközeli, „védett” vállalkozásoknak, márpedig a legtöbb ilyen ügy tele van ilyen vállalkozásokkal.
A fogyasztóvédelemben pedig mindenki elkapható, olyan nyugati cégek is, amelyek itthon nem teremtenek sok munkahelyet, de elvisznek egy csomó bevételt.
Abban, hogy sok ügy legyen, a cégek is segítenek, mert állandóan felnyomják egymást, a gyógyszercégek, a távközlési társaságok, az étrendkiegészítőket gyártók külön embereket tartanak fent arra, hogy figyeljék a versenytárs hirdetéseit. A GVH ezeket kivizsgálja és viszonylag egyszerűen sok bírságot ki tud szabni.
A kartellügyekben azonban nehezebb a bizonyítás, vagy hibás az érintett piac megállapítása, legutóbb is a nagy banki ügyben hét év alatt végül 9,5 milliárd forintról 4,9 milliárd forintra apadt a kiszabott bírság.
Ráadásul erős reputációvesztéssel is jártak a körülmények, például amikor egy fiatal, frissen kinevezett versenytanácsi tag, pár nap alatt átnyálazott 1400 dokumentumot és kialakította a véleményét), az ügy végül a Kúria előtt hasalt el. Akit érdekel részletesen, ebben a Magyar Narancs cikkben részletesen le van írva az eset.
Forrásaink szerint a nagy és ismert online cégek megbüntetése különösen hálás feladat, bár valójában a közvélemény aligha érti, hogy miért kapott bírságot a Facebook vagy a Booking.com, de mindenkinek van egy-egy, sokszor negatív véleménye a társaságokról, gyűjtik a fotóinkat, big brother, belelátnak a mindennapjainkba, nem térítették vissza a lemondást, rossz volt a szállodai szoba, és így tovább.
A hazai értelmezés szerint egy ilyen cég akár a forgalma 10 százalékáig is megbüntethető. Természetesen egy-egy eset kapcsán más lehet a viszonyítási alap (például a Booking.comnál sem mindegy, hogy a magyar ügyfelek költései, a magyar szálláshelyek jutalékfizetése, vagy a cég teljes árbevétele a viszonyítási alap).
A kérdés nem is olyan egyszerű, hiszen amikor egy magyar ember a Bookingon foglal egy spanyol szállodai szobát, akkor lehet úgy értelmezni, hogy a Booking.com a spanyol szálloda díjából kap közvetíti jutalékot, de végső soron azért a magyar ügyfél fizetett. A GVH már említett részletes megállapítása minden pontban leírja, hogy miként értelmezte az érintett piacot.
A versenyhivatali döntés közvetlenül nem kapcsolható össze a hazai gazdaságpolitikai vezetők attitűdjével, de azt korábban például az Uber esete is bizonyította, hogy itthon nem örvendenek túl nagy népszerűségnek azok a kaliforniai, vagy más távoli helyszínen működő cégek, amelyek lefölöznek egy amúgy lokális szolgáltatást. Gondoljunk csak bele:
Belföldi szállásfoglalás, belföldi személyszállítás, belföldi hirdetés, és mégis egy nagyon távoli cég szedett belőle sápot. Olyan, aki magyar embert szinte nem is foglalkoztat. Tényleg bosszantó, csak sajnos nagyon jók ezek a szolgáltatások.
De ez persze egy másik kérdés, azt nem segít megítélni, hogy ért-e 2,5 milliárdot az, ahogyan a Booking.com nyomasztott bennünket, vagy ingyenesnek mondott valamit, ami véleményesen ingyenes, de azért alapvetően a fogyasztók alighanem értették, hogy miként működik.