A koronavírus okozta gazdasági válságot csak egy módon oldhatja meg az EU: soha le nem járó kötvénnyel - állítja Soros György magyar származású amerikai üzletember a német Spiegel hetilapban megjelentetett írásában.
A megoldás kifejezetten ritkának számít a pénzügypiacokon, de volt már rá példa az első világháború vagy az 1840-es évek nagy írországi nagy éhínsége idején. Ahogy Soros írja:
Szokatlan időkben szokatlan döntéseket kell hozni.
Soros korábbi írásaiban már felvázolta az ötletet, amelyet a kormánypárti kommunikáció "második Soros-tervként" emleget.
A mostani írás érdekessége, hogy az uniós állam- és kormányfők múlt heti videokonferenciájára reagál. A virtuális csúcson az Európai Tanács azzal bízták meg az Európai Bizottságot, hogy május 6-ig terjesszen elő olyan költségvetési javaslatot a 2021-2027 közötti időszakra, amely megfelelő pénzügyi alapot biztosít a gazdaság fellendítésére.
Ursula von der Leyen a sajtótájékoztatón ezt nagy előrelépésként értékelte, míg korábban költségvetési tervek a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) 1%-át írták volna elő, az uniós vezetők múlt heti videokonferenciája után már 2%-os befizetésekről beszéltek a következő 2-3 évben.
Soros szerint válság kezelésére mintegy 1000 milliárd euróra lenne az EU-nak szüksége, ami körülbelül a GNI 1 százalékának felel meg. Az üzletember arra is felhívja a figyelmet, az EU-nak egyéb feladatai vannak, amiről Von der Leyen nem tett említést, például hogy
szintén legalább 1000 milliárd eurót kellene a klímaváltozás elleni küzdelemre fordítani.
Azonban egyáltalán nem mindegy, hogy ezt a tagállamok milyen forrásból teremtik elő. Soros szerint az egyetlen járható út az örökjáradék-jellegű kötvénykibocsátás lenne, ami magában foglalja a határozatlan futamidőt. Ahogy írja
Az európai közvélemény és politikusai nem ismerik ezt a fajta kölcsönt, pedig hosszú történelemre tekint vissza.
Majd példaként hozza, hogy 1751-ben Nagy-Britannia is adott ki hasonlót (ún. konzolokat), amit például az első világháború alatt is alkalmaztak, később pedig ilyet Amerikai Egyesült Államokban is adtak ki a polgárháború alatt. Soros szerint az EU-nak egy közös finanszírozási eszközre lenne szüksége, a lejárat nélküli hitel pedig a gyakorlatban
Hosszú lejáratú, így a kölcsönt magát lényegében nem is kell visszafizetni, csak a vele járó éves kamatot.
Így az EU akár 1000 milliárd eurót is előteremthetne, és ez a hatalmas összeg úgy szolgálhatná a járvány elleni harcot, hogy jelen piaci körülmények közepette az EU-nak erre elegendő lenne évi 0,5 százalékos kamatot (a teljes összeg esetén évi 5 milliárd eurót) fizetnie. Az EU-nak nem kell egyszerre kiadnia ezeket a kötvényeket, több részletben is eladhatnák azt, első körben a befektetőket célozva.
Az éves kamatfizetések és a kapott összegek aránya 1:200 lenne. A kamatokat évente fizetni kéne, de a jövőbeni kifizetések aktuális értéke folyamatosan csökkenne, végül pedig megközelítené a nullát.
Az üzletember arról is ír, hogy a csúcstalálkozó előtt Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök már feldobta egy hasonló adósságkonstrukció ötletét: olyan hosszútávú helyreállítási tervről beszélt, amely 1500 milliárd euró értékben adna vissza nem térítendő támogatásokat a tagállamoknak az alapján, hogy mennyire komoly károkat szenvedtek el, és a csomagot szintén olyan lejárat nélküli adósságeszközzel finanszírozná, amely határozatlan időre biztosít kamatfizetéseket.
Sánchez javaslatát Soros szerint azonban láthatóan figyelmen kívül hagyták, azonban szerinte szükség van az ilyen intézkedések megfontolására is, különben az EU nem tudja majd bevenni a jelenlegi kihívásokat.
Ha az EU maga bocsát ki kölcsönöket, el tudja osztani a pénzt a leginkább rászoruló számára a Bizottság és a kormányok által együttesen meghatározott szabályok és eljárások szerint.
- írja. Soros a véleménycikk végét tömören azzal a konklúzióval zárja, hogy
Az EU most vagy összefog, hogy beteljesítse polgárai reményeit, vagy tovább folytatja útját a szétesés felé.