A fizikai jelenlét, a személyes érintkezés alapfeltétele a szexuális szolgáltatások nagy részének, ezért a járvány miatt a prostituáltak bevételei is a töredékükre estek az elmúlt hetekben. Jelentősen csökkenhetett az aktív szexmunkások száma, akik továbbra is dolgoznak, azok közül néhányan maszkban, kesztyűben nyújtják a szolgáltatást. De olyan is akad, aki átmenetileg inkább az online szexiparban próbál pénzt keresni. A következő hónapokban a gazdasági visszaesés miatt nőhet a szexből élők száma.
A koronavírus-járvány nagyon sok ember pénzkereseti lehetőségét sodorta nehéz helyzetbe. Különösen az olyan szolgáltatások helyzete lehetetlenült el, amelyeknél alapfeltétel a vevő személyes jelenléte. A turizmus, a vendéglátás, a rendezvényipar és sok más ágazat szinte azonnal megérezte a vírus megjelenését, a kijárási korlátozások elrendelése után pedig gyakorlatilag teljesen leálltak ezek az ágazatok.
A fizikai jelenlét, a személyes érintkezés a szó szoros értelmében alapfeltétele a szexuális szolgáltatások nagy részének is, ezért a járvány miatt a szexmunkások bevételei is a töredékükre estek az elmúlt hetekben. Nagyon változó, hogy közülük ki hogyan próbálja átvészelni ezt az időszakot.
Van, aki a járvány előtt Budapesten fogadta a kuncsaftokat, de munka híján most hazaköltözött vidékre. Van, aki maszkban és kesztyűben fogadja a megmaradt kuncsaftokat, és olyan is akad, aki inkább nem fogad egyetlen vendéget sem, helyette webkamerás szolgáltatásba kezdett.
A megkérdezett prostituáltak mindegyike azt mondta, hogy a kijárási korlátozások egy hónappal ezelőtti bevezetése után töredékére esett vissza a kuncsaftok száma. A többség szerint sok vendég azért nem jön, mert fél, hogy elkapja a vírust, de persze olyanok is vannak, akiknek megszűnt, vagy bizonytalanná vált a munkája, és ezért erre nem tudnak, nem akarnak költeni. Egyikőjük azt mondta, szinte nullára esett vissza a vendégek száma.
Nullára azért nem, de szinte nullára. Egyet azért jó tudni. A magyar az eszik, iszik és baszik. Ez ilyenkor is így van. Vannak, akiknek így is kell a szex, mert különben bekattannak
- mondta. Arra azért figyel, hogy aki köhög, vagy akinek hallja a hangján, hogy rekedt, azt nem fogadja, és a higiéniára is jobban próbál ügyelni. Szerinte egyébként sokan amúgy nem is a vírus miatt nem jönnek, hanem mert a családjuk is folyamatosan otthon van. „Így nem tudnak lelépni, nem tudnak milyen mesét kitalálni, nem tudnak mire hivatkozni” - teszi hozzá.
Tapasztalatai szerint a megmaradt kuncsaftok közül néhányan bevásárlásra hivatkozva jutnak el hozzá: „azt mondják otthon, hogy elmennek nagybevásárlásra, de valójában előtte felugranak hozzám”. Elmondása szerint a bevásárlási idősávok miatt például
a délelőtti vendégei teljesen eltűntek, hiszen akkor csak a 65 év felettiek mehetnek boltba, ezért otthon erre nem lehet hivatkozni.
Egy több mint tizennégy éve prostituáltként dolgozó nő is azt mondta, hogy vannak, akik bevásárlásra hivatkozva jönnek el otthonról, és ezalatt mennek el hozzá egy „SOS franciára”. „Mondják is, hogy nagyon kell sietni, mert az asszony számolja az időt.”
Ő ekkora visszaesését még nem látott, 2009 környékén is érezhetően nagyon kevés pénze volt ilyesmire az embereknek, de most a „negyedének a negyedére” esett a vendégek száma. De szerinte nemcsak a kuncsaftok száma csökkent le jócskán, hanem a szexmunkásoké is.
Ezt jól mutatja például az, hogy az egyik legnagyobb hazai szexpartner kereső oldalon a járvány előtt 2500-3000 hirdetés volt, a kijárási korlátozások után viszont ez visszaesett 500-ra. „Aztán amikor kezdett fogyni a pénzük, akkor pár százan újra kirakták a hirdetéseket, de a szokásoshoz képest még mindig nagyon kevesen vannak fent" - meséli. Emiatt ez az oldal le is csökkentette a hirdetési tarifákat, a járvány előtt ötszáz forint felett volt valamivel a napidíj, azóta viszont már nagyjából a felére csökkent.
„Én amúgy nem vagyok hajlandó gumikesztyű és maszk nélkül fogadni a kuncsaftokat, és ők is kapnak tőlem, rajtuk is kell lennie végig” - folytatja. „Volt már olyan, aki elköszönt, miután mondtam neki, hogy csak így csinálhatjuk, de vannak, akiknek ez még jobban beindítja a fantáziáját” - teszi hozzá.
A vendégei is jobban próbálnak ügyelni a higiéniára: „van, aki most inkább hoz saját törölközőt, saját papucsot”. Persze kérdéses, hogy ebben a műfajban mennyire hatékony az ilyen jellegű vírusvédelem. Többen egyébként azt mondták, hogy ők nem látják értelmét a maszk és kesztyű viselésének, de azért azt szinte mindenki megemlítette, hogy a szokásosnál többször takarítanak, fertőtlenítenek.
Úgy látja, Budapesten nagyon sok vidéki lány dolgozik, ők többnyire albérletben fogadják a kuncsaftokat. „Közülük most sokan elbukták a lakást, és hazamentek vidékre a rokonokhoz. Túl sokáig már én sem tudom fizetni a pesti lakásomat” - mondta.
Egy tizenegy éve szexből élő nő levette a hirdetését az említett oldalról, tart a vírustól, és egyáltalán nem fogad már kuncsaftokat. „Pedig látjuk a számlálót, hogy mennyien nézik meg az adatlapunkat, és a látogatottság nem csökkent, talán kicsit még nőtt is, de a hívások nem igazán jöttek” - mondja. Neki elég sok idős vendége van (a legidősebb 83 éves), miattuk sem akar kockáztatni.
Volt olyan törzsvendége, aki könyörgött, hadd jöjjön, de neki se engedte a dolgot. „Viszont találkoztunk a parkban, és távolságot tartva beszélgettünk. Neki az is jobb volt, mint a semmi” - mondta. Szerinte egyébként az idősebbek rosszabbul viselik a hiányát, „a fiatalabbak jobban szeretnek válogatni, nem ragadnak úgy le egy embernél, az idősebbek gyakrabban visszajárnak, 55 felett már szeretnek leragadni. Ők sokkal jobban kötődnek hozzám érzelmileg is, többször hoznak virágot, ajándékokat. De ettől függetlenül persze utána jól megdugnak.”
A törzsvendégei közül van, aki már tíz éve jár hozzá, és olyan is van, aki hat éve minden héten két időpontra is bejelentkezik. „Akik évek óta járnak, azok most is érdeklődnek, kérdezgetik hogy vagyok, több olyan is van, aki pénzt is utal. Nem 15-20 ezret, amennyibe egy óra kerül, de 5-8 ezer forintokat szoktak küldeni.”
Egyébként azt mondja, bármennyire is meredeken hangzik, valamennyire már hiányzik neki a testi kontaktus:
10-11 évről beszélünk, azóta átlagban napi háromszor szexeltem, és ezt hirtelen elvágták. Tudom, hogy furán hangzik, de hiányzik már a testi kontaktus.
Most személyesen senkit nem fogad, de regisztrált egy live streames szexchat oldalra, hogy legyen valamennyi bevétele.
Elmentem a boltba, és vettem egy HD kamerát. Kukkoltam más lányokat, hogyan csinálják, és belevágtam én is. De valami baj van a netemmel, kicsit rossz minőségű a kép, eléggé akadozik
- mondta. Ebből jóval kevesebb bevétele van, két-három hét alatt jött 500 euró, míg korábban egyetlen külföldi vendég fizetett majdnem ennyit. A webkamerás szolgáltatás mellett regisztrált egy olyan oldalon is, ahol megveszik a róla készült képeket. Jelenleg ezekből van pénze. Szerinte a kijárási korlátozások feloldása után lassan térnek majd vissza a vendégei, „óvatosabbak lettek az emberek, nem fognak egyik napról a másikra sokan jönni, fokozatosan fog visszaállni a régi kerékvágásba”.
Nagyon sokan tanácstalanok lettek a kijárási korlátozások bevezetésekor, ez abból is leszűrhető, hogy a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületének (SZEXE) éjjel-nappal hívható telefonszámát a járványhelyzet előtt átlagosan naponta 3-5 alkalommal hívták, míg a szigorítások bevezetése utáni napokban ez felment napi 10-15 telefonra, és rengeteg email is érkezett - erről beszélt Földi Ágnes, a szervezet elnöke.
„Mindenkinek, akivel kapcsolatban vagyunk sokkal kevesebb kuncsaftja lett” - fűzte hozzá, és szerinte emiatt sajnos sok szexmunkás kevésbé szelektál a vendégek között. „A kuncsaftok között vannak olyanok, akik tudják, hogy csökkent a kereslet, ezért próbálják lenyomni az árakat.” Földi szerint nagyon sok szexmunkás tért haza Nyugat-Európából, ők azért keresik a SZEXE-t, hogy érdeklődjenek, kinyitottak-e már a nyugati bordélyházak.
Arról, hogy Nyugat-Európába, például a legliberálisabb prostitúciós törvénnyel rendelkező Németországba hogyan kerülnek ki magyar nők, és ott milyen körülmények között nyújtják a szexuális szolgáltatásokat, ebben a cikkünkben olvashat bővebben.
A németországi törvénynek egyébként az eredeti célja az lett volna, hogy integrálja a szexből élőket, eddig azonban ez nem járt túl sok sikerrel, sőt, virágzik az emberkereskedelem, a szexturizmus, és a kelet-európai országok leszakadó részeiből tízezrével vándorolnak ki a jobb lehetőségektől elzárt nők euróért árulni a testüket. Az erről szóló cikkünket itt találja.
A szexmunkát 1999-ben - tehát az első Orbán-kormány idején - legalizálták Magyarországon, ezzel azonban egy felmérés szerint a magyar szexmunkások jelentős része a mai napig nincs tisztában. A törvényi szabályozás rossz, növeli a szexmunkások kiszolgáltatottságát, mivel arra kényszeríti őket, hogy illegális körülmények között dolgozzanak. Erről itt írtunk részletesebben.
Földi Ágnes arról is beszélt, hogy "a legtöbb szexmunkás számára jelenleg az albérlet fenntartása a legnehezebb". Ráadásul nagyon sokan két lakást fizetnek, az egyikben vannak ugyanis a gyerekek, a másikban pedig dolgoznak. Földi elmondása szerint nagyon komoly nehézség az is, hogy mivel jelenleg a koronavírus-járvány miatt a nem létfontosságú orvosi vizsgálatokat nem végzik el az állami finanszírozású rendelőkben, ezért sokan a nemi betegségek mentességére vonatkozó igazolást nem tudják megújítani.
Ez pedig ha valaki törvényesen, a vállalkozói engedélyeket kiváltva szeretne dolgozni, komoly akadály. Hivatalosan a „máshová nem sorolt egyéb személyi szolgáltatás” TEÁOR-kód alá tartozik a szexmunka, sokan így dolgoznak katás egyéni vállalkozóként, nekik a havi 50 ezer forintot továbbra is fizetniük kell. Ez alól csak akkor mentesülhetnek, ha a tevékenységi körükben „frissítő, relaxáló masszázs” szerepel, erre ugyanis a kormány a járványhelyzet miatt kiterjesztette a kata fizetés alóli mentességet.
Földi Ágnes szerint egyértelmű tendencia, hogy a gazdasági válságok idején megnő a szexből élők száma. A 2008-as krízis idején például nagyon sok 40 évnél idősebb nő kezdett el így pénzt keresni. Valószínű tehát, hogy a következő időszakban emelkedik majd a prostituáltak száma.
Régóta fennálló törésvonal a nőjogi, emberi jogi mozgalmon belül, hogy miként is kéne tekinteni a pénzért szexet áruló nők tevékenységére, hogyan lehetne rajtuk a leghatékonyabban segíteni.
A liberális megközelítésben szexmunkáról van szó, ami tulajdonképpen ugyanolyan bérmunka, mint bármi más, azzal a különbséggel, hogy a dolgozó itt a saját testét árulja. A szexmunka-szemlélet, amelyet a liberalizáló országok adaptáltak, azt képviseli, hogy a szexipart nem szabad tiltani, mert az csak illegalitásba taszítja, jogfosztottá teszi a benne dolgozókat, a jelenséget azonban nem szünteti meg. Ehelyett az iparágban dolgozó nőknek jogbiztonság, hozzáférhető szociális szolgáltatások kiépítését szorgalmazza. Emellett a szexmunka-szemlélet szeretné elérni, hogy a szex árulása ne legyen stigmatizált tevékenység, az így gondolkodók szerint ugyanis a szexmunkások egyik legnagyobb problémája a megbélyegzés, társadalmi kirekesztés.
Ennek ellentéte az abolicionista megközelítés, amely szerint egy nő testének áruba bocsátása nem tekinthető egy munkának a többi közül, hanem minden körülmények között magában hordozza a megalázást és a kizsákmányolást. Az abolicionisták szerint a szexmunka-megközelítés csak a nők kihasználásának újrabrandelése, hiszen a szexipar lényege, hogy férfiak számára lehetővé teszi szexuális kapcsolat létesítését olyan nőkkel, akik maguktól nem feküdnének le velük. Ha a képletből kivonjuk a gazdát cserélő pénzt, tulajdonképpen megkapjuk a nemi erőszakot, ami viszont társadalmilag elutasított, büntetendő cselekmény. Ezért az abolicionisták megtévesztőnek tartják a mostanában politikailag korrektebbnek ható szexmunka kifejezést, helyette ragaszkodnak a prostitúció szó használatához.
A lényegi kérdés tehát, amiről két oldal álláspontja eltér, hogy pénzre váltható-e a szexuális kapcsolatba való beleegyezés, valakinek az intim szférája, testi-lelki integritása. A vita feloldhatatlannak látszik, amit az is jól mutat, hogy mindkét oldal a társadalmi valóság figyelmen kívül hagyásával vádolja a másikat: a szexmunka-pártiak szerint irreális elképzelés, hogy a prostitúció megszüntethető, ezért inkább a körülmények javítására kell törekedni, az abolicionisták szerint pedig az irreális, hogy valódi lehetőségek birtokában levő emberek tömegei tényleg ebből akarjanak élni és hogy lehetséges legalizálni a prostitúciót olyan negatívumok nélkül, mint amelyeket Németországban is látunk.
A kérdést bonyolítja, hogy maguk a szexiparban dolgozó nők sem alkotnak egységes csoportot sem társadalmi helyzet, sem a prostitúcióról alkotott elképzelés szempontjából. Számos szexmunkás/prostituált érdekképviseleti szervezet nyíltan támogatja a piac minél nagyobb liberalizációját, azonban ezekben értelemszerűen az iparágon belül jobb helyzetű nők képviseltetik magukat – az embercsempészet áldozatai, a gyermekprostituáltak, a szexrabszolgák és egyéb kiszolgáltatott csoportok nem tudnak megnyilvánulni.
(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)