Sok panasz érkezett az elmúlt hetekben arra, hogy magyar felhasználókat verhettek át Wish.com-os fiókjukkal. A Wish klasszikus netes kereskedési platform, azzal a specialitással, hogy itt nagyon olcsó kínai árukat lehet rendelni, jellemzően ezek minden előnyével és hátrányával együtt. De legfőképp anélkül, hogy a nagyobb kínai webáruhazakkal kellene bajlódnia a fogyasztónak.
Az értékesítésüket támogatják azzal, hogy folyamatosan agresszíven hirdetnek a közösségi médiában, és vannak magyarul is. Az USA-ban is nagyon is bejött ez, letartolták a legszegényebb fogyasztói szegmenst az Aliexpress elől, globálisan nagyjából 90 milió fogyasztójuk van havonta és az USA harmadik legnagyobb netes áruháza lettek.
Mindez nálunk is elég elég ígéretes kombináció, azt ugyanis régóta tudjuk, hogy a magyarok kiugróan megőrülnek a Facebookért, viszont a hazai vállalatok jelenléte itt igen alacsony. A Wish egyik fő marketingeszköze bevallottan az, hogy extrém, de márkátlan termékeket ajánl a hirdetéseiben, egyfajta felnőtt dilibazárként egy nagyobb adag műszartól kezdve a vidám színű, olcsó crack-pipán át a legfurább szexuális segédeszközökig. A fogyasztók jelentős része ritkábban és csak kis értékű dolgokat vásárol, zoknit, telefontartozékot, tréfás kulcstartót és hasonlókat.
A Wish a Facebook legnagyobb hirdetői közt volt korábban, emellé az erre fogékonyakat ledózerolják kis értékű nyereményjátékokkal és hirdetésekkel, hogy minél több időt töltsenek az oldalon. Az impulzusvásárlás pedig működik, tavalyelőtt a Wish vásárlásainak mindössze 15-20 százaléka indult bármiféle kereséssel az oldalon.
Ez abszolút egy marketingtaktika
- mondta tavaly Greg Lehrman, a cég szóvivője.
Szeretjük azt mondani, hogy a Wish-nél mindenki számára akad valami, és szerintem az teszi az oldalt megközelíthetővé, hogy szórakoztató.
A Wish.com-ot jelentős részben az ajánlási rendszere futtathatja, amit még 2010-ben indított el az alapító, a lengyel születésű, de Kanadában felnőtt Piotr Szulczewski. Az indulás környékén a Google keresőfolyamatain is dolgozó Szulczewski 2010-ben kapott 1,7 millió dollárt a keresőszó alapján jobban személyre szabott hirdetési megoldásokat kínáló ötletére, amit 2011-ben már 11 millió dollárért akart megvenni a Facebook. Nem adta el, bevonta korábbi focis- és volt egyetemi barátját, Danny Zhangot, aki ma Kínából felügyeli a kereskedőiket, és megcsinálták a több milliárd dolláros árbevételű, online százforintos boltjukat. Eredetileg nem kínai ruhát vagy telefont akartak eladni macskabilinccsel és viccesen kamu egészségügyi termékekkel, de amikor rájöttek, hogy ez mennyire megy, akkor teljesen ráálltak erre.
Azt nem tudni, hogy hány aktív magyarországi Wish felhasználó lehet, de legnagyobb csoportjuknak a Facebookon csaknem 30 ezer tagja van. A mostani csalások sokszor arról szóltak, hogy a felhasználó arra lett figyelmes, hogy ismeretlenek elkezdtek EU-n kívüli címekre holmikat rendelni a pénzéből. Itt magát a lopást viszonylag egyszerűbb lehet egy vita során bizonyítani.
De sokszor csak arról, hogy megrendeltek 50-150 ezer forint értékű dolgot, aztán rögtön le is mondták. A Wish rendszerében ugyanis visszamondott rendelés esetén nem kapja vissza a pénzét az ember, hanem a Wish-nél jóváírnak számára csak náluk levásárolható kreditet. Ilyenkor is érdemes azonban letakarítani minden korábbi adatot és pénzt a felhasználó fiókról, ugyanis ilyen kreditből bármikor gyorsan lehet új rendelést indítani. De nehezebb észrevenni, ha megtörtént, és egy vita esetén is nehezebb lehet fellépni.
Sok magyar fogyasztó úgy is pórul járt, hogy noha a bankkártya-adatait használva vásárolt az oldalon, soha nem mentette el azokat. Így valószínűleg a csalók nem csak a fiókja jelszavait tudták meg, de a bankkártya-adatait is. Ilyenkor az első jelnél érdemes a lehető leghamarabb a bankunkhoz fordulni, a banknak ugyanis több lehetősége van visszatartani a kifizetést. Ami lényegesen egyszerűbb megoldást hoz, mint később a Wish-kreditekről vitázni a céggel. A bankkártya cseréje pedig alighanem mindenféleképp javasolt, ha mások is tudnak utalni róla.
Megkerestük a Wish-t is, hogy ők tudnak-e bármi olyanról, hogy a magyar fogyasztóik adatai kiszivároghattak volna. Kissé nehézkes levelezés után végül kiderült, hogy nem tudnak, de a Wish sose adja ki az ügyféladatakat másnak. Emellett azt gyanítják, hogy a felhasználók egy adathalász mail áldozatai lehettek, amiben arról értesítik őket, hogy a Wish fiókuk adatai megváltoztak. De arra kérik az ügyfeleket, hogy ennek ne higgyenek, ők kizárólag a notification@wish.com-ról küldenek nekik üzenetet.
A magyar ügyfeleknek egyébként is érdemes az amerikai társaiknál is óvatosabbnak lenniük, hiszen jó eséllyel egyébként is nehezebben fognak tudni vitás ügyeket rendezni a San Franciscó-i cég ügyfélszolgálatával vagy akár magával a kínai gyártóval. Az USA-ban egyébként a Wish-t két éve azért fizethetett több mint 100 millió dollárt a károsultaknak, mert négy év alatt 22 millió fogyasztójukat verték át azzal, hogy leértékeléseik előtt felértékelték a termékeket, hogy jobbnak tűnjön az ajánlat. Tavaly pedig 16 millió dollárt fizettek az illegális telefonos hirdetéseik miatt. Pontosabban egyik esetben sem ítélték el őket végül, hosszú pereskedés után végül megállapodtak a felek.