A magyar áramfogyasztás 27,5 százalékát importból szerezzük be. Meglepő módon azonban az elmúlt egy évben már a harmadik importforrás esik ki. Előbb Románia, aztán Szerbia, végül Ukrajna „fordított”, vagyis miközben korábban rendre ezekről a piacokról áramot vettünk, addig az utóbbi időben már inkább mi exportálunk. A jelenlegi kisebb fogyasztás idején ez nem okoz zavart, kérdés mi lesz majd magasabb kereslet idején.
Térségünk árampiacán most valami olyan helyzet alakult ki, mint amit a bankhiteleknél, vagy az alkalmi esernyőárusítóknál láthatunk.
A bankok mindig szívesen adnak hitelt azoknak, akinek valójában arra nincs szüksége, de senkinek sem adnak szívesen azok közül, akiknek égető szüksége lenne arra. Ezt a helyzetet oldja meg az árazás, a szegény és bizonytalan cég, ha egyáltalán kap hitelt több hitelkamatot fizet, mint a gazdag és stabil.
Az esernyős példa pedig arról szól, amit egyszer egy fekete-afrikai esernyőárus mesélt nekem egy római metró kijáratánál. Mint mondta, ha süt a nap, senki nem vesz nála esernyőt, ha szemerkél az eső, akkor 3 euróért olykor el tud adni néhány darabot, de ha nagyon rondán esik, akkor 8-10 euróért is elmegy néha egy-egy esernyő (persze lehet, hogy valójában mindig 3 euróért adta, de én nagyon boldog voltam, hogy zuhogó esőben 3 euróért kaptam esernyőt).
Mi köze mindennek az árampiachoz? Ukrajnában, Európa egyik legszegényebb államában most 60 euró körül van egy MWh áram a másnapi (spot) piacon. Magyarországon csak 25 euró. Hogy lett Európa leglegatyásodottabb országában ilyen drága az áram? Főleg úg, hogy Európában Franciaország után Ukrajnában a második legmagasabb az atomerőművekben termelt áram rész-aránya (55 százalék)?
Bármennyire is sajnálhatjuk, hogy az ukrán szomszédok gazdaságának európai felzárkózását még a magas energiaár is akadályozza, ez a tény aligha rázná meg a hazai közvéleményt. Ha azonban kicsit belemegyünk, hogy milyen folyamatok játszódnak le a magyar árampiacon, számunkra is érdekes lehet a háttér. Mint az a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) részletes és rendkívül érdekes elemzéséből kitűnik, Magyarország tavaly
Ez a szlovák, az ukrán, az osztrák és a szerb határkapacitáson keresztül érkezett. Örömteli módon, egyébként Magyarországon is nőtt a megújuló energia aránya az áramtermelésben, de az azért még mindig elég kijózanító, hogy csak a naperőművek termelése nőtt (nem épült új szeles erőmű 2019-ben sem), és a naperőművek még mindig csak 1 TWh-t állítottak elő tavaly. A beépített kapacitások már örvendetesen ugrottak egyet, de az erőművek átlagosan nyáron 25 százalékos, télen 5 százalékos kapacitással tudtak csak dolgozni.
Eközben egész Európára jellemző volt a nagy „szén helyett gáz” fordulat. A szén-dioxid kvóta ára elszállt, nagyon magas volt tavaly, a földgáz ára viszont csökkent, vagyis két oldalról is a lignit és a feketeszenes erőművek felhasználása gazdaságtalanabbá vált, a gázos erőművek pedig visszajöttek.
Hazai intézményekre fordítva a változást, a nukleáris forrásunk, vagyis Paks egyenletesen és kiszámíthatóan termelt, a Csepeli Erőmű, a Kispesti Erőmű, a Dunamenti (Százhalombatta) Erőmű felértékelődött, a Mátrai Erőmű visszaszorult, kevésbé zsínortermelésre, inkább menetrendtartásra használták.
A mi szempontunkból tavaly az is fontos volt, hogy a balkáni vízierőművek kevesebb áramot termeltek, ezért Szerbia felől már alacsonyabb mennyiségű áramot hoztunk, sokszor mi exportáltunk dél felé.
Ez azért lényeges, mert miképpen arról korábban mi is írtunk, az unión kívül előállított „piszkos”, vagyis szénerőművekben előállított áram, amely (főleg Ukrajnából, de Szerbiából, illetve Bosznia-Hercegovina erőműveiből érkezett) korábban fontos része volt az energiamixünknek.
Ráadásul tavaly „megfordult” Románia is, vagyis már a dél-keleti szomszédunktól sem mi hoztunk áramot, hanem inkább mi vittünk ki.
Ez alapvetően egy román szabályozási hibának volt köszönhető. Az történt, hogy 2018 decemberében a román lakossági és ipari fogyasztók gázra, a lakossági felhasználók az áramra is kaptak egy úgynevezett ársapkát, nem lehetett árat emelni. A befagyasztott árak, valamint egy különadó azt eredményezték, hogy a román villamosenergia-piac termelői szűkítették a kapacitásaikat.
Jellemző tanulsága az ilyen hatósági beavatkozások eredménytelenségének, hogy a szűkített kapacitások miatt a román energiaárak végül magasabbak lettek, mint máshol Európában, ezért is importáltak a román kereskedők tőlünk is áramot, miközben a román erőművek állnak.
Miután a románok kiárazták magukat a termelésből, még fontosabb lett az addig stabilan olcsó ukrán beszerzési forrás. Tavaly ugyanis az áram-importunkkal már voltak akadozások, a szlovákok felújításokat végeztek, az osztrákok eleve kevés kapacitást kínáltak, majd a román és a szerb irány is megfordult.
De az igazi meglepetés 2019 nyarán jött, amikor elkezdődött a magyar – ukrán áram-export. Azóta már Ukrajnától sem mi vesszük az áramot, hanem vagy nincs forgalom, vagy a liberalizált ukrán piacra berobbant mintegy 500 magánkereskedő vesz tőlünk áramot.
Ukrajna, európai kérésre, vállalta az áram-liberalizációt és az európai országokra jellemző árampiaci struktúrát alakított ki:
Sajnos azonban, ahogy az már Ukrajnában lenni szokott, a liberalizációval megint a helyi oligarchák jártak jól, így különösen a szén-vertikumot kontrolláló Rinat Ahmetov.
Ukrajnában ugyanis működik egy, Magyarországgal, Szlovákiával és Romániával összekötött (de a nagy ukrán árampiactól leválasztott) szenes erőmű, Burstynban. Ez az úgynevezett nyugat-ukrán piac (BEI) lett áprilisban és májusban Európa legdrágább napi áramtőzsdéje.
Egy átlagos napon, az ukrán elszámolóár közel kétszerese a magyarnak. Ezért Ukrajna jelenleg Magyarországra nem exportál, hanem innen importál.
Ennek több oka van, de fogalmazzunk úgy, hogy az ukrán oligarchák elérték, hogy az ő drága, szenes erőműveikből származó áram legyen az ármeghatározó a tőzsdén (marginal cost).
Kárpátalján, illetve egész Ukrajnában a lakosság lassan dráguló, de még mindig erősen dotált áram (és gáz) árat fizet, ugyanakkor az ukrán gazdaságnak ez az árszint végzetes, hiszen bőven vannak sok áramot használó iparágai (például a vaskohászat).
Klasszikus keresztfinanszírozás történik: az iparral fizettetik meg az olcsó lakossági áramot. A sok energiát felhasználó iparágak ezzel nehéz helyzetbe kerültek, ami nem növeli az új elnök, Volodimir Zelenszkij népszerűségét.
Ilyen árviszonyok mellett, 2019 második felében a magyar piacról is elkezdett importálni Ukrajna. Ahogy a MEKH jelentés írja
az Ukrajnába irányuló kiszállítás felfutása érzékenyen érinti a magyar kereslet és kínálat egyensúlyát.”
Míg korábban az ukrán import stabil, alacsony árú forrásként szolgálta a hazai kereslet kielégítését, ez kiesett. Ezt a kiesést vagy hazai termelés növelésével, vagy déli irányból behozott importtal lehet pótolni azokban az időszakokban, amikor az osztrák és szlovák határkeresztezők telítettek.
Eddig ebből a feje-tetejére fordított helyzetből nem volt nagy gond, mert a koronavírus nyomán kevesebb áramra volt szükségünk. Ráadásul éppen akkor, amikor az ukrán import először megállt, éppen nagyobb mennyiségben termeltek a balkáni vízierőművek, valamint egyre több naperőmű kezdett el termelni Magyarországon.
Az azonban ma még nem megítélhető, hogy az ukrán helyzet milyen mértékben járulna hozzá a hazai árak növekedéséhez egy szűkösebb kínálati helyzetben. Így különösen érdekes lesz mi történik a magyar áramtőzsdén (HUPX), ha beköszönt a forró nyár és indulnak a légkondik, de a balkáni vízierőművek nem tudnak majd termelni, mert alacsony lesz a víz-állás.
(Borítókép: Magasfeszültségű távvezetékek a naplementében Debrecen közelében 2017. április 24-én. - f otó: Czeglédi Zsolt / MTI)