Egyszerre ugrott meg a tejipar termékei iránt a pánikvásárlások idején a kereslet, és estek ki rövid időn belül fontos vevők, az éttermek, a szállodák, az iskolák. Az azonnali tejár 110 forintról 80 forintra is beszakadt. Szerencsére azért mindvégig stabil maradt a hazai tejtermékellátás. A közeljövő nagy feladata, hogy a rendkívüli helyzet ne verje szét az ágazat hosszú munkával kialakított stabilitását.
Ma már kezd stabilizálódni a hazai élelmiszer-kiskereskedelem, de március végén, illetve április elején a nagy élelmiszerboltokban komoly tömegeket láthattunk raktározni. Nem ritkán 40-60-80 ezer forintért hetekre, hónapokra készletezett a lakosság, és a bevásárlókocsikban rendre ott volt több karton UHT-tej is.
Nem alaptalanul feltételezhetjük, hogy miként a malmok vagy a tésztagyártók, úgy a tejipar is a válságállóbb iparágak közé tartozott, sőt, olykor kifejezetten nagy kereslettel is találkozott. Ez igaz, de a logisztika, a forintárfolyam, a megváltozó vevői összetétel így is okozott kisebb zavarokat.
Az azonban mindenképpen siker, hogy végig volt megfelelő mennyiségű tej és tejtermék a polcokon, és ahogy Harcz Zoltán, a Tej Terméktanács ügyvezető igazgatója elmondta, a rengeteg kihívás ellenére egyetlen liter tejet sem kellett kiönteni.
A tej napi termelésű, könnyen romlandó termék, a tavasz ráadásul csúcsidőszak (sem télen, sem nyáron nem adnak ennyi tejet a tehenek). Ha ebben az időszakban beüt egy rendkívüli eseménysor, az sok speciális helyzetet szül. Lássunk ilyeneket!
A tejipar tehát összességében stabil maradt, ellátta a hazai igényeket, de amikor megérkezett a szélesebb európai leállás, akkor az egyes logisztikai feladatok gondot okoztak.
Nagyon leegyszerűsítve a magyar és az európai tejviszonyokat, mi, magyarok inkább isszuk a tejet, a nyugatiak inkább eszik (feldolgozott termékekben).
A hazai termelők ellátják a hazai feldolgozókat és a magyar lakosságot, de még mindig sok magyar nyers tej megy (kamionban) elsősorban a déli, tejhiányos országokba, például Olaszországba, Romániába és Horvátországba.
Románia és Szerbia felé dobozos tejet is exportálunk, míg egyes sajtféleségeket a közel-keleti piacok felé szállítunk. Viszont a feldolgozott termékek egy részéből német, lengyel, cseh, osztrák importra szorulunk. Minden két kiló sajtból egy import, és minden tíz, itthon elfogyasztott joghurtból legalább hat külföldről érkezik, melynek oka a hazai termelői és innovációs kapacitások lemaradása.
A válság első napjaiban az egyik első, sürgető ágazati feladat az volt, hogy segíteni kellett, hogy a kamionok kijussanak szállítmányukkal a környező exportpiacokra, a sofőrök, akik valójában nem nagyon hagyják el a fülkéjüket, egy-egy külföldi fuvar után folytathassák a munkájukat, és a következő nap egy újabb kamionnyi tejjel újra elindulhassanak, ne kényszerüljenek 14 napos karanténba.
A következő feladat pedig az volt, hogy hiába volt bizonyos termékek iránt óriási kereslet (UHT-tejben a karácsonyi forgalomnövekedéshez képest is kétszeres volt a felhalmozás), akadtak olyan kisebb szállítók, akiknek teljesen kiestek a vevők, mert a megtermelt késztermékek meghatározó részét az iskolatejprogramban vagy szállodák, éttermek felé értékesítettek.
Az így feleslegessé vált nyers tejre a vevők megtalálása azért nem volt könnyű, mert minden feldolgozóban tele voltak a tartályok, a sajtkádak, a gyártókapacitás.
Ráadásul hiába vitték a trappistát, mint a cukrot, a hazai sajtgyártók már a vírus előtt is teljes kapacitással működtek
– mondta Harcz Zoltán. A technológia, az érlelési idő is olyan, hogy sokkal több tejet egyik napról a másikra nem tudtak a gyártók átvenni. Végül a magyar tej azért gazdára talált, ugyan kevesen, de voltak, akik csak azonnali (spot) áron tudták eladni a tejet, 105-110 forint helyett inkább csak 80 forintért.
Az természetesen nagyon jó lenne, ha a hazai ágazat képes lenne ellépni a magasabb hozzáadott értékű termékek felé, vannak is lépések, de hosszú az út. Pedig szinte minden feldolgozó – Szekszárdtól Szegedig – fejleszt ezekben a hónapokban, Debrecenben például most indult egy 6-8 ezer tonnás új sajtgyártó kapacitás, ami örvendetes, de a hazai fogyasztás kielégítéséhez csak Németországból évente 30-35 ezer tonna sajtot importálunk, annak ellenére, hogy az egy főre jutó sajtfogyasztás hazánkban még napjainkban is jelentősen elmarad az európai átlagtól.
A hazai feldolgozók belföldi értékesítési adatai szerint a pánikvásárlások idejében a legnagyobb mértékben az UHT-tejek értékesítése ugrott meg.
Az 1,5 százalékos zsírtartalmú UHT értékesítése a 10-15. hét viszonylatában éves összehasonlításban 57 százalékot emelkedett.
Érdekes volt a fogyasztói szokások követése ebben a hathetes időszakban, szinte minden más termékből is kiugrott a kereslet (tejfölből +13%, vajból +18%, sajtból +10%, kefirből +18%), egyedül túróból nem (-3%), vélhetően az otthonmaradós húsvét idején kevesebb finomságot készítettek a háziasszonyok.
Ahogy minden nemzetközi kereskedelemben érintett ágazatban, úgy a tejiparban is jelentkezett az árfolyamhatás is. Aki exportál, annak ez segíthet, de a többnyire a hazai piac kiszolgálására berendezkedett vállalkozások esetében is jelentős az importbeszerzésből származó csomagoló-, adalék- és segédanyag is, ott ez minden esetben jelentős költségemelkedést jelentett.
Vannak az ágazatban euróban meghatározott energiatenderek, a csomagolóanyag egy része is import, illetve a gyakran üzleti titkot képező és nagyon értékes joghurtkultúrák vagy sajtoltóanyagok (ezek olyanok, mint a kenyérnek a kovász) szintén sokszor importból vannak.
A tiszta tejiparban a tisztítószer, a maszk, a köpeny, a hajháló normál működésben is követelmény, de most ezeknek mind felment az áruk, illetve a tovább fokozott higiéniai intézkedések miatt a felhasznált mennyiség is megemelkedett. Mindezek nagymértékben növelték és növelik a tejtermelők és feldolgozók termelési költségeit.
Zavarok tehát akadtak, és a magyar tejpiac már csak a mérete miatt sem tudja magát teljesen függetleníteni a világpiaci trendektől, de az elmúlt hónapok nehézségei ellenére alapvetően stabil maradt a szakma. Az öt-hat év alatt kiizzadt hosszú távú szerződéses viszonyok, az EU- és versenyjogkonform szakmaközi egyeztetések fennmaradtak, azonban ezt a stabilitást a szakma szeretné megőrizni a továbbiakban is.
A tejtermelők olykor fellépnek a tejpiacon felbukkanó anomáliák ellen, ilyen volt, amikor egy éve a Penny Marketben kapható olcsó tej miatt történtek lépések. Minden ilyen esetben szűk ösvényen mozoghat csak egy olyan szervezet, amely a tejtermelőket, a feldolgozókat és a kiskereskedelmi láncok meghatározó részét is képviseli, és minden esetben csak olyan intézkedéseket javasolhat vagy hozhat, amelyek összeegyeztethetőek a versenyjoggal.
A Tej Terméktanács most is kiadott egy részletes etikai ajánlást, amely foglalkozik többek között
Az ajánlás nem jogszabály, a terméktanács inkább csak kérni tudja a kereskedőket, a termelőket és a feldolgozókat annak alkalmazására. Ki nem mondott célja egyfajta softlanding, vagyis az, hogy puhábban, bársonyosabban jelentkezzen, és lehetőleg csak átmeneti legyen a koronavírus-helyzet miatti bekövetkező esetleges ágazati visszaesés.
(Borítókép: Vásárló egy diszkontlánc üzletében 2020. február 25-én. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)