A kormány a hét elején bejelentette, hogy június végével megszűnik a veszélyhelyzet, ezzel pedig a rendeleti kormányzás, az ezalatt hozott döntések egy részét viszont törvénybe iktatják majd. Az erről szóló, 247 oldalas törvényjavaslatot minden salátatörvények benyújtója, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes kedden be is nyújtotta a parlamentnek.

A javaslat nagyrészt tényleg arról szólt, hogy rendeleti úton hozott döntések ne veszítsék hatályukat a veszélyhelyzet végével, így például törvény biztosítsa, hogy az év végéig tart a hiteltörlesztési moratórium és a többi gazdaságvédelmi intézkedés. A korábban hozott rendeletek majdnem szóról szóra történő átemelése mellé viszont

Ez a rendelkezés a munkaidőkeretre és munkaidő elszámolási időszakra vonatkozik. A rendelkezést viszont nem sikerült annyira eldugni, hogy ne találják meg olyanok, akiknek nem tetszik: Szél Bernadett független képviselő rabszolgatörvény 2.0-ként hivatkozott a javaslatra és a szakszervezetek is eléggé felháborodtak.

A törvénytervezet 56. paragrafusa a "munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény eltérő alkalmazásával összefüggő átmeneti szabályok" címet kapta, ennek is a 4. pontja az, ami igazán kiverte a biztosítékot a szakszervezeteknél és az ellenzéknél. Ezt szó szerint idéznénk, mert nem hosszú:

A foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter engedélyezheti, hogy a munkáltató új munkahelyteremtő beruházás esetén munkaidőkeretet vagy elszámolási időszakot – az Mt. vonatkozó rendelkezéseiben foglaltakra figyelemmel – legfeljebb huszonnégy hónap alapulvételével alkalmazzon, amennyiben a beruházás megvalósítása nemzetgazdasági érdek.

A kormány veszélyhelyzet alatti rendeleteiben is szerepelt egy hasonló rész, amely a veszélyhelyzet idejére, illetve annak végétől számított 30 napra adott lehetőséget a munkaadóknak, hogy 24 hónapos munkaidőkeretet állapítsanak meg a dolgozóiknak, ezután viszont ez a lehetőség megszűnt volna. A törvényjavaslat viszont gyakorlatilag állandó jelleggel megtartaná ezt a lehetőséget, bár nem általános jelleggel, hanem egyedi, miniszteri döntés alapján.

Akárhogy is, ha a törvényt megszavazza a parlament (márpedig a magyar parlamentáris rendszerben szinte garantált, hogy a kormány javaslatait megszavazza a parlament, hacsak a kormány időközben meg nem gondolja magát), akkor Magyarországon lesz 24 hónapos munkaidőkeret.

A munkaidőkeret meghosszabbításával folyamatosan próbálkozik a kormány, legutóbb 2018 végén változtatott ennek a szabályain a munka törvénykönyvének túlóratörvényként, illetve rabszolgatörvényként is hivatkozott módosításával, amelyet óriási parlamenti botrányok és utca tiltakozások közepette szavazott meg a kormánypárti többség.

Ez a módosítás lehetővé tette, hogy a munkáltatók és a munkavállalók kollektív szerződésben 250 óráról 300 órára, egyéni megállapodás részeként pedig 400 órára emelhessék az egy évben elrendelhető túlórák számát, és 1 évről 3 évre hosszabbította a munkaidőkeretet, amit kollektív szerződéssel kell jóváhagyni. 

Ahogy azt az Indexnek Mayer Balázs munkajogász elmagyarázta, aki munkaidőkeretben dolgozik, annak a pihenőnapjait, munkanapjait és túlóráit a keret végén számolják el, azalatt a munkáltató bizonyos keretek között rugalmasabban kezelheti, hogy mikor ad ki pihenőnapot a dolgozónak, és mikor szeretné, hogy többet dolgozzon.

Vegyünk egy példát: valaki egy éves munkaidőkeretben dolgozik, amiben heti 40 óra pihenőidő jár neki, vagy heti két pihenőnap. A munkaadója (jó eséllyel valamilyen nagy gyár, ezekre jellemző a munkaidőkeret) úgy látja, hogy az év első két hónapjában nincs annyi munka, ezért ebben az időszakban csak pihenőnapokat ad ki a dolgozónak, akinek cserébe később sokkal kevesebb pihenőideje lesz (a törvény így is garantál neki heti 40 órát, amelynek 1 teljes naptári napot magában kell foglalnia).

Aztán az egy év lejárta után kiszámolják, hogy mennyi napot dolgozott a munkás, jár-e neki túlórapénz, stb. A cégeknek azért jó, ha egy év van hat hónap helyett, mert jobban tud sakkozni azzal, hogy mikor mennyit dolgoznak a munkavállalók. Jobban el tudja osztani a munkaterhelést úgy, hogy a keret lejárta után ne maradjon rendkívüli munkavégzése a dolgozóknak, vagyis olyan plusz munka, amit külön ki kell fizetnie. És a leállások esetén is jobban tud gazdálkodni a dolgozók pihenőnapjaival.

Ha két évre kell kiszámolni a pihenőnapokat, a cég két évnyit szinte egyszerre ki tud adni, vagyis például ha be kell csukni a gyárat egy időre, nem kell kirúgnia senkit. Mayer persze hangsúlyozza, hogy a munkaidőkeret használata csak egy lehetőség, ettől még a cégek más rendszerben is elszámolhatnak a munkaidővel, túlórákkal, akár havonta is.

A lelkem a vállalatot?

Éppen emiatt tiltakoztak ennek módosítása ellen a szakszervezetek 2018 végén, és ezért is verte ki náluk a biztosítékot a mostani javaslat. 

László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke az Indexnek azt mondta, a 24 hónapos munkaidőkerettel elképzelhető, hogy cégek hosszabb időn keresztül napi 12 órában dolgoztatják a munkásokat, vagy heti egy pihenőnapot adnak ki, ami a szakszervezet szerint hosszabb távon a dolgozók kínzásával ér fel.

Mindez a szakszervezetek szerint ellentmond az Alaptörvény rendelkezéseinek is, éppen ezért a Magyar Szakszervezeti Szövetség a veszélyhelyzet alatt hozott rendelet miatt már az Alkotmánybírósághoz fordult. Az egy évnél hosszabb munkaidőkeret pedig egy uniós irányelvnek (az 2003/88/ EK irányelvnek, hogy pontosak legyünk) mond ellent, ami szintén problémás László Zoltán szerint.

mert ha két éves munkaidőkeretben dolgozik egy munkás, de egy év után munkahelyet szeretne váltani, a munkaidőkeretében viszont a 12 hónap alatt csak mondjuk 8 hónapot dolgozott le, a cég kérheti, hogy fizesse ki a négy hónapi bért, amivel így a cégnek tartozik.

Persze az a cégtől függ, hogy visszaél-e ezzel, de a lehetősége meglenne rá a törvénnyel.

A szakszervezeteknek az is különösen fáj, hogy a törvénytervezet gyakorlatilag átgázolna a szakszervezetek által kiharcolt kollektív szerződéseken. Ha ugyanis egy cég a szakszervezettel megállapodott mondjuk egy hat hónapos munkaidőkeretben, de aztán bővít és fölvesz új dolgozókat, erre hivatkozva kérheti a miniszter engedélyét, hogy 24 hónapos munkaidőkeretet rendelhessen el. Ha a miniszter rábólint, az a szakszervezetek félelmei szerint - és az általunk megkérdezett munkajogász szerint is -  felülírja majd a kollektív szerződéseket.

László Zoltán szerint ráadásul a törvényjavaslat tele van gumifogalmakkal. Senki nem definiálta például, hogy mi is az a nemzetgazdasági érdek, ami megindokolja a 24 havi munkaidőkeret bevezetését. Minden munkahely megteremtését lehet nemzetgazdasági érdeknek tekinteni, de lehet ennél kevésbé általánosan is értelmezni a szabályt.

Az is kérdés, hogy mi van az olyan bővítésekkel, amelyek egyszerre teremtenek és vesznek el munkahelyeket. Például ha egy cég automatizálja a termelés egy részét, amihez fölvesz 30 informatikust, de a fejlesztés később 90 dolgozó munkáját teszi fölöslegessé. 

Mayer Balázs szerint persze ha meg is szavazzák a törvényt, az a cégektől függ, hogy alkalmazzák-e majd. De az biztos, hogy vissza lehet élni a törvény adta lehetőségekkel, és lesz is olyan cég, amelyik ki is fogja ezt használni. Mindezek miatt pedig László Zoltán azt mondta, a Vasas mindenképpen mérlegeli, hogy milyen úton támadhatná meg a törvényt, ha az átmegy a parlamenten. 

(Borítókép: Szakszervezeti tüntetők a túlóratörvény ellen Budapesten, 2018. december 8-án. Fotó: Huszti István / Index)